A jól ismert nagy formátumú borok legújabb évjáratai mellett megkóstoltunk néhányat a tavasz illatos, ropogós, reduktív hírnökei közül is. A legújabb tételek következnek márciusból.

Bock Royal Cuvée 2006

Bock József borvilágunk megújulásának egyik élharcosa. 1981-ben kezdte a pályát, ’87-ben tette le az asztalra első palackos borát, amivel rögtön stílust teremtett, alig tíz év leforgása alatt pedig a legismertebb hazai borászok egyike lett. Az év bortermelője címet 1997-ben kapta meg, a magyar borkultúráért végzett munkáját pedig 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével honorálták.


A 2000-es év minden tekintetben fordulatot hozott, nem csak a Bock pince, hanem egész Villány életében. A melegrekord korábban sosem látott érettséget produkált a szőlőben, a borok karaktere megváltozott. A tanninok lekerekedtek, a struktúra bársonyosabbá vált, a gyümölcsösség felerősödött. Európai mércével is profibb borok kerültek ki a pincészet falai közül, nem utolsósorban a ’99-ben munkára fogott modern technológiának köszönhetően.

A Royal Cuvée az amúgy szinte áttekinthetetlenül széles (24 fajta borból álló) Bock-szortiment egyik kiemelkedő darabja. Színe, illata már elsőre egy fogyasztásra érett bor benyomását kelti. A piaci kényszer miatt a polcok még mindig roskadásig vannak két éves vörösborokkal, pedig egy jó alapanyagból elkészített bort négy éves kora előtt nem volna szabad forgalomba hozni.

Mi is megkóstoltuk a tételt, a remek állapotban lévő Royal Cuvée-t a Bortársaság bocsátotta rendelkezésünkre. Illatában csipkebogyólekvár, mediterrán fűszerarzenál, aszalt szilva, dohány. Ízében a fahordós érlelés jegyei nem tolakodóak, a vanília, kávé és csokoládé diszkréten a háttérben marad. Pikantériája, hogy bordeaux-i és burgundi fajták elegye. Ritkán ilyen szerencsés ez a párosítás. A cabernet-k, a merlot és a pinot noir azonban békésen megfér egymás mellett. Tanninjai szelídek, savai korrektek. Szép bor, vadhúsok mellett még fokozható az élmény.

Mayer Villányi Cabernet Sauvignon 2007


Mayer Márton a tradicionális borkészítés híve. Szerinte a "villányiság" lényege a vörösborok héjon áztatásán és erjesztésén keresztül ragadható meg. Ez a folyamat egészen addig eltartott, míg az almasav a borokban le nem bomlott. Így születtek a gazdag, összetett struktúrájú borok, amelyek annak idején nem barrique, hanem nagy ászokhordókban érlelődtek, hogy megőrizhessék gyümölcsösségüket.

Ez a cabernet sauvignon nyitott kádban, csömöszöléssel, körfejtéssel, vagyis tradicionális eljárással készült. Mély, sötét szín jellemzi, illatban friss erdei gyümölcsök, ízben vaskos tanninok. Nem szedik szét az ínyt, és étel mellett egészen megszelídülnek. Van a bornak valami gyümölcsös, "édeskés" hangulata, amit az alapanyag érettségével tudunk magyarázni.

Laposa Somlói Juhfark 2008

Maradjunk még mindig a komoly boroknál. Laposáék nemrég befektetői segítséggel komoly beruházásba kezdtek a Badacsony déli oldalán, korszerű borászatot, sőt borhotelt építettek, ahol az ember európai körülmények között áldozhat Bacchus oltárán. A juhfark azonban somlói területükről származik.


A szőlőfajta neve a nászéjszakák boraként vonult be bortörténelmünkbe, ami különös egy olyan borvidéken, ahol soha nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a fajtáknak. Somlón ugyanis időtlen idők óta vegyes, azaz negyven-ötven szőlőfajtából álló ültetvények voltak. Igen bajos lett volna ezeken az egyes fajtákat külön válogatni.

A juhfark ráadásul másodrangú szőlőnek számított, komisz jószág, érzékeny a rothadásra, és igen kemény savakat produkál, mivel általában idő előtt kell betakarítani.

De el kell ismernünk, Laposáék bora a fajta lehető legszebb megnyilvánulása. Elegáns, könnyű szerkezetű, mégis ásványos, szoláris bor. Savait nem takargatja, a hosszú korty után mégis inkább a zamataira emlékszünk vissza.

Szepsy

Szepsy István pincéjéből több bor újabb évjárata most kerül piacra és ezzel együtt reflektorfénybe. 2007-es birtok furmintja egyik kedvencünk. Tartalmas, gazdag illat- és ízvilág, amely egyesíti magában a Szepsy birtok ásványos sokszínűségét.

A Király-dűlőből származó hárslevelűben nem annyira a fajtajelleg, mint inkább a gyümölcs, sav és ásványiság páratlanul finom harmóniája dominál. Ezt csak az Urbán-dűlő furmintja képes felülmúlni, amely a legásványosabb és legolajosabb bor, amit Tokaj-hegyaljáról valaha kóstoltunk.

A tavaszt idéző tételek

Végül következzenek a tavaszt, illetve már tulajdonképpen nyarat idéző illatbombák. Ezek a könnyű, reduktív tételek túl egyszerűek ahhoz, hogy mélyebb elemzésnek vessük alá őket. Valószínűleg maguk a borászok sem ezért készítették őket. Sokkal inkább azért, hogy illatukkal, gyümölcsösségükkel minél több rajongót hódítsanak meg a bornak.

Elsőként a Nyakas pince 2009-es Budai Müller-Thurgauját kóstoltuk. A fajtát Hermann Müller nemesítette. Nem egészen világos, vajon azonos-e rizlingszilvánival. Egyesek szerint rajnai rizling és zöldszilváni, mások szerint a rizlingszilváni és a chasselas hibridje. Németország után állítólag nálunk van belőle a legtöbb (8000 hektár).

Kellemes illatú, viszonylag lágy karakterű, feminin bor. Nem sértődik meg, ha fröccsnek isszuk.


Második a Torres Santa Digna Sauvignon Blanc 2009. Az unalomig ismert bodzás, csalános érzet, amit, úgy tűnik, gond nélkül lehet évről évre reprodukálni. Nem okoz meglepetést, persze csalódást sem. Tanulóknak ajánljuk, akik a második lecke után akár el is felejthetik. A borok ennél lényegesen izgalmasabb fejezeteket tartogatnak még a tudásszomjjal keresgélőknek.

Harmadik tétel a Dúzsi Rozé 2009. Széles rajongótábora van, teljes joggal. Intenzív, piros bogyós gyümölcsösség, friss savak, buborék. A tavasz hivatalosan ezzel a borral köszönt be. A telet ezek után már nem lehet komolyan venni.

 

 

 

1 komment