A borkedvelő nagyközönség testközelből is megismerkedhetett a VinAgora Borverseny nevezett boraival szombaton az Iparművészeti Múzeumban. Déltől este nyolcig folyamatos telt ház mellett ürültek a palackok, több mint 500 tétel várta az érdeklődőket.

2010. június 17-e és 20-a között tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a VinAgora Nemzetközi Borverseny. Huszonegy országból közel hatszáz nevezés érkezett, ebből 407 magyar minta versenyzett a legjobbnak járó elismerésért. Ugyanez az arány volt megfigyelhető az arany- és ezüstérmek kiosztásánál, viszont a legjobbaknak járó hét Champion díjból hatot magyar tétel kapott.


Ezekkel a borokkal, valamint a versenyen legalább 80 - vagy ahhoz közeli - pontszámot elért tételekkel találkozhattunk testközelből szombaton, a 3. Vinagora Borgála keretében. A borok fajták szerint elkülönítve, összesen 150 méternyi asztalcsoportokon kiállítva, a zsűri értékelésével kiegészítve várta az érdeklődőket.

Egy órára már néhány Champion és aranyérmes bor elfogyott, legalábbis az üres palackok ezt jelezték. Később megtudtuk, hogy csak az arra az órára előírt mennyiség fogyott ki, de addig nem bontják fel az új palackot, amíg egy bizonyos idő el nem telik. Ugyanis a VinAgora borversenyre összesen hat palackot küldtek a versenyzők, ezekből a bizottságok sokszor többet kóstoltak, és persze előfordul, hogy dugós a bor, ezzel újabb üveg esik ki a borgálára szánt palackok közül. A magyar termelőktől a szervezők többnyire kaptak plusz palackokat, ezzel segítve a nyolc órán keresztül zajló folyamatos kóstolást.


A bírálati lapon a megjelenés, a szénsav, az illat és a zamat szerint értékelték a borokat, bár nem sok különbséget véltünk felfedezni e tekintetben, látható volt, hogy az aranyérmeseket alig néhány pont választotta el az ezüstérmesektől.

Árban sokkal nagyobb szórást tapasztaltunk. Mivel valamennyi tétel kereskedelmi forgalomban kapható, az árak is fel voltak tüntetve a bírálati lapon. A néhány eurós bort a negyven euróstól sokszor sem szubjektív ítéletünk, sem a zsűritagok tolla nem választotta el élesen egymástól, sőt volt, hogy jobb értékelést kapott egy kifejezetten olcsó bor, mint a drágább párja. Jó példa erre a Törley másfél eurós pezsgője, ami aranyérmet nyert.


Egy tematikus kóstolóra is beültünk, ahol dr. Lőrincz György, a 2009-es Év Borásza kalauzolt végig bennünket az idei verseny legjobb házasított vörösein. A borász az előadás közben rávilágított a magyar küvék ügyére is, és kifejezte reményét, hogy a jövőben a magyar szőlőfajták és a minél színesebb házasítások kerülnek előtérbe a régóta slágernek számító bordeaux-i fajtajelleg helyett.

A kóstolók között találkoztunk még Szepsy Istvánnal is, aki kedélyesen elbeszélgetett a köré gyűlt emberekkel, látható volt tehát, hogy mennyire borszerető közönség gyűlt össze az Iparművészeti Múzeum szecessziós boltívei alatt.

A szervezők nem számítottak ekkora sikerre, amit a gyorsan kiürülő palackok is jeleztek, mint mondták, jövőre már tudni fogják, mire számítsanak. Mert a VinAgora borgála megítélésünk szerint nagyon fontos a tekintetben, hogy mindenki számára elérhetővé teszi a legjobb tételeket, és a borversenyek világát közelebb hozza a fogyasztókhoz.

 

 

 

Szóljon hozzá!