A Zsolnay-gyár működésének első évtizedeiben készült rózsaszín porcelánokból nyílik kiállítás szerdán a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben.

A Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Zrt.-nek keddi tájékoztató anyaga szerint a nagyközönség számára csütörtöktől, a negyed E19-es épületében látogatható tárlat Winkler Barnabás Ybl-díjas építész mintegy ezer darabból álló gyűjteményét mutatja be, amelyet az akadémikus 2007-ben, budapesti galériájában, majd kisebb vidéki kiállításokon ismertetett meg az érdeklődőkkel.

Minden egy boroskancsóval kezdődött

Winkler Barnabásnak a rózsaszín Zsolnayk iránti szeretetét és gyűjtőszenvedélyét negyven éve, egy családi örökségből hozzá kerülő boroskancsó "ébresztette fel". A később birtokába kerülő használati tárgyakat, amelyek között konyhai eszközök, gyerekjátékok éppúgy megtalálhatóak, mint halastálak, a XIX-XX. század fordulójáig nagy mennyiségben és egyre jobb minőségben gyártották.



A vékonyfalú vízvezetékcsövekkel és az építőipari díszítésre szolgáló terrakotta elemekkel együtt ezek a porcelánok szolgálták a fejlődő üzem megélhetésének alapját. A korábban a polgári és falusi konyhák polcain megbújó és most a Zsolnay negyedben kiállított kuglófsütők, vizes- és boroskancsók, lekváros és zsírosbödönök bemutatják a századforduló életének egy szeletét, érzékeltetik a manufaktúra hagyománytiszteletét.

Nem volt két egyforma

A tárgyak eleinte kézzel készültek, ezért nem találni köztük két egyformát. A kiöntőjük, a fülük, az alakjuk, de gyakran a külső mázuk színárnyalata is különbözik egymástól. Ettől szépek és ez bizonyítja eredetiségüket. A tárlat megmutatja, hogy bár e porcelánok már több mint száz évesek, vigyázva és szeretettel használták azokat falusi konyhán, vidéki fogadóban éppúgy, mint városi háztartásokban, fürdő- és dolgozószobákban, éttermekben.

A manufaktúra fejlődése során a kezdeti, sima formák lassan, színük megtartása mellett díszesebbé váltak. Sokszor az egyszerű, népi eredetű edények felületükön domborított, stukkóhoz hasonló rátétekkel gazdagodtak, vagy formájukat megtartva a kiégetett edényekre kerülő kézi festéssel váltak egyedivé.

A használati tárgyak formai változásainál észrevehető a dísztárgyakhoz való közeledés, de az edények jellemző színe, a rózsaszín, még hosszú ideig tovább élt. A fejlődés során nyomon követhető a vidéki igények kiszolgálására szolgáló, és a városi polgárság számára tervezett használati tárgyak szétválása is.

A fajansz-porcelán anyagú edények készültek kék, sárga, barna, fedőmázzal és natúr kivitelben is, de a Zsolnay használati tárgyai a XIX. században jellemzően rózsaszínűek voltak, egészen a porcelán hazai térhódításáig, amikor már főként fehér színben kerültek a boltok polcaira.

 

 

 

Szóljon hozzá!