Cikk nyomtatása »

Rejtőzködő magyar műgyűjtők és gyűjtemények

Hungarikumnak tekinthető, hogy a komoly műgyűjtők mintegy 90 százaléka titkolja a nyilvánosság elől műkincseit. Utánajártunk, mi az oka ennek, kik ezek a tehetős gyűjtők, mit kezdenek tulajdonukkal. Törő Istvánt, a Virág Judit galéria egyik tulajdonos-vezetőjét, Einspach Gábor igazságügyi képszakértőt és Petrányi Zsoltot, a Műcsarnok igazgatóját kérdeztük.

[BANNER468]Bujkáló gyűjtők

A legnagyobb magyar gyűjtemények egy része nagyon is a közönség szeme előtt van. Ilyen a debreceni Modemben letétbe helyezett és kiállított Antal-Lusztig gyűjtemény, vagy Kovács Gábor, a Kogart tulajdonosának a nyilvánosság előtt gyarapodó kollekciója. Sokkal több az olyan nagy tulajdonos és gyűjtemény, melyről a nyilvánosság alig, vagy semmit nem tud.

Törő István felhívta figyelmünket, hogy minden korszaknak megvoltak a kiemelkedő gyűjtő személyiségei. Csak a festészetnél maradva a Szépművészeti Múzeum anyagát megalapozó Eszterházy-gyűjteménytől kezdve a két háború közti európai rangú magánkollekciókig (Benedek Marcell, Herczog, Hatvany) óriási értékű gyűjteményeket találhatunk. A Kádár-korszak kedvezőtlen körülményei között is komoly tárgyegyüttesek jöttek létre, például a Dévényi- és a Kolozsvári-gyűjtemény.


Licitáló a Virág Judit galéria árverésén

A rendszerváltást követő időszak gyűjtőinek többsége kerüli a nyilvánosságot. Talán a három legjelentősebb "felvállalt" gyűjtemény Antal Péteré, Kieselbach Tamásé és Kovács Gáboré. A legnagyobb magyar műgyűjtők többsége (mintegy 90 százaléka) nem vállalja nyíltan gyűjtői mivoltát. Ez ilyen magas arányban hungarikumnak is nevezhető, több tucat jelentős gyűjtőről lehet szó Törő István szerint.

"Személyiségtől, attitűdtől függ, hogy némelyik gyűjtő inkább rejtőzködik, némelyik pedig ország-világ elé tárja a műkincseit"- világít meg egy másik szempontot Einspach Gábor, igazságügyi képszakértő. Nem szeret mindenki interjúkat adni, a médiában megjelenni, vagyonát publikussá tenni.

A vagyonos embereket ma Magyarországon jellemzően nem elismerés, hanem gyűlölet és irigység veszi körül, mutat rá az okokra Törő István, a Virág Judit galéria egyik tulajdonos-vezetője. A gazdagok többsége nem elégedettséget és kiegyensúlyozottságot, hanem félelmet és szorongást érez, aki teheti titkolja a vagyonát.

A búvópatakként felbukkanó vagyonadó fenyegetése sem a nyilvánosság keresésére serkent. És sem a műtárgybefektetést, sem az adományozást nem segítik a magyar adótörvények.

A gyűjtés egyszerre szenvedély és befektetés

A gyűjtők tábora nem osztható befektetési céllal vásárló gazdagokra és megszállott szakértőkre, a műértőnek is tehetősnek kell lennie, és a tehetősebbeknek sem árt, ha képzik magukat. Az a szerencsés, ha a szenvedély és a racionalitás találkozik egy személyben - állítja Törő István.

"A self made manek országa vagyunk, a műgyűjtő olyan, mint a tőzsdejátékos. Sokan tőzsdéznek, bár csak igen kevesen értenek hozzá. Mégis mindenki, aki játszik, meg van győződve arról, hogy ő a legjobb szakember" - állítja Törő azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakran kérik a magyar gyűjtők vásárlás előtt tanácsukat.

A legjobb nemzetközi festményekre a magyar topjövedelmekből sem futja, ez az egyik oka, hogy a hazai érdeklődés szinte csak magyar műtárgyakra irányul. A megfelelő gyűjtői területek vagy műtárgyak kiválasztása nagyon bonyolult és kockázatos dolog.

origo
Kovács Gábor gyűjtő, a Kogart tulajdonosa, aki nem rejtőzködik


A saját kultúránk működési mechanizmusait sokkal könnyebb megérteni és dekódolni, mint egy idegen országét. Ezért van az is, hogy a leginkább kvalitásosnak mondható magyar művek is szinte mind itthon kelnek el, nemzetközi aukciókon nem kérhető el értük elegendő pénz.

Válság és gyűjtőkedv

A gyűjtői kedvvel semmi baj nincs a válság idején sem, mondja Törő István. Viszont nagyon sokan kisebb-nagyobb vagyonvesztést szenvedtek el, ennek következménye a piacon tapasztalható elbizonytalanodás. Ez ugyanakkor kedvező helyzet a vevők számára, amíg a piac bizonytalan, addig érdemes vásárolni.

|BANNER|"A gazdasági válság ezen a területen is érezteti a hatását, mostanában a felére zsugorodott a kereslet a műkincsek iránt. A tavalyi évi magyarországi műtárgypiac bevétele mintegy 10-12 milliárd forint volt, míg a nemzetközié több mint 30 milliárd dollár" - állítja Einspach Gábor.

