Körülnéztünk, hogy mennyibe is kerülnek a legdrágább magyar borok. Az összeállításunk árrekordere egy Gere Kopár, amelyért egy jótékonysági akción ötmillió forintot fizettek. A bolti árak alapján egyértelműen a különböző tokaji aszúk vezetnek, de az Oremus, Szepsy és Gere neve is komoly értéknövelő tényező.

Mitől is függ egy palack bor ára? Ha kizárólag a világ legdrágább borait nézzük, kiderül, hogy elsősorban a ritkaságon múlik az ár. A több tízmillió forintot érő tételek között találunk olyat, amelyet egy első világháborúban elsüllyedt hajóról hoztak fel a búvárok, és több 1700-as években palackba került tételt is.


Lássuk be, ezek a muzeális értékek aligha okoznának élvezetet, ha lenne olyan botor valaki, hogy felbontsa őket. A kizárólag a vitrinbe való hazai borok közül vásárolhatunk például 1937-ben palackozott három puttonyos aszút, ha nem sajnálunk rá negyedmillió forintot.

Ennek ára is távol van azonban az abszolút rekordertől, egy kétezres évjáratú, 9 literes Gere Kopártól. Szó sincs történelmi múltról, mégis ötmillió forintot fizettek idén tavasszal a kilenc éves Kopár egyetlen palackjáért.

Mégpedig azért, mert egy jótékonysági aukción értékesítették a Gundelben. Először Andy Vajna ajánlott fel 2,5 millió forintot érte, aki ahelyett, hogy büszkén hazavitte volna, újabb kikiáltásra kínálta fel az általa megvásárolt bort. A második 2,5 milliós leütéssel együtt egyetlen palackért 5 millió forint landolt egy alapítvány számláján.

Nem lenne azonban igazságos, ha kizárólag az ihatatlan, illetve a különleges alkalmakkor értékesített, csillagászati árú borokkal foglalkoznánk. Elég a borszaküzletek kínálatára tekinteni (vagy csak logikusan végiggondolni, mitől drága a bor), és egy újabb, lista szempontjából kellemetlen ténnyel találjuk szembe magunkat: az első tízbe egyetlen borfajta palackjai kerülhetnének, ha csak a bolti árat vennénk figyelembe.

A 18. században, az egész világ bortermelését figyelembe véve, a legdrágább borfajta a tokaji aszú volt. Sajnos ezt az elsőséget azóta elvesztette, de a hazai piacon a mai napig "mindent visz". Pontosabban két közeli rokon tartja még vele a lépést.


Ezek a borok (a tradíció és a kiváló minőség mellett) azzal is kiérdemlik árukat, hogy igen macerás elkészíteni őket, és hogy adott számú tőkéről jóval kisebb mennyiségű ital készül, mint hagyományos bor. Igaz ez a hazánkban kevesebbre becsült jégborra is, melyből a Királyudvar pincészet 2006-osát, amely még Szepsy István nevéhez köthető, ötvenezer forintért kínálják eladásra egy hirdetésben.

Ennél is jóval drágább eszenciákat ajánl egy kereskedő: a Disznókő Bibliotheque Tokaji Eszencia 1993-as, fél literes palackjának ára 136 631 forint. Máshol az Oremus szinte fiatalnak mondható 2000-es tokaji eszenciája 60 ezer forint, pedig a palack mindössze 3,75 deciliteres. Ez a nektár kizárólag a töppedt szemekből készül, természetes cukortartalma igen magas (minimum 450 gramm).

A nagy, sokféle hazait tartó borkereskedők árlistájának élén aszúk szerepelnek szép számmal, például egy 6 puttonyos, 1972-ben készült Oremus, amely 45 ezer forintba kerül. És ha ezt esetleg muzeális bornak is tekintenénk, a cég 32 ezer forintért kapható 1993-as 5 puttonyosára semmiképp nem foghatjuk, hogy csak patinája érdekes, ebből biztosan kerül néhány az ünnepi asztalra is.

 

 

 

1 komment