luxus (2379) CÍMKETÁR »
|
Öt gyakori tévedés a borral kapcsolatbanManapság egyre nagyobb divat érteni a borhoz. Márpedig a népszerű témákkal kapcsolatban általában sok tévedés kering a köztudatban. Sorozatunkban a leggyakrabban előforduló borfogyasztói tévképzetekre szeretnénk felhívni a figyelmet. A természetesség és az elegancia hívei a parafára esküsznek, a csavarzárat pedig közönséges, borhoz méltatlan technikai újításnak tekintik. Tény azonban, hogy a borok öt százaléka válik ihatatlanná, további 10-15 százalékuk pedig csökkent élvezeti értékűvé a parafa dugó megbetegedése miatt, amelyet a paratölgy kérgének feldolgozása során keletkező triklóranizol (TCA) nevű anyag okoz. ![]() Csavarzár alatt is találunk jó bort A TCA dohossá, penészes illatúvá és ízűvé teszi a legpompásabb nedűt is, ami sajnos szellőztetéssel sem szüntethető meg. Az ily módon fertőzött borokat a szakzsargon "dugósnak" nevezi, amit kezdő borfogyasztók gyakran értenek félre, azt hiszik, hogy a kifejezés az ügyetlenül kinyitott, parafamorzsalékos italra utal. A csavarzáras, műanyag- vagy üvegdugós borok értelemszerűen tökéletesen védettek e kellemetlen borhibával szemben. Ugyanakkor azt az érvet szokták felhozni e modernebb technikák ellen, hogy nem engedik levegőzni a bort. Ez megint csak egy régi, kiirthatatlannak tűnő boros tévedés. A bornak nem kell, sőt nem is szabad "levegőznie" a palackban, hiszen az előbb-utóbb oxidációhoz vezet, ami szintén nemkívánatos borhiba. Az előítéletek ellenére egyre több pincészet cseréli le a parafát a csavarzárra. Elsősorban azért, mert nagyon nehéz garantált minőségű parafa dugóhoz jutni, másodsorban azért, mert az igazi minőség rendkívül drága. Borban az igazság In vino veritas. A sokat idézett mondat idősebb Pliniustól ered, aki időszámításunk szerint 23-ban született. Egyetlen műve maradt az utókorra, A természet históriája, a híres citátum is ebben olvasható. Plinius idejében, sőt egészen a késő középkorig borral itatták a bűnelkövetőket és a gyanúsítottakat, hogy mielőbb fényt derítsenek az ügy részleteire. Hogy ezzel a módszerrel valóban mindig az igazság került-e napfényre, az persze korántsem bizonyított. Alkoholmámorban a legtöbb ember hajlamos a túlzásokra, hencegésre, szélsőséges megnyilvánulásokra. Kérdés, hogy valóban az igazi lénye nyilvánul-e meg ilyenkor, vagy ellenkezőleg, az alkohol éppen hogy kivetkőzteti önmagából. Van azonban a ’borban az igazság’ szlogennek egy másik aspektusa is, amit érdemes megfontolni. Ez pedig a borospalackok külcsínje és belbecse között időnként feszülő ellentmondás. Bármilyen sokat ígérjen is egy címke, bármekkora is a hírverés egy adott bor körül, valódi értékéről csak úgy bizonyosodhatunk meg, ha megkóstoljuk. Ilyen értelemben tehát mindenképpen igaz: in vino veritas. A bornak szállítás után hetekig pihennie kell Mielőtt a palackok a szaküzletekbe vagy a szupermarketekbe kerülnek, hosszabb-rövidebb ideig teherautókon vagy más szállítóeszközökön zötykölődnek. A globalizációnak köszönhetően akár az is előfordulhat, hogy egy-egy tétel több ezer kilométert tesz meg, míg végre az asztalunkon landol. Vajon kötelesek-e a kereskedők néhány hétig pihentetni az árut, mielőtt a polcokra kerülnének? Semmi esetre sem. ![]() Mennyit kell pihennie? Gyakran a legrangosabb szakmai rendezvényekre, kóstolókra is csak az utolsó pillanatban érkeznek meg a borok, ám a legavatottabb szakértők sem tudják megállapítani - sem a pohárban nyújtott látvány, sem az íz alapján -, hogy az adott tétel kinyitás előtt mennyi ideig volt nyugalmi helyzetben. Pihentetni kizárólag a több éven át palackban érlelt borokat, elsősorban a nagyon