Ahhoz, hogy ne nézzünk teljesen értetlenül, mikor az asztalnál a pohár tartalma kerül szóba, nem szükséges az összes kóstolóra eljárni, és felkeresni minden borászatot, kezdetnek egy alapfokú tanfolyam is elég. Kipróbáltuk, hogy milyen a nemzetközi WSET képzés Budapesten.

Sokat tud a borról, de nem tud róla beszélni? Keveset tud róla, és úgy érzi, itt az ideje pótolni? Hivatásos borértő lenne? Szeretné tudni, hogy van-e értelme az olyan szövegeknek, hogy "a lecsengésben a gesztenye levele átveszi az uralmat az erdei som felett"? Vagy csak szeretné kipróbálni, hogy milyen érzés 13 különböző bort kóstolni?

Ilyen, és ezekhez hasonló kérdések felmerülése miatt jelentkeznek az emberek boros tanfolyamokra, képzésekre. Mivel minket több ilyen és ezekhez hasonló dilemma is rendszeresen gyötör, ezért jelentkeztünk Borakadémia alapfokú tanfolyamára.


Azért pont ide, mert ez a két akkreditált hazai WSET képzőközpont egyike. Itt érhető el az egyetlen sztenderd nemzetközi képzési forma, olyan kurzusok, amelyeken a világ legkülönbözőbb pontjain amatőrök és profik is részt vesznek. A soklépcsős képzés tetején a Master of Wine cím elnyerése áll, és ugyan a szűk borelitbe magyar még eddig nem került, de a diplomát már többen megszerezték.

Az, hogy mi a WSET lényege, már a három napos, intenzív képzés első előadásán szóba kerül. A standardizált, mérhető kóstolás és véleményalkotás megteremtése lebegett a borszakértők szeme előtt, akik 1969-ben megalkották ezt a normát. Ugyanis hamar kiderült, hogy a nemzetközi borpiacon nehéz a nemzeti hagyományok és nyelvek összességében közös hangot találni.

Lehetetlen például definiálni a halvány szalmasárga bort, ha a szalma egészen más színű Angliában, Olaszországban és Magyarországon. Így lett a fehérborok alapszíne a mindenhol egyforma citrom és arany, hogy ennél az egyszerű példánál maradjunk. A standardizált értékelés persze rengeteg más elemet is tartalmaz, hogy a bor megjelenése, illata és íze alapján megmondhassuk, hogy milyen minőségű borral is állunk szemben.


A hazai képzés pedig többől áll, mint a kóstolás és értékelés elsajátítása. A brit egynapos képzés helyett három napon keresztül zajlik az oktatás, ebbe belefér, hogy fél napon keresztül Tokajról, másik előadáson a magyar borvidékekről essen szó. Nem csak a tananyagból, a kóstolt borokból is kiderül, hogy az alapfok az alapismeretek átadásán túl a magyar borokat helyezi a középpontba (nem úgy, mint például a középfokú képzés).

A kóstolt, szinte csak hazai fehérek és vörösek annak is képet adnak a magyar bor (és termelő vidékek) sokféleségéről, aki a vörösboros kóláról leszokóban választja a tanfolyamot. Akikkel azonban mi együtt kortyoltunk, mind többé- kevésbé avatott borbarátok voltak, néhányuknak közük volt a szakmához is.

A tantárgyak közül van, amelyik a fő szőlőfajtákat ismerteti meg, kiderül, hogy mitől sikeresek a nagy nemzetközi fajták, és mi a különleges a magyar szőlőben. A szőlőtermesztés és borkészítés előadásból pedig az, hogy hogyan születik ezekből az a nedű, amiről tanulunk. A legjobb az, hogy a sok kóstolt bor alapján az elméleti tudás azonnal megízlelt valósággá válik.

Mi is tudunk arról, hogy vannak fajtajegyeiket minden körülmények között megjelenítő borszőlők és olyanok, amelyek talajtól, klímától és technológiától függően teljesen más nedű készül, viszont teljesen más élmény volt példákon keresztül is érezni, mit jelent ez a valóságban. Vagy hogy milyen az, amikor egy termelő egy karakteres fajtából is kihozza a terroir jegyeket.

Az étel és bor párosítását taglaló gasztro-előadáson nem főznek és esznek a hallgatók, de azért azzal tisztába jönnek, hogyan is hangzik a klasszikus, vörös húshoz vörösbort aranyszabály. Természetesen nem ilyen egyszerű a helyzet, de annyira nem is bonyolult, néhány szabály betartásával nem nagyon nyúlhatunk mellé az enni- és innivaló párosításánál. És még azt a gyerekkori tiltást is áthághattuk végre, miszerint nem ihatunk étkezés közben.


A tíz-húsz ember részvételével zajló tanfolyamokat vizsga zárja, ahol mindenki számot ad a tanultakról. Az alapfoké két részből áll, először írásos teszten derül ki, hogy az elméleti ismereteket milyen mélységig sajátítottuk el. Majd egy vakon kóstolt bort kell a WSET standard alapján minősíteni.
 
Minden résztevő számára kiderül, hogy a kóstolás egyszerűbb része a színekről, savakról és tanninokról tartott beszámoló. Még az sem okozhat senkinek problémát, hogy az illatokat és ízeket jellegük alapján felismerje (például gyümölcs, fa vagy ásványosság). És ez elég is a sikeres vizsgához.

Azzal már inkább bajban lehetünk, ha konkrét fűszerek, növények vagy épp ázott papír illatát kell felismernünk. Ilyen esetekben kiderül, hogy menthetetlenül elcsökevényesedett, háttérbe szorult ez az érzékünk, aminek az ízek felismerésénél is kárát látjuk.

Szerencsére lehet edzeni, szagolni és orrunkkal újra felfedezni a világot, akár csak gyerekkorunkban. Borismeretünket pedig hivatalos úton, középfokon vagy egyszerűen csak sokat kóstolva fejleszthetjük tovább.

Az alapfokú tanfolyam ára a Borakadémián 75 ezer forint, de jelenleg akciósan 36 ezerért elvégezhető a képzés.

 

 

 

2 komment