A családi bélyegalbumokban is találhatunk komoly értékeket, ahogy a régi borítékokat, képeslapokat is érdemes átnézni, nincs-e köztük filatéliai ritkaság. A legdrágább magyar bélyegről és más különlegességekről, gyűjtőkről és tolvajokról is beszélgettünk Visnyovszki Gáborral, a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság elnökével.

Százmilliót érő magyar bélyeg

Egy 1959-ben elhunyt neves gyűjtő bélyegeit örökösei évtizedeken keresztül, részletekben adták el. Visnyovszki Gábor, aki jól ismerte a gyűjteményt és a családot is, 1996-ban már csak vendégként fordult meg náluk. "Van itt még valami", mondták neki, és előkerült a gyűjtemény talán utolsó darabja is, amelyről sejtették, hogy valamiféle különlegesség.  

A Magyar Filatéliai Tudományos Társaság elnöke úgy mesél az esetről, mintha tegnap történt volna. Nem akart hinni a szemének, amikor meglátta, mi az, amit a kezébe adtak.


Egy 1867-es piros háromkrajcáros tévnyomat (tévedésből az ötkrajcáros színével nyomták) volt az, amelyből hat példány ismert, de összesen kettő ilyen, borítékon megmaradt bélyeg létezéséről tudunk ma. Az árverésre bocsátott példányt sikerült itthon tartani, 38 millió forintért ütötték le, ez az összeg meghaladta az 1997-ben eladott valamennyi műkincs összeadott értékét. A ritkaság eseti kiállításokon megtekinthető a Bélyegmúzeumban.
 
A másik levél 2005-ben, egy svájci árverésen cserélt gazdát 500 ezer frank (és mintegy 22 százalék jutalék) ellenében: ez körülbelül százmillió forint, így elmondható, hogy ez a legdrágább magyar bélyeg, filatéliai kincs. Ez a történet különleges, de a mai napig kerülhetnek elő nem várt értékek az otthonokban pihenő gyűjteményekből, mondja Visnyovszki Gábor. Igaz, egyre kevesebb, a bélyegalbumok nagy része a hatvanas- nyolcvanas években született, amikor a magyar filatéliai értékek súlypontja nyugaton volt, a hazai "gyűjtés" főleg az újdonságok vásárlásából állt.

Bélyegen világbajnokságot nyertek Puskásék

1956 után soha nem látott tömegek foglalkoztak szenvedélyesen ezzel a hobbival, ma is nagyon sok családban megtalálhatók az akkor betelt albumok. A MAFITT elnöke gimnazistaként hajnal kettőkor állt be a sorba, hogy a Főpostára érkezett, száz példányban eladásra kerülő új olimpiai blokkból szerezzen egyet. "Reggel nyolckor sorszámot kaptunk, és mire az utcára léptem a tíz forintos szerzeménnyel, már hatvanat ígértek érte" - mesél arról az időszakról.
 

A legtöbb hasonló szenvedéllyel összeszedett - egyébként valóban szemet gyönyörködtető - gyűjtemény mégsem ér sokkal többet, mint a bélyegek akkori névértéke. Kevés volt a ritkaság, és mindenki csak az akkor megjelent apró papírt gyűjtötte, miközben ma borítékon, képeslapon sokkal többet érnek ezek, mert ritkább és egyedi voltukon túl mögöttük van a történetük.

Mint annak a néhány 1959-ben nyomott görög Nagy Imre bélyegpárnak, amely az éber kádárista posta pillanatnyi kihagyása miatt levélre ragasztva az országba jutott. Hasonlóan ritka az a néhány kevés, Igazságot Magyarországnak feliratú, 1933-as repülőbélyeggel ellátott boríték, amelyet a Csehszlovák posta felháborodva visszaküldött a feladónak: ezek ma több tízezer forintot érnek.

 

 

 

5 komment