öreg vörösborokat kell. Ezek a tételek valóban zavarossá válhatnak a hosszú rázkódás során, és néhány órára, netán napra lehet szükségük ahhoz, hogy visszanyerjék eredeti színüket és struktúrájukat. Ha tehát vacsoravendégeket várunk, és csak előtte néhány órával szereztük be a felszolgálni kívánt borokat, ne aggódjunk, szerzeményeink minden bizonnyal kellően kipihentek kerülnek majd a poharakba. Vörösbort szobahőmérsékleten Amikor az emberiség még nem összkomfortos lakásokban élt, szobahőmérséklet alatt nem 20-22 fokot értettünk, hanem jó néhány fokkal kevesebbet. A fával-szénnel fűtött kályhák maximum 17-18 fokos átlaghőmérsékletet biztosítottak a lakóhelyiségekben. Ennek megfelelően a jó vörösborokat is ezen a hőmérsékleten fogyasztották. A szobahőmérséklet kifejezést máig használjuk a vörösborokkal kapcsolatban, de nem gondolunk arra, hogy maga a fogalom időközben átalakult. Legtöbben 22-23 Celsius fokos közegben érezzük magunkat komfortosan, ugyanakkor egy ilyen meleg vörösborban túlságosan előtérbe kerül az édesség- és alkoholérzet. Ezzel szemben az a bor, amit a kelleténél hidegebben szervíroznak, nem tud megnyílni, íz- és illatanyagai nem tudnak kellően kibontakozni. A vörösborok ideális esetben 14-18 fokosan kerülnek a poharainkba. Ha például egyenesen a hűvös pincéből szervírozzuk a nedűt, érdemes dekantáló edénybe öntenünk, hogy hamarabb elérje a kívánt hőmérsékletet. Esetleg rövid időre langyos vízbe helyezhetjük a palackot. A fehérborok ideális ivóhőmérséklete 12-14 Celsius fok, a könnyű, friss fehérborokat még ennél is hűvösebben fogyasztjuk. Legkönnyebben úgy hűthetjük a kívánt temperatúrára, ha hideg vízzel töltött pezsgőtartóba helyezzük a palackot. Sajthoz vörösbor A világ egyik legnagyobb közhelye. Próbáljunk ki egy hazai trappistához bármilyen vörös nedűt, rögtön tapasztalhatjuk az általános igazság hamisságát. Sajt és bor érzékeny harmóniáját megtalálni egyáltalán nem olyan egyszerű, mint hisszük. Íme egy "általános", jól bevált recept. ![]() A vörös nem kötelező Friss natúr sajtokhoz leginkább a rozé illik. Félkeményhez, lágyhoz, juh- vagy kecskesajthoz a könnyed, gyümölcsös hangolású kadarka, portugieser, zweigelt, kékfrankos vagy pinot noir passzol. A rúzsos, mosott héjú sajtokhoz érlelt bikavér, merlot, kékfrankos. A kéksajtokhoz legalább négy éves pinot noir. Ugyanezekhez megtalálhatjuk a megfelelő fehérborokat is. Félkeményhez, lágyhoz, juh- vagy kecskesajthoz jól passzíthatók a könnyű, moderált savú reduktív borok, például sauvignon blanc, királyleányka, zöldveltelini, rajnai rizling. A lágy sajtokhoz ideális továbbá egy jó száraz pezsgő. A rúzsos, mosott héjú sajtok elbírnak egy nehéz, fahordós érlelésű, ásványokban gazdag chardonnay-val. A kéksajtok mellett pedig igazán királynak érezheti magát a tokaji édesborok színe-java.
Ajánljuk még:
Szóljon hozzá: |
Trendek
Hello Kitty
Van Gogh
|




















Lattrabant | 2010. május 26., szerda 22:38:23
Amatör borívó vagyok, de szeretem a jó borokat, sajnos lapos pénztárcával. :-( Viszont az a tapasztalatom, hogy - kis szerencsével - viszonylag olcsón is lehet jó borokhoz jutni. Na és persze pocsék "tablettás" löttyökhöz is! Szerencsére ismerőseim, barátaim révén néha eszméletlen drága példányokat is megkostolhattam. Ami igazán érdekes, hogy e méregdrága borok zöme már nem parafa dugóval volt lezárva! DDS hozzászólása értelmetlen, lehet hogy 8 éve foglalkozik "borokkal", de valószínűleg "falatozó-borozó"-ban kaphatókkal! :-) Kedves RonaGyuri! Hazai viszonylatban trapistának nevezett izé nem sajt! Tényleg Magyaroszágon gyártanak "sajtot", vagy csak sajt jellegű ál-tejterméket?!
