Idén is ott voltunk a Budapesti Operabálon. Kevesebb volt a celeb, mint tavaly, de azért így is találkoztunk jó néhány hírességgel az 1500 vendég között. Megvizsgáltuk a ruhákat, ellenőriztük a koktélokat, és persze élveztük a bál hangulatát.

A nagyszabású Budapesti Operabált megszervezni közel egy éves munka. Természetesen idén is ki akartak magukért tenni a szervezők, mi pedig megnéztük, hogy mennyire sikerült a vendégek kedvében járniuk.

A mustrát már a bejáratnál megkezdtük, ahol szokás szerint torlódtak a taxik, kisebbfajta fennakadást okozva az Andrássy úton. Az Operaház épületével szemben kordonnal elválasztva idén is ott buliztak a tüntetők, ám ez a bálozókat kicsit sem izgatta, a férfiak rezzenéstelen arccal kísérték jobbjukon a többnyire tűsarkokon tipegő partnerüket a vörös szőnyegen.


A celebek persze már ekkor mosolyogtak a kameráknak, sőt ha kellett, pózoltak már rögtön a bejáratnál, némelyikük autogramot osztogatott, és rajongókkal közös fotók is készültek. A megvilágítás és a vakuk folyamatos villogása azonban sokakat zavarba hozott, így nem egy pár szaporázta meg lépteit a lépcsőn, hogy minél előbb kisétálhasson a rivaldafényből.



A februári hidegben legtöbbször nehézséget okoz a bálozóknak, hogy milyen kabátot vegyenek fel az estélyihez, szmokinghoz. A látottak alapján határozottan azt mondhatjuk, hogy idén jobb ízléssel választottak ezen a téren, mint tavaly. Sokan szavaztak a bundára, habár az urak közül csak a merészebbek, például Lakatos Márk stylist mert ilyet felvenni.

Az operaházi hosszú lépcsősorokon vonuló estélyi ruhás hölgyek nagyon jól mutattak, a látványtól már itt báli hangulatba kerültünk. Ezt később a bálteremben keringőző 40 pár persze csak fokozta. Az estélyt José Cura és Komlósi Ildikó világhírű operaénekesek fellépése után ünnepélyesen megnyitották, és az Alles Walzerrel kezdetét vette a táncos mulatság.


A parketten még a szépségkirálynők is táncra perdültek, Lettország szépe tűzpiros estélyijében, Dammak Jázmin pedig párjával, az olimpiai bajnok vízilabdázóval, Hosnyánszky Norberttel Benes Anita tervezte szivárványszínű báli ruhában ropta.

A Miss Universe Hungary győztesei közül Serdült Orsi és Budai Zsuzsa is meghívást kapott a bálra. Orsi arany és ekrü, teljesen egyszerű vonalú estélyiben, míg Zsuzsa egy merész, fekete, felül csipke kreációban volt, így az egyik legszebb dekoltázs egyértelműen az övé volt. A fekete felsliccelt estélyihez piros harisnyát és kiegészítőket vett, szája tűzpirosra volt kifestve.

Fodor Zsóka színművésszel is a táncparketten találkoztunk, ő éppen Vásáry Andréval beszélgetett kedélyesen, a megnyitó alatt pedig Mága Zoltán társaságát élvezte. Fekete ruhát viselt arannyal díszítve, arany cipővel.

A Törley Pezsgőbárban egy egzotikus pezsgőkoktélból erőt merítettünk a sztárvadászathoz, és az épületben sétálgatva jó néhány hírességet kifaggattunk azzal kapcsolatban, ami minden nőt érdekel: miért éppen ezt a ruhát választotta ma estére.

Első "áldozatunk", akinek ezt a kérdést szegeztük, Makány Márta divattervező volt. Márta természetesen saját maga tervezte ruháját, egy többrétegű és csillogó, földig érő estélyit, hozzá színes Louis Vuitton kiegészítőket viselt: a legújabb kollekcióból való szegecses borítéktáskát és színes karkötőket. Elárulta, hogy élvezi nézni a báli ruhákat, és ilyenkor nemcsak a sajátjait mustrálja, hogy hogy áll a hölgyeken, hanem a konkurencia modelljeit is. Mint utóbb kiderült, ezzel Léber Barbara is így van, aki egy mélyen dekoltált, testhezálló ezüst ruhában érkezett a bálra húga kíséretében. Mindketten Léber Barbara Couture-t viseltek - ahogyan egyébként én is.


Következő celebünk Király Linda volt, aki második alkalommal bálozott. Bár csak egy nappal a nagy esemény előtt tudta meg, hogy jön, sikerült ruhát szereznie, méghozzá Náray Tamástól - ő szintén ott volt a vendéglistán. "Nagyon szeretem a ruháit, mert abszolút az én alakomra, a nőies formájú nőkre tervez" - mondta el Linda. "A cipőt Amerikában vettem, azért tetszett, mert olyan kis vicces, és valami legyen rajtam, ami inkább én vagyok" - folytatta. Fülbevalója viszont anyukájáé, míg a stylist mamán Linda nyaklánca és szoknyája volt.

