Különleges és titokzatos utat járt be az a magyar magántulajdonban lévő műtárgy, amelyről a közelmúltban kiderült, Stefano Cernotto velencei mester Alexandriai Szent Katalint ábrázoló munkája. A képet saját szemünkkel is megnéztük, és ha már ott voltunk, restaurálójával, Fáy Andrással elbeszélgettünk a 2 millió fontra (mintegy 708 millió forintra) taksált és hamarosan nemzetközi szinten is bemutatandó műről.

Egy kaposvári régiségkereskedőtől jött a váratlan, és szokatlanul kedves megkeresés, miszerint szívesen meg- és bemutatja azt a tulajdonában lévő képet, amely egy neves londoni aukciósház közelmúltbeli értékbecslése szerint 2 millió fontot, azaz mintegy 708 millió forintot érhet.

Miután  az árverőház értékbecslő e-mailjét nekünk is volt alkalmunk megnézni, nem volt kérdés, hogy azonnal igent mondunk a találkozóra. A randevúról végül éppen a kép birtokosa maradt távol, igaz Fáy András, a Szépművészeti Múzeum restaurátorának személyében megfelelően tájékozott "cserejátékosról" gondoskodott, aki végigkövette az Alexandriai Szent Katalin nevesítésének szinte minden pillanatát.



Rejtélyes alkotó

A helyenként extrém módon összerepedezett, meglehetősen rossz állapotban lévő képbe egy magyar árverőház 2011. májusi aukciós katalógusában szeretett bele mostani gazdája. Igen jutányosan vásárolta meg az egyébként 1 200 000 forintos kikiáltási árról induló árverési tételt. A tisztázatlan eredet, és a korántsem fényes állapot miatt szinte lebeszélték volna a vételről, de az utóbbi hónapok kutatómunkája azt igazolta, a vevő ösztönei jól működtek.


Fáy András restaurátor több hónapos munkával tisztította meg az évszázados patinától a velencei festő által vélhetően az 1538-1540 években festett képet. Feltehetően Tiziano, Palma és Giorgione hatása alatt alkották, véli a szakértő, aki szerint a Szent Katalin "olyan raritásnak tekinthető, amelyhez a hazai műtárgypiacon alig akad manapság fogható".

Feltérképezett közelmúlt

Tárgyalások folytak arról, hogy a műtárgyat májusban netán bemutatnák a Szépművészeti Múzeumban, ahogy egy nemzetközi konferenciát követően ismertté válik a szakértők körében. Ez lehetőséget adna arra, hogy a szélesebb műértő közönség közelebbről szemügyre vehesse az alig 56.5 x 69.5 centiméter nagyságú, felújított alkotást.


A különleges, mostanáig ismeretlen alkotó műveként jegyzett alkotás provenanciájáról annyit tudunk, hogy minden valószínűség szerint egy neves müncheni műkereskedő, Julius Boehler, közvetítésével került a szegedi Back Bernát Gyűjteménybe, mégpedig 1917 előtt. Először a Szegedi Műbarátok Köre tárlaton állították ki nyilvánosan 1917-ben, majd 1920 novemberében a budapesti Szépművészeti Múzeumban, amikor a Back féle gyűjtemény legértékesebb darabjait 23 ládában a fővárosba szállíttatta a tulajdonos az aktuális politikai helyzet miatt, egészen pontosan a műtárgyakat köztulajdonba vonó Tanácsköztársasági népbiztosok karmai elől menekítve. 1938-nyarán a Szegedi Kézműves Céh - Egyházművészeti és Világi Képzőművészeti Kiállításán szerepelt még. Back halála után 1953-ban Kamlach Frigyesné tulajdona lett. Később, 1963-ban jó fél évig a Szépművészeti Múzeumba került letétbe, itt lett szeptemberben védetté nyilvánítva műtárgybírálati szakértők által, hogy az országból se lehessen kivinni.



Hitelesítés olasz segítséggel

A megtisztított kép hitelesítése egy genovai művészettörténésznek, bizonyos Dr. Mauro Lucco professzornak köszönhető, aki miután e-mailben megkapta a már letisztított festményről készült fotót, Magyarországra utazott, hogy közelről megvizsgálhassa. A nemzetközi publicista végül minden kétséget kizáróan Stefano Cernotto velencei mester műveként hitelesítette. A róla adott vaskos szakvéleményben szenzációs kuriózumként hivatkozik a magyar tulajdonban lévő alkotásra. Arra a kérdésre, hogy mitől bír ekkora értékkel a kép (amellett, egy valóban tehetséges ráadásul 16. századi alkotóról van szó), azt a választ kaptuk, hogy ennek oka a festői teljesítményen túl, annak ritkaságában keresendő. A festőművész alkotásai közül ugyanis jelenleg csak három ismert a világon, és a most felfedezett, magyarországi magángyűjteményben található a negyedik.

Kérdéses jövő
 
A híre persze sokkal szabadabban mozoghat. Mauro Lucco azt ígérte, hogy idén májusban a skóciai Szent András Egyetemen, kollegája és barátja; Peter Humpfrey professzor tiszteletére rendezett konferencián, közel félszáz, a korszak leginkább mérvadó szakértői előtt ismerteti felfedezését. "Ezáltal a nemzetközi vérkeringésnek is oszlopos tagja lesz e csodálatos remekmű" - tette hozz a restaurátor, aki elmesélte, a képhez új díszkeret készült. Dobesch Pál és Dobesch Máté faszobrász művészek tervezték és kivitelezték. A 24 karátos poliment aranyozással ellátott pazar alkotás hársfából készült. Középen felül egy szárnyas angyalfej díszíti, ennek mintáját egy Verrocchio festmény tabernákulum keretének alsó szakaszáról vették. A keret önmagában is impozáns, és valószínűleg a rendkívüli művészi teljesítménynek köszönhetően, szerény becslések szerint legalább másfél-kétmillió forintért juthatnánk hozzá.

És hogy mi lesz pontosan a most már lehető legjobb formában lévő, hitelesített alkotással? Fáy András azt mondja, a tulajdonos a kép árverésre bocsátásán nem gondolkodik, de az eladásán igen. Bár eredeti célja természetesen nem ez volt. Fáy András szerint érzelmi kötődéssel bír a festmény iránt, amit természetesen szeretne jó kezekben látni. Azzal, hogy részben feltérképezték a kép múltját, lezárult egy korszak.

 

 

 

3 komment