A jelek szerint január uborkaszezon a borpiacon, nagyítóval is alig lehet új tételeket felfedezni. Szembeötlő ugyanakkor a pinot noir fokozott jelenléte, mintha egyre több pincészet nyúlna ehhez az érzékeny, főleg a hozzáértők szívét megdobogtató fajtához. Összegyűjtöttük ezek közül a legjobbakat.

Nálunk sokáig félreértették a pinot noirt. A rendszerváltás előtt kis-, illetve nagyburgundi néven futott, vagy egyszerűen a német elnevezéseket használták (Spätburgunder, Blauer Burgunder) mivel akkoriban főleg az osztrákoktól származó klónokkal dolgoztak idehaza.

Gál Tibor, a nemzetközileg is elismert egri borász elsőként ismerte fel, hogy az egri talajok és mikroklímák alkalmasak lehetnek a pinot noir meghonosítására. Neki köszönhetően eredeti francia klónok jelentek meg a hazai ültetvényeken, és nem csak Egerben.


Ez a szőlőfajta meglehetősen érzékenyen reagál a termőhely adottságaira, nem szereti a túl száraz, meleg légkört, sem a hűvös, csapadékos körülményeket. Burgundiát ez a szőlő tette naggyá, a Cote d’Or bizonyult ugyanis ideális bölcsőjének.

Ahogy a pinot noir szőlő is megosztja a borászokat, úgy borként sem tartozik a könnyen érthetők közé. Főként a testes, sötét, bordeaux-i fajtákat kedvelő borisszák nem értik, mi olyan vonzó a pinot noirban.

Tapasztalataink szerint egyébként a francia pinot-k alapvetően struktúrában különböznek a hazai tételektől. A mieink valahogy lágyabbak, inkább gyümölcsösek, mint fűszeresek. Egy igazi pinot noir kiválóan alkalmas a palackos érlelésre, sokan esküsznek rá, hogy tíz-tizenöt éves kora előtt nem is érdemes próbálkozni vele.


Tíz évnél idősebb pinot noirhoz hazai pályán még nem volt szerencsénk. Hogy mit tud hosszú távon a fajta Magyarországon, az még a jövő zenéje. Az itt sorra kerülő tételek túl fiatalok ahhoz, hogy jövőjüket illetően komoly következtetéseket vonjunk le. Jelenlegi formájukban azonban a maximumot adják.

Itthon általában szakzsargonként használjuk az "északi" és "déli" jelzőket a pinot noir karakterének jelölésére. Valóban jogos a megkülönböztetés, hiszen egy villányi, szekszárdi, dél-balatoni pinot noir valóban markánsan különbözhet egri, soproni társaitól színben, struktúrában, vérmérsékletben.

Első, legnépszerűbb tételünk "déli" típus. Heimann Szekszárdi Pinot Noir 2006. Persze amikor egy pinot esetében sűrűségről, testről, teltségről beszélünk, akkor vonatkoztassunk el cabernet-s élményeinktől. Míg a bordeaux-i és a burgundi fajta között legfeltűnőbb különbség a tannin mértéke, addig a legdélibb pinot is csak diszkrét tanninnal rendelkezik. Itt a kifinomult savakról és a pikáns fűszeres-gyümölcsös-virágos aromák egyensúlyáról szól a történet.


Ebben a viszonylag vastag pinot-ban a megszokottnál gazdagabban a színanyag. Illatában előbb a fekete ribizli, meggy, kicsivel később "földes", fűszernövényes jegyek bukkannak fel. Az ízkép hátterében a fajtára jellemző ibolya is felsejlik. Plusz egy csipet csokoládé-pörkölt árnyalat az utóízben, a hordó visszaköszön. A szekszárdi Heimann pince az utóbbi időben fénysebességre kapcsolt, úgy tűnik, minden fajtában bizonyítani akar. A jelek szerint sikerül is neki.

Következő tétel a Gál Tibor Pinot Noir 2006, Sík-hegy dűlő. Az előző bornak szöges ellentéte. Színe alapján sillernek, sőt már-már rozénak is nézhetnénk. Ma már egyre többen elfogadják, hogy a vörösbor színvilága széles palettán mozog, nem lehet csupán a szinte tintaszerű feketével azonosítani. Észre kell tudni venni ennek a színnek a szépségét, eleganciáját.

Illata kirobbanóan friss, málna, ribizli, lila virágok tavaszt idéző kavalkádja. A palackbukét és a pinot-s "avar" ízeket csak az ízlelőbimbók érzékelik. Savai példaértékűek.


Légli Géza 2008-as tétele szépen ötvözi a déli és északi jegyeket. Egy borszakírót idézünk: "Lila virágok helyett ez esetben hűvös mentalevél, föld, avar és fűszerek. Ízében szintúgy, kiegészülve piros bogyós gyümölcsök levével, friss, domesztikált savakkal és diszkrét tanninokkal."

Az Etyeki Kúria 2008-as tétele szintén észak-déli ötvözet. Színben és struktúrában mediterrán sűrűség, illatban-ízben inkább hűvös elegancia jellemzi finom, "édeskés" utóízzel.

A Luka Pincészet 2008-as évjáratú pinot-ja az északi típus legszebb példája. Színében viszonylag sötét, illatában és ízében azonban hűvös, mentás, fűszeres, lilavirágos aromák dominálnak. Virgonc savak, megzabolázott tanninok, feszes szerkezet. Utóízében többen ásványi jelleget véltünk fölfedezni. Maszkulin bor, szerintünk az ínyencek és hozzáértők figyelmére számíthat inkább. Rozmaringos mangalica szűz mellett viszont a szélesebb közönség elismerését is kivívhatja.

A St. Andrea 2006-os Ferenchegy-dűlős tétele a magukat pinot noir-rajongónak valló kóstolókat is próbára tette. Elképesztően alacsony hozamkorlátozás eredménye az alapanyag. Színe egészen világos és opálos, ugyanis szűretlen borral állunk szemben. Illatában a legintenzívebb a fajtajelleg: piros bogyós gyümölcsök, ibolya, avar, föld. Feszes szerkezet, lendületes savak. A beavatottak bora.

 

 

 

Szóljon hozzá!