RonaGyuri | 2010. május 26., szerda 06:34:04
Nem vagyok szakértő, csak szoktam olvasgatni írásokat a borokkal kapcsolatban is, ezek alapján azt kell mondjam, hogy a screw-cap –ra vonatkozó részhez nem ártott volna még egy kicsit olvasgatni, nagyon egyoldalúra sikeredett. Ma már a lelkesült (a parafa eltűntetésében érdekelt) gyártok is árnyaltabban fogalmaznak! Ja és mint sajtkedvelő egy kérdés: a „hazai trappista” elnevezés alatt arra a nyúlós gumicukorszerű ízetlen izére tetszettek gondolni?
Gaz.Ella | 2010. május 20., csütörtök 10:59:57
Igen a legnagyobb igazság,ebben a cikkben az,hogy pár éve divat lett a borászkodáshoz,érteni??? 41 éve végeztem,mint szölész-borász.A saját borom iható,pedig nem egy felkapott márkanév,Hogy kicsit zavaros?de élvezhető,aromában,aránylag vegytiszta.A mai borok minősége,bármilyen vidékröl való,az országból,bármilyen dijat nyertet sajnos nem ittam,de a boltokban kaphatóak,rossz minöségüek.Ez ilyen egyszerü,nem kell rajozni,semmilyen irányban.Elsösorban a bor íze a lényeg.A félédes olyan édes?hogy milyen az édes,meg sem kóstolom,a száraz-félszáraz HÁT???minőségi,vagy asztali, Sok kapa között a lényeg elveszik,divatos uj fajták,nevek,fiatal korosztály stb.Lényeg a divat,megélhetés.
pihentetés | 2010. május 20., csütörtök 08:15:22
A rázkódással kapcsolatban nem ilyen egyszerű a helyzet. Igaz, hogy a versenyeken nem "kóstolják ki" a bírák a különbséget, de attól még rosszabbul szerepelhet a bor. Próbálj meg egy Pinot Noir-t, tapasztalatom szerint az egyik legérzékenyebb bor a szállításra, összekóstolni a pihentetett párjával. És sajnos ez a fehérekre is igaz, persze minél "egyszerűbb" borról van szó, annál kevésbé tűnik fel a különbség. Tavaly pl. egy 2007-es Kerkaborumot vittem a barátomnak, és elég durva animális vonal jött elő a borból, pedig egyátalán nem jellemző rá. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor a borok közvetlen szállítás után élvezhetetlenek. A lényeg az, hogy minden bort célszerű pihentetni, csak míg egy friss, fiatal bornál elég 1-2 nap, addig egy öregebb, komplexebb bornál 1-2 hét mire a legszebb formáját tudja nyújtani.
ferenc, cabernet ferenc | 2010. május 19., szerda 22:52:59
ddds! Nem tudom mi az konkrétan, ami szerinted baromság ebben a cikkben! Javaslom, hogy ne hagyd abba a borral való foglalkozást legalább még 8 évig, mert van még mit tanulnod róla!
riki | 2010. május 19., szerda 20:38:49
jó ezt tudni...
gondolkodo | 2010. május 19., szerda 16:24:49
Pliniustól nem származhat a mondás, hiszen a cikk szerint "...időszámításunk után 23-ban született." Nos, az időszámításunk még tart! Ha valamiért nem tetszik a "Kr.u." jelzés, az "iu" akkor az "időszámításunk kezdete utáni"-t jelenti!
ddds | 2010. május 19., szerda 14:35:14
Azért, mert az egész cikk úgy baromság, ahogy van. 8 éve foglalkozom borokkal, de ekkora marhasággal még sosem találkoztam. Nyilvánvaló, hogy ilyen íráshoz én sem adnám a nevem.
Attila | 2010. május 19., szerda 13:28:00
Gratulálok. Nagyon jól megírt cikk. Egy dolgot nem értek. A magyar internetes cikkek szerzői miért nem vállalják a nevük? Külföldi cikkek elején vagy végén ott a szerző. Így ez a védjegye az írónak.