Ha nyárról és Olaszországról van szó, az arany színű homok, az azúr ég és a kék minden árnyalatában csillogó tengervíz jut az eszünkbe. A lehetőségek száma azonban sokkal szélesebb az országban. Világítótoronyban, kolostorból átalakított luxushotelben vagy bányában is megszállhatunk, ha unjuk a hagyományos apartmanokat.

A németek az Adriai-tengerpartot kedvelik a napernyők és nyugágyak soraival, ahol a szálloda ajtaja egyenesen a strandra nyílik. A kalandvágyóbb holland lakókocsisok egészen az olasz csizma sarkáig utaznak, ahol érintetlen tengeri oázisok várják a fürdőzőket, de mindenféle kényelem nélkül. Puglia áttetsző tengere Szardíniáéval vetekszik, azzal a különbséggel, hogy Dél-Olaszországnak ez a része nem ismeri a tömegturizmust és a luxust kínáló szolgáltatásokat sem. Ha Pugliát választjuk, le kell mondanunk az árnyékot nyújtó ernyőről, a parti tusolásról és a koktélról naplemente közben. Természetesen sok függ a látogató pénztárcájától is.
 

Aki többet akar, annak Olaszország a lehetőségek tárháza, a kínálat zavarában szebbnél szebb helyek közül válogathat - a szállás tekintetében is.
    
Szálloda helyett világítótorony vagy bánya
        
Felejthetetlen vakációt kínál Olaszország még akkor is, ha a hagyományos szállodák helyett exkluzív, de eredetileg nem vendéglátásra szánt helyeket választunk. Például volt világítótoronyban vagy egykori bányában szállunk meg.

Így arra is van például lehetőség, hogy Szardínia tengerpartjának legrégebbi világítótornyában töltsük az éjszakát. A sziget délnyugati csücskén, az azúrkék tenger feletti sziklákon magasodó, Capo Spartivento 1856-ban épített tornya és az azt övező épület harmincöt évig elhagyatva állt; 2006-ban állították helyre, és most hat lakosztállyal várja a látogatókat. A vulkánvörös épület szépsége, felette az ismét működő világítótoronnyal, körülötte a mediterrán növényzettel a világ bármelyik luxusszállodájával felveheti a versenyt. Egyedül a megközelítése bizonyul nehézkesnek: Milánóból vagy Rómából egy óráig tart a repülőút a szardíniai Cagliariig, innen pedig további egy óra autóút a tengerparti sziklák mentén.


Nem könnyen tudunk eljutni a szintén Szardíniában, Ingurtosu tengerpartján található egykori bányaépületekig sem. A nyugati parton hét kilométeren át földúton kell vezetnünk, de megéri. A mostani szálloda a nyolcvanas évekig a közeli ezüstbányák raktáraként szolgált. A bányák bezártak, a bányászok a környékről elköltöztek: itt is a civilizációtól teljesen elszigetelve pihenhetünk, egyedüli szomszédaink a homokdűnék és a tenger.  

Hasonló múlttal büszkélkedik a keleti parton, a La Maddalena szigetén nyitott hotel, amely Szardínia legelső luxusszállója. Az olasz haditengerészet kikötője volt, olasz és nemzetközi kortárs művészek varázsolták újjá: a belső dízájn a szárd divattervező, Antonio Marras elképzelése, a szálló halljának hatalmas csillára az iráni építész, Záha Hadid alkotása.  

A legkülönlegesebb vendéglátásért érdemes elmenni egészen az olasz csizma sarkáig. A déli Pugliában, Monopolitól nem messze, a Bourbon-uralkodóház egykori halas medencéiben fürödhetünk. A tengervízzel feltöltött, egykor élő halak tárolására használt medencék körül sorakoznak a szobák, amelyek teraszáról egyenesen a tengerbe is beleléphetünk

Vakáció kolostorban    
      
A szálláskínálat egyre szélesedik, ugyanis egykori vasútállomások, tornyok, erődök, hidak, malmok és évtizedek óta használaton kívüli vágóhidak vásárolhatók meg olcsó áron, csak befektetők kellenek.

Jó bizonyíték a legutolsóként emelt velencei luxushotel, a Stucky Molino. Egzotikus a neve, valójában a svájci vállalkozó, Giovanni Stucky 1895-ben malomnak és tésztagyárnak építtette a vörös kő- és téglalétesítményt. Az ötvenes évekig ezzel a funkcióval működött, utána üresen állt, ma műemlék és szálloda.    


A tulajdonosok - többnyire önkormányzatok - szívesen szabadulnak meg a romos, elhagyatott épületektől, amelyek aztán rövid időn belül idegenforgalmi célra alakulnak át. 780 ezer euróért (223 millió forintért) árulnak például egy 170 négyzetméteres középkori templomromot Toszkánában. Ugyanitt, a Siena közeli Castel Monastero egykori kolostorerődje szőlőültetvények, olajfák és illatos levendula bokrok rengetegében ma már wellness központként várja a látogatókat.

Nemcsak elhagyott templomot alakítanak át szállodává, hanem működő kolostorok is megnyitották kapuikat az idegenforgalom előtt. Olaszországban egyre nagyobb divat a szerzetesek között töltött pihenés. Elsősorban azért, mivel a kolostorok az ország legszebb pontjain állnak. Elég a Rómától gépkocsival egy órányira levő Subiacóra gondolni, a Szent Benedek alapította sziklakolostorra, vagy szintén az olasz fővárostól nem messzi Fara Sabina kolostorára, az egykor szabinok lakta hegyekben.  

A kolostorszállók gyönyörű környezetet, csendet és nyugalmat kínálnak; nem véletlen, hogy az olasz politikusok is előszeretettel választják a kolostorba való visszavonulást a nyári munkaszünetben. A szerzetes vendéglátók büszkén hangsúlyozzák, hogy a kánikulában hűsítést adó középkori falakon túl a kolostorkertből származó biotermékek is növelik a szállás értékét.

Végül, aki a maximumra vágyik, azt a Róma közeli Palo Lazialéban, a La Posta Vecchia várja. A név megtévesztő, mivel nem egy régi postahivatalra utal, hanem a milliárdos amerikai olajmágnás és műgyűjtő, Jean Paul Getty villájára. Eredetileg 1640-ben az Orsini hercegi család építtette, Getty pedig tengerparti villacsodává varázsolta. A restaurálás során, miként ez Itáliában lenni szokott, egy II. századi ókori római villa romjai is felszínre kerültek, ráadásul mozaikokkal. Ha a Régi Postát választjuk, a mozaikpadlón álló asztalokon vacsorázhatunk. 


Luxusszínvonalú nyaralásra az olasz csizma szinte minden pontja alkalmas, de lehetőség van saját, "egyedi" hely felfedezésére is.

 

 

 

Szóljon hozzá!