Aki betér egy borszaküzletbe, már nemcsak a hazai és európai - többnyire olasz, francia, német és spanyol -, hanem az úgynevezett újvilági palackok között is órákig böngészhet. Ez utóbbiak betörése az európai piacra egészen új keletű történet. Megkóstoltunk néhányat.

A piaci globalizáció egyik eredménye, hogy a vásárlók sokkal nagyobb választékkal (azaz döntési lehetőséggel és szabadsággal) találják szembe magukat, mint akár csak egyetlen évtizeddel ezelőtt.

Az újvilágiak hihetetlenül tudatos, célirányos marketingtevékenységgel rövid idő alatt elképesztő volumenű eladási és kiviteli eredményeket tudtak felmutatni. A legjelentősebb térségek e tekintetben: Ausztrália, Chile, Kalifornia, Dél-Afrika és Argentína, illetve a valamivel kisebb exporteredményeket produkáló Brazília és Új-Zéland. Ezekben az országokban különböző természeti adottságok között, részben egymástól (és az európaitól is) eltérő borpiaci szabályozásoknak megfelelően, különféle méretű pincészetekben (a családi vállalkozástól a hatalmas vállalatokig) készülnek a borok, amelyek éppen ezért rendkívül sokfélék lehetnek.


Van ugyanakkor egy jellegzetes tulajdonságuk, méghozzá a "könnyen érthetőség", amelynek révén azokat is borivásra tudják csábítani, akik egyébként nem ezen az italon szocializálódtak. Valószínűleg ebben rejlik az újvilági borok sikerének egyik titka.

Ausztráliában a nyolcvanas évektől kezdve egyre több nagyméretű, tőkeerős vállalat vásárolt fel pincészeteket, amelyek kifejezetten a fogyasztói igényeknek, nem pedig a helyi adottságokra apelláló, a tradicionális eljárások szerint dolgozó borász szakembereknek kívántak megfelelni.

Ez az új típusú borkészítés pillanatok alatt tért hódított Kaliforniában is, ahol az Egyesült Államok borainak 90 százaléka készül, majd ez az üzleti stratégia Chilét is meghódította, ahol az állam jelentős összegekkel támogatja mind a termelést, mind pedig az exportot.

Hazai léptékben elképzelhetetlen méretű területeken terem a szőlő, és még az is előfordul, hogy nem helyben dolgozzák fel, hanem a célország (vagy kontinens) felé tartó hajón. A hajón erjesztik, érlelik, végül pedig, mielőtt befutnának a kikötőbe, le is palackozzák a bort.


Mára a világ borainak majdnem egynegyede, mintegy 24 százaléka az újvilági országokból kerül ki. Franciaország, Olaszország és Spanyolország után a negyedik legjelentősebb bortermelő az USA, azaz Kalifornia állam. Ezután Argentína, Ausztrália, Kína és Dél-Afrika következik a ranglistán.

Érdekesség, hogy a 11. helyen álló Chile kevesebb bort forgalmaz, mint Németország (9. helyezett), viszont az Európában kevéssé ismert brazil borok mennyiségben lekörözik az osztrákokat.

Összességében az újvilági borok exportja évről évre növekszik, Németországban például négy-öt év leforgása alatt megduplázódott az Újvilágból behozott palackok száma. Nem csoda, ha az európai bortermelőket nyugtalanítja a jelenség.

Egy német felmérés szerint azonban egyelőre nem kell megkongatni a vészharangot, az újvilági termékek aránya még így sem haladja meg a német összborfogyasztás