A box utcában, ahol a bálozók kicsit felfrissíthették sminkjüket, frizurájukat és a táncban megfáradt talpaikat, sőt elszakadt ruhájukat is megvarrathatták, találkoztam Karafiáth Orsolyával, aki az utóbbi szolgáltatást vette igénybe. Extravagáns fekete-világos szürke Németh Anikó estélyijét ugyanis elszakították. Anikó azért ajánlotta neki ezt a ruhát, mert nem tudta őt habos-babosban elképzelni. És ahogyan azt már a bohókás költőnőtől megszokhattuk, paróka volt rajta, most éppen szőke és Kleopárta-fazonú.

Visszatérve a bálterembe újabb divattervezővel futottam össze, Forgó Diana Napsugárral. Ott állt mellette egy pink és fehér kreációban Rónai Alexandra, Rónai Gábor közgazdász és lovaspólós felesége, aki különleges ruháját Diának köszönheti. A tervező ugyanis szereti a vagány holmikat, és bár elsősorban kabátokat tervez külföldre, kérésre készít estélyit is. Szerinte ideje lenne, ha a magyar bálozók is be mernének vállalni több extravaganciát, és nem öltöznének habcsóknak, inkább igényes anyagokból szabott egyedi ruhákat választanának. Igaz, ennek magas ára van, kb. 500-800 ezer forint egy ilyen öltözék.

A habcsókos megjegyzésnek kicsit ellent kell mondanom, hiszen én éppen azt láttam, hogy egyre kevesebb a habos-babos ruha. Üde színfolt volt például a visszafogottnak egyáltalán nem mondható ekrü Sentiments estélyi jégvirághoz hasonló mintával, arany kesztyűvel, leheletnyi kebelfedővel. A bálteremben találkoztam olyan hölggyel is, aki magának tervezte ruháját, a csupa fekete flitter estélyi 350 ezer forintjába került. Az üde színfoltok sora két Orlando ruhával folytatódott, az egyik erős rózsaszín, szexi vonalvezetéssel és még szexibb tolldíszekkel, a másik fekete és pink, galléros nyakmegoldással.


Picit habcsókosra sikerültek Benes Anita Hamupipőke ruhái, amelyek három elsőbálozó lánynak készültek - tehát csak valami világos szín jöhetett szóba -, ugyanakkor különböző stílusúak. Ám mégiscsak mesebeli ruhákat kellett megálmodnia a tervezőnek, és ezek bizony némi redőzés, húzás nélkül elképzelhetetlenek.

Ráadásul arra is találtam bizonyítékot, hogy a báliruha-kölcsönzők - amelyek legtöbbször esküvőiruha-szalonok egyben - kínálatában is akadnak bizony gyöngyszemek. Az egyik egy szürke és fehér nagyestélyi nagy pöttyökkel, széles övrésszel és igazán csinos mellrésszel, a másik egy fekete és lila színű földig érő szűk ruha csipkével, hozzá Marcell-hullámos hajat viselt a bálozó. Utóbbit kikölcsönözni igencsak pénztárcabarát megoldás, mindössze néhány tízezer forint.

Hajak terén azonban elég gyászosan szerepeltek a hölgyek. Láttam szénaboglyaszerű tupírozott kontyot, virágokkal vagy tollakkal agyontűzött hajat, a legelkeserítőbb viszont az volt, aki az ég világon semmit sem csinált hosszú hajával, még be sem szárította, csak úgy lógott bele az arcába vagy állt szerteszét. Kontykavalkádból sem volt hiány, zömében idejétmúlt dizájn alapján készültek.

A divatszemle után az ételeket és italok terén is megpróbáltuk felmérni a helyzetet. Mivel ez volt az első év, hogy a sétálójegyes vendégek is fogyaszthatnak falatkákat, szendvicseket, ezek keresésére indultam. Utam során sokszor láttam teli tálcával rohangáló pincéreket, de mire megkóstolhattam volna, rendre elfogytak a falatkák. Emiatt kicsit csalódott voltam, mert míg a páholybeli vendégek jóízűen falatoztak olyan fenséges ételekből, mint pl. a libamáj tortácska Granny Smith-almával és füstölt angolnával préselve, zöldalmás édeskömény krémmel, én éheztem. Talán a pezsgőbárban volt a legjobb a helyzet, ott volt még néhány sajtgolyó és lazacos kosárka az asztalon.

Italok terén azonban senkinek sem lehetett oka a panaszra. Borok, pezsgők és koktélok várták a vendégeket az Operaház szinte minden szegletében. Lajsz András folyamatosan dolgozott, így kolléganőjétől tudtam csak megkérdezni, milyen koktélok az est kedvencei. A Pina Colada és a whiskey-alapú italok nyertek, de a Sex on the Beach is tarolt. A vendégek leginkább az ismert koktélokat választották, ám ezekkel is jól jártak, mert Lajsz András még a standard italokat is sokkal pikánsabban, a saját szája íze szerint készíti. Így részük lehetett a tradicionális ízek újraértelmezésében.

Három óra tájékán azonban a tűsarkúban megfáradt lábammal nem "túráztam" tovább a bálozók között, inkább megpihentem a lépcsőfordulóban, és néztem a forgatagot. Majd kikértem a bundámat a ruhatárból és a búcsúajándékkal, egy szál narancs rózsával együtt távoztam.

 

 

 

3 komment