Ebben az évben magyar várost választottak Európa kulturális fővárosává, keveset hallani azonban arról, hogy a gasztrokulturális főváros pozíciót is betöltené Pécs. A Gasztroélmény programsorozat alaphangját a nyitó gálaest adta meg, az ízeket a Sauska és Teleky Zoltán séf borvacsorája. A Deluxe Magazin is jelen volt.

A Sauska borvacsora az egész éves Pécs2010 Gasztroélmény Programsorozat első felvonása volt. A szervezők alapvető célja az, hogy minden társadalmi réteg összes korosztályának bevonják a gasztronómia világába. Mindezt az egészséges táplálkozást szem előtt tartva, a város és a hagyományos magyar konyha gasztronómiai értékeit megőrizve, újra felfedezve.


Természetesen nem válnak el a Határtalan Város és a Gasztroélmény rendezvényei, a táplálkozással kapcsolatos élmények mellé kulturális és oktatási tevékenységeket rendelnek a szervezők. Kiemelten kezelik a bor fogyasztási kultúrájának hagyományait, és a multikulturális Pécs előnyeit kihasználva szeretnék elérni, hogy a város a gasztronómia fellegvárává váljon.

Az élőzenével kísért, egyáltalán nem feszengős hangulatú est során táncbemutatóra és musical dalbetétek eléneklésére is sor került, az est fővédnöke Zsiga István, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Pécs és környéke regionális elnöke volt.

A helyszínnek az Expo Centert választották, a szervezők, mint a képeken is látható, mindent megtettek, hogy elegáns belső teret alakítsanak ki az alapvetően ipari jellegű teremből. A vacsora előtt bejutottunk a konyhára is, ahol Teleky Zoltán séf válaszolt néhány kérdésünkre. Elárulta, hogy nemcsak egyeztettek a Sauska pincészettel a borvacsora fogásairól, de össze is kóstolták az ételeket és borokat.


Nagy kihívásnak tartja, hogy 160 főnek kínálnak csúcsgasztronómiai fogásokat, főleg annak fényében, hogy borvacsorát maximum ötven főig szokás adni. Céljuk bebizonyítani, hogy ők képesek tartani a legjobb színvonalat ennyi vendég esetén is.

A szervezők elmondták, hogy egyetemváros lévén fontosnak tartják a fiatalok megszólítását is, hisz a gasztrokultúra nem része az oktatásnak. Elmondták, hogy büszkék arra, hogy civilszervezetek összefogásával valósult meg a programsorozat.

Szent Tamás furmint 2007, valamint libamáj terrine édes-savanyú aranymazsola redukcióval, házi készítésű brióssal

Az első fogás hatalmas adag libamáj volt egy kis péksüteménnyel és mazsolából készült, chutney jellegű, leginkább édes mazsolakészítménnyel. Talán csak az arányokkal kapcsolatban lehetnénk kritikusak, de egyértelműen nem a spórolás vezette a konyhát, amikor pont a libamájból került sok a tányérra. Egyébként az összetevők külön és együtt is megállták a helyüket, a 2007-es Szent Tamás furmint pedig tökéletesen passzolt a fogáshoz. A pincészet tokaji szőlőiből származó bor fajtajegyeket háttérbe szorító ásványossága, szikársága jól egészítette ki a máj "súlyos" voltát.

Cabernet sauvignon 2008, csicsóka krémleves velős borjú fásgaluskával, szarvasgombaolajjal illatosítva

A levessel kapcsolatban csak találgatott az asztaltársaság, míg meg nem érkezett. A krémleves betétje volt a megfejtés, amely tészta, hús és velő volt egybegyúrva. A néhány csepp szarvasgombaolaj nem csak látványos díszítő elem volt a leves felületén, de ízben is megkoronázta a fogást. Érdekes kísérlet volt a leveshez vörösbort kínálni, sajnos azt kell mondanunk, hogy ez a formabontó ötlet ebben az esetben nem vált be. Pedig ez a fiatal cabernet sauvignon nem egy fajtától megszokott klasszikus, testes bor, hanem könnyű, kesernyés-gyümülcsös nedű.

Chardonnay Makár 2007 és fekete tigrisrák rukkolás rizottóval, parmezánnal, sáfránymártással


A következő, hagyományosabb páros sokkal jobban illett egymáshoz. A királyrákhoz igen finom rizottót, és egyáltalán nem kesernyés rukkolát kaptunk. Ezt a Sauska Chardonnay könnyű, vaníliás, mégis komplex fehérborával kínálták, amelynek ott volt a helye a könnyű mediterrán körettel kínált, nagyra nőtt rák mellett.

Cuvée 7 Villány 2006, valamint konfitált marhabélszín vargánya raguval, kakukkfüves köles tortácskával, zöldség szalmával


Negyedikként megérkezett asztalunkra a főétel. A vargánya ragu friss, mintha előző nap szedték volna a Mecsekben, a kakukkfüves köles a legjobb értelemben egyszerű és ízes, és a zöldség sem csak mutatós a tetején. Sajnos a (szintén emberes adag) hús nem tartja a lépést, kicsit száraz, és nincs igazán karaktere. Ezért aztán alulmarad a tanninos, nagy testű vörösborral szemben is.

Tokaj Édes Élet 2003, 60 százalékos csokoládétortával, vanília sabayonnal

A desszertnek kínált torta pont olyan, amilyennek neve alapján gondolnánk, csokoládébomba a vacsora végére. Sem a vanília, sem a még meglepetésként mellé adott málna nem igazán tud elvenni belőle, vagy hozzáadni, inkább csak esztétikai okokból vannak a tányéron. A cuvée-vel együtt olyan cukorbomba, amelyet nem ajánlunk senkinek, aki aggódva szokott a tükörbe nézni. Mi nem vagyunk ilyenek.

Sikerült 160 vendég számára, ha nem is tökéletes, de emlékezetes, kerek csúcsgasztronómiai élményt nyújtani. Az ételek nem hűltek ki, a fogások tökéletes ritmusban érkeztek, a terítésre és szervírozásra sem lehetett panaszunk, és a borok hőmérséklete is rendben volt.

Óriási hűtő-, sütő- és emberierő-kapacitás szükségeltetett mindehhez, a szervezésről nem is beszélve. Reméljük, a rendezvénysorozat folytatása is méltó lesz az első felvonáshoz, és nem csak a kulturális programok miatt lesz érdemes Pécsre látogatni idén.

 

 

 

Szóljon hozzá!