A két évtized óta polgárháborútól szenvedő Szomália számára fontos gazdasági tényezővé, a gyarapodás motorjává vált a kalózkodás - derül ki egy brit agytröszt friss tanulmányából. A meggazdagodott kalózok előszeretettel vásárolnak nagy házakat és luxusautókat.

A londoni Chatham House kutatói által készített dokumentum "látlelete" többek között műholdak által készített felvételekre támaszkodik. Puntland régió évekkel ezelőtti fényképeit az újakkal összevetve jól látszik, hogy időközben számos új épület nőtt ki a földből, míg a régiek közül sokat felújítottak, tataroztak. Az utcákon több gépkocsi látható, az éjszakai felvételeken pedig több a fény - vagyis a korábbinál több épületbe vezették be a villanyt. Mindez a növekvő jólét csalhatatlan jele.

Villák és luxusautók kalózkodásból

"Megerősíthetem, hogy a kalózkodás gazdasági fellendülést hozott az egész térségnek" - mondta a német hírügynökségnek nyilatkozva egy üzletember Garowe városában. Hozzátette: a kalózoknak több millió dollárjuk van, ebből jelentős összeget ruháztak be a helyi piacokba; nagy házakat és luxusautókat vásároltak. A szicíliai maffia klánvezéreivel ellentétben, akik jobbára drága limuzinokban furikáznak, a szomáliai kalózok inkább terepjárókkal utaznak a kátyús utakon; kedvenc márkájuk a Toyota Hilux.


A háttérben üzletemberek és hadurak húzódnak meg: ők támogatják és fegyverzik fel a kalózokat, majd az elrabolt hajó és legénység után bevasalt váltságdíjat megosztják velük. Ám helyi vállalkozók is égnek a vágytól, hogy lenyisszanthassanak maguknak egy szeletet a nagy tortából. "Számos olyan üzletembert ismerek Puntlandban, akik kapcsolatban állnak kalózokkal, és üzletelnek velük" - árulta el Ali Ganey, akinek Bosasóban van vállalkozása.

A helyi politikusok is hasznot húznak a bűnözésből

Hajók és jachtok elrablásából a végén szinte minden érintett hasznot húz - még helyi politikusok is. Éppen ezért igen valószínűtlen, hogy a puntlandi régió politikai vezetése komolyan elszánná magát a kalózkodás felszámolására - írja a Chatham House jelentésében Anja Shortland, a londoni Brunel egyetem kutatója, aki egyúttal esélyt is lát a helyzetben.


A tengeri útonállásból befolyó pénz ugyanis főleg nagyvárosokba áramlik, mint Bosaso és Garowe. Onnan kapják a kalózok a fegyvereket és egyéb hozzávalókat. Ezekbe a virágzó városokba egyúttal érdemesebb befektetni, mint másutt. A tengerparti kisebb településekbe, ahonnan a kalózok a támadásaikat indítják, szinte semmi pénz nem jut.

A kalózkodás felszámolása érdekében ezért célszerű a parti falvak lakosságához fordulni. Jóllehet ők biztosítanak búvóhelyet a kalózoknak, ám a hajók elrablásából nekik alig származik anyagi hasznuk. Szakértők amúgy is már régóta egyetértenek abban, hogy a kalózkodás ellen nem a tengeren, hanem a szárazföldön kell fölvenni a harcot.

Halászokból kalózok

Szomáliában a legfőbb hiányosságot egy működőképes központi kormány jelenti. A szétzilált ország Sziad Barré elnök rendszerének 1991-ben történt megdöntése óta egymással marakodó hadurak és klánvezérek prédájává vált, noha lakossága - egyedülálló módon Afrikában -  csaknem teljesen homogén, nincsenek etnikai, törzsi ellentétek.


A kalózkodás fellendülése is a 90-es évek elején kezdődött. A baj tulajdonképpeni gyökerét szakértők a szomáliai partok előtt zajló illegális halászatban látják, amelyben külföldi halászflották jeleskednek. A központi hatalom összeomlása óta ugyanis gyakorlatilag megszűnt a szomáliai felségvizek hatékony védelme. A kalózok nagy része korábban halászatból élt, ám a külföldi konkurencia megfosztotta őket megélhetési forrásuktól. Ezért aztán felcsaptak kalóznak.

A kalózkodás évente hihetetlen mértékű kárt okoz a nemzetközi hajózásnak, árufuvarozásnak. Egy-egy elrabolt hajóért több százmillió dollár váltságdíjat követelnek a tettesek - és többnyire meg is kapják a pénzt. Az Európai Unió Atalanta nevű katonai missziója, amelyben német hadihajók is részt vesznek, 2008 óta próbálja megfékezni az Ádeni-öbölben és az Indiai-óceán nyugati részén garázdálkodó kalózokat - egyre több sikerrel.

 

 

 

Szóljon hozzá!