Néhány hétig most Dél-Afrikán a világ szeme. Az ország borászai bíznak benne, hogy a foci vb kihat az ő szakmájukra is, hiszen a mindössze 350 éves szőlőművelési múlttal rendelkező borvidék jó néhány világbajnok bort produkált már rövid története során.

Bortörténelem

A 2010-es foci vb ürügyén a dél-afrikai borkészítők kísérletet tesznek az alapvetően sört kedvelő focirajongók ízlésvilágának megreformálására, szeretnék megismertetni a világbajnokságra utazó szurkolókat a helybeli ízekkel, borokkal. Remélik, hogy a különleges figyelemből, amely most az országra irányul, jut valamennyi a borágazatnak is, amely éppen tavaly, 2009. február 2-án ünnepelte 350. születésnapját. Dél-Afrika ugyanis három és fél évszázada lépett be a borkészítő nemzetek sorába.


A történet 1659. február 2-án kezdődött, amikor is a Hollandiából származó Jan Van Riebeeck a következőket jegyezte fel naplójába: "Az Úr kegyelméből a mai napon préseltek először fokvárosi szőlőből bornak való mustot."  

Van Riebeeck 1652-ben érkezett Dél-Afrikába a Kelet-Indiai Kereskedelmi Társaság megbízásából. Az volt a feladata, hogy a Kelet-Indiába tartó holland hajók ellátásáról gondoskodjon. A borkedvelő hollandus hamar felismerte a vidékben rejlő lehetőséget, a kedvező klimatikus és talajviszonyokat, amelyek ideális körülményeket biztosítanak a szőlő számára. Van Riebeeck néhány évvel később neki is látott a gazdálkodásnak, Franciaországból hozatott szőlőtőkéket honosított meg a vidéken.

1688-ban Franciaországból elüldözött hugenották érkeztek Dél-Afrikába, akik kiváló szőlészeti ismereteiknek köszönhetően nagyot lendítettek a dél-afrikai bor ügyén. Több mint negyvenféle szőlőt honosítottak meg, amelyek közül a chenin blanc a legelterjedtebb, a pinotage pedig a "tipikus“ dél-afrikai fajta lett. Ez utóbbi 1925-ben jött létre a cinsault és a pinot noir keresztezéséből, és sehol másutt a világon nem terem számottevő mennyiségben.

Szőlővesszőből borkultúra

Ma már csak az ország délnyugati csücskében foglalkoznak borkészítéssel. Itt ugyanis a klíma mediterrán, ám a Benguela-áramlásnak köszönhetően hűvösebb, mint más mediterrán területeken. A nyár napos, meleg, de ritkán forró, a tél csapadékos. A kedvező körülmények ellenére a dél-afrikai borkészítés hosszú ideig nem a minőségről szólt. A legtöbb szőlő brandy-ben végezte, vagy olcsó tömegbor készült belőle.


Minőségi ugrásról, valódi borkultúráról azonban csak az 1980-es évektől kezdve beszélhetünk. Ekkor érkezett néhány Európában képzett borász Dél-Afrikába, tele új ötletekkel és ambícióval. Egyikük például a bőröndjében csempészett be az országba chardonnay-vesszőket, amivel nagy rizikót vállalt, hiszen a növénnyel együtt betegségeket is hozhatott volna magával. Szerencsére nem ez történt.
 
Vb-re készült évjárat

A ’90-es évek elején összeomlott az apartheid-rendszer, és a szankciók feloldásának köszönhetően megnyílt a dél-afrikai borok számára is a külföldi piac. Eljött a gyümölcsös, fűszeres, aromagazdag borok ideje, amit elsősorban az új technológiák használata (rozsdamentes acéltartályok, hőmérséklet-szabályozás) tett lehetővé.

Valószínűleg azonban a világbajnokság ellenére sem fogják elárasztani a világot a dél-afrikai borok. Igaz, a borexport az elmúlt tíz évben megtízszereződött, ugyanakkor egyre inkább a minőségi bortermelésre koncentrálnak a tömegtermeléssel szemben. Vagyis csak kis léptékben növelik a szőlőterületeket (az elmúlt évtizedben évente 3 000 hektár új ültetvénnyel gyarapodott a borvidék). Pillanatnyilag Dél-Afrika a világ hetedik legnagyobb bortermelő országa.


A világbajnoksággal egy időben, június 11-től július 11-ig (ekkor zárul a szüreti időszak) számtalan borfesztivált rendeznek Dél-Afrika-szerte. Mivel ott ez idő tájt tél van, a legideálisabb szezonális nedű mostanság a vörös pinotage. A természet állítólag kedvezett a dél-afrikai borászoknak, a legújabb évjárat ugyanis rendkívül jó volt, mintha csak direkt a vb-re készült volna.

Három híres dél-afrikai borászat

Kanonkop

A borászat területei Stellenbosch egyik legjobb vörösbortermő táján találhatók. A Kanonkop birtok készíti az ország legjobb pinotage-át. Ez a fajta ültetvényeinek felét teszi ki, a másik felén 30 százalék cabernet sauvignon, 15 százalék merlot és 5 százalék cabernet franc osztozik. A borok egy része új tölgyfahordókban, másik része acéltartályokban érlelődik.

La Motte


A hugenotta Pierre Joubert 1709-ben vásárolta meg a terültet szomszédjától, a német Hans Hattingh-tól. A birtokot aztán szülővárosáról, La Motte d'Aigues-ról nevezte el. 1752-ben telepítettek először szőlőt, ekkor épült az uradalom is, amelyet azóta műemlékké nyilvánítottak. Az ősi hagyományoknak megfelelően a pincészet ma is a francia stílust követi, sőt a borász-team a mai napig minden évben tanulmányutakat tesz Franciaországban, hogy a legújabb trendekről tudomást szerezzen. Legfőbb büszkeségük a vadélesztővel erjesztett shiraz.

Simonsig

A család 1688-ban vándorolt ki Franciaországból Dél-Afrikába, és azóta foglalkozik borászkodással. A 205 hektáros birtokot 1983 óta a jól összeszokott testvérhármas vezeti, Johann, a borász, Francois, a szőlész és Pieter, a marketinges. Ők készítik Dél-Afrika első habzó borát (Kaapse Vonkel), amely 1995-ben az International Wine Challenge-en elnyerte a "sparkling wine of the year" díjat.


Említésre méltó a "Vin de Liza" elnevezésű kései szüretből származó boruk, amelyet a három fivér édesanyjáról neveztek el. Zászlósboraik a Frans Malan Reserve (pinotage cuvée) és a Tiara (tipikus bordeaux-i cuvée. A borászat húszféle bort készít, a fehér- és vörösborok aránya nagyjából fele-fele. Évente 160 ezer karton bort exportálnak több mint 20 országba.

 

 

 

Szóljon hozzá!