Hagyománnyá vált Magyarországon a Szent Márton napi libator, amely egyben az aktuális évjárat első borainak bemutatója. Az újborok közül összeválogattuk a legjobbakat.

Szent Márton legendája

Mielőtt azonban sorra vennénk az újborokat, nézzük meg, mi köze Szent Mártonnak a libához és a borhoz.

A keresztény ünnepek többsége általában valamilyen népi vagy pogány szokásból ered, illetve annak felülírása. Márton napja sem kivétel. A földből élő emberek számára november 11. valamikor a mezőgazdasági munkák végét jelentette, illetve a korai fajtákból préselt bor ezen a napon vált ihatóvá. Ezért vált szállóigévé a népi mondás: "A bornak Szent Márton a bírája".


Máig vita tárgyát képezi, hol is született pontosan 316-ban a tours-i püspök, Szombathelyen vagy Pannonhalmán. Ez utóbbi mellett szólnak olyan érvek, mint az, hogy 1965-ig Pannonhalmát Győrszentmártonnak hívták, az idősek pedig máig szentmártoniként emlegetik a pannonhalmiakat.

A libának is megvan a maga története. Római tribunus fiaként Márton is katonai pályára lépett. De az öldöklés szelleménél erősebbnek bizonyult benne az empátia, a szegényekkel, gyengékkel és nincstelenekkel szembeni könyörület. A legenda szerint egy alkalommal katonai köpenyét megosztotta a téli hidegben vacogó koldussal.

Álmában megjelent neki Jézus Krisztus, ennek hatására keresztény hitre tért, majd később remeteként élt Tours mellett, ahol egyre több tanítvány csatlakozott hozzá. Amikor 371-ben a tours-i püspök meghalt, tanítványai, az ott élő emberek és a papok egyöntetűen őt kívánták püspökké választani.


Márton a libaólba bújt a megtiszteltetés elől, a madarak gágogása azonban elárulta. A püspök első intézkedéséül levágatta a libákat és a szegények javára lakomát rendezett belőlük. Ennek állít emléket a Márton napi libator.

Hogyan készül az újbor?

Mivel az újbor fogalma a libapecsenyéhez kötődik, a primőr alatt szinte automatikusan vörösbort értünk. Pedig az újbor fehér és rozé is lehet. Szent Márton napjára a korai fajták leve válik ihatóvá. Ilyen a zenit, a zéta, az ezerfürtű, a királyleányka, a tramini, a szürkebarát, a portugieser, a zweigelt.  


A fehérbor és a rozé esetében nincs különösebb technológiai háttere az újbornak, a vörös esetében nálunk is egyre gyakrabban élnek az úgynevezett szén-dioxid macerációval. Ennek az a lényege, hogy a szőlőfürtök egészben kerülnek az erjesztőtartályba. Az erjedés a szőlőbogyóban indul el, megőrizve így a gyümölcs jellegzetes illatát és zamatát. A cserzőanyagok és az almasav az eljárásnak köszönhetően csak diszkrét formában jelenik meg a borban.


Három-négy napi áztatás után kipréselik a szőlőt, és az erjedés az erjesztőkádban fejeződik be. A szüretet követő egy hónap leforgása alatt elkészül a bor, és Márton napján már kész a bevetésre.

Az újbor divatját a franciáknak köszönhetjük, Burgundia déli részén, Beaujolais-ben, a gamay szőlőből készítettek először friss, gyümölcsös, üde újbort. A technológiát is ők alkalmazták.

 

 

 

Szóljon hozzá!