Törő István szerint a műkincsek "hivatalos" forgalma 6-8 milliárd forint között van, a valós jóval 10 milliárd fölött lehet.
[PAGEBREAK,Büntetik a magyar gyűjtőt, de így is megéri]
[BANNER468]A műtárgyak túlnyomó része a tulajdonos személyes környezetében van, csak néhány magánmúzeum létezik, illetve páran trezorban, speciális raktárakban helyezik biztonságba kincseiket. A múzeumi letét is elterjedt "tárolási mód", kedvez a műkincsek értékének.

A gyűjtők többsége ugyanis boldog, ha a tárgyai kiállításra kerülnek, mert ez egyértelmű visszaigazolását jelenti annak, hogy jól választotta ki gyűjteménye darabjait. Ráadásul egy komoly kiállítással, katalógusba kerüléssel nő a mű értéke is. Ezért van az, hogy gyakran maga a művész köti ki az eladás pillanatában, hogy az alkotás tulajdonosának oda kell adnia kiállítás céljára a művet.


Megéri? Csernus Tibor képe kortárs rekorder volt 2007-ben

A kulturális és képzőművészeti élet fellendülésével a kiállítások száma is örvendetesen megszaporodott. Ma már vannak, akik tehernek érzik, hogy gyűjteményük legfontosabb darabjai folyamatos vándorúton vannak itthon vagy külföldön.

A kortárs műveket Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója tapasztalata szerint általában szívesen adják kiállításra a gyűjtők (főleg az olyan nagynevű intézményeknek, mint a Műcsarnok). A klasszikus művek, vagy külföldi alkotások tulajdonosai már sokkal könnyebben mondanak nemet.

Ilyenkor az intézmény vezetője művészettörténeti érveket hozhat fel, azzal, hogy az alkotásnak és a közönségének találkoznia kell. "Kicsi még a magyar gyűjtői kör, általában az anyagi és erkölcsi érvek egyaránt latba esnek" - mondja Petrányi Zsolt arra célozva, hogy a hazai vásárlókat egyszerre hajtja a gyűjtőszenvedély és az, hogy befektessék pénzüket.

A kiállítások anyagának összeállításakor fontos, hogy az intézmény munkatársai jó személyes viszonyban legyenek a művésszel, a gyűjtővel vagy annak képviselőjével. És fontos, hogy azokat a rejtőzködő gyűjtőket (és gyűjteményeiket) is ismerjék, akikről a nagyközönségnek sejtelme sincs. Egy galéria vezetője általában tudja, hol kell keresnie az adott művet.

"Magyar alkotásért nem szokás a kiállítás idejére fizetni tulajdonosának, de a külföldi gyűjtemények esetén előfordul, hogy kölcsönzési díjat kérnek. A szállítás, biztosítás díja természetesen mindig a kiállító intézményt terheli" - árulta el a Műcsarnok igazgatója.

Gyűjteni megéri, bár Magyarországon kevésbé

"Ha valaki megfelelő szakértelemmel gyűjt bármilyen területet - lehet az külföldi műtárgy is - akkor biztos, hogy eredményes és gazdaságos tevékenységet folytat. A gyűjtői kvalitás nem jelent mást, mint jobb szaktudást az adott gyűjtői területen, megfelelő anyagi háttérrel és határozottsággal" - foglalja össze Törő István.

A magyar adórendszer mind a műtárgyak vásárlói, mind eladói, mind a műkereskedelem számára rendkívül kedvezőtlen. Az adórendszer nem támogatja a műtárgy jellegű befektetéseket, beruházásokat, jótékonyságot és adományozást. Például az értékes magyar műtárgyak hazahozatalát 25 százalékos "büntető" áfa nehezíti, Angliában ennek mértéke 5 százalék.
 
"A műtárgyak eladása szintén túladóztatott, és a szerzői jogdíjak is lényegesen meghaladják az európai irányelvben előírtakat. Mindezek alapján a magyarországi aukciósházak és műkereskedők is lényegesen kedvezőtlenebb feltételekkel dolgoznak, mint külföldi kollégáik" - állítja Törő István.

utazonet.hu
Einspach Gábor maga is gyűjt

Az első és legfontosabb feladat, hogy valaki képes legyen különbséget tenni a kiváló, közepes és gyenge tárgyak között. Aki pedig elfogadja, hogy nem ő Magyarország legjobb műtárgyszakértője, az ne átalljon mástól kérni tanácsot - ad tanácsot kezdő gyűjtőknek Törő István. "Nekünk a kezdetektől ugyanaz a mantránk: csak kiváló minőségű műtárgyat szabad vásárolni" - teszi hozzá.

Virág Judittal közös gyűjteményéről azonban nem szívesen nyilatkozik, és meg is tudja indokolni, miért tartozik ez is a "rejtőzködő" magángyűjtemények közé.

|BANNER|"A műkereskedelem első számú alapszabálya, hogy amíg kereskedő vagy, addig ne publikáld a gyűjteményedet. Közismert, hogy van egy jelentős festmény és Zsolnay-gyűjteményünk."

"Ha a vevők ismerik a tárgyaidat, az járhat előnnyel is, de inkább hátrányt jelent. Az a kedvező, ha tudott, hogy van gyűjteményed, de annak méreteit és minőségét csak találgatni lehet."



A cikket a következő címen érheted el:

http://www.deluxe.hu/cikk/20090827/a_magyar_mugyujto_es_gyujtemeny_altalaban_titkos_rejtett_toro_istv an_petranyi_zsolt_es_einspach_gabor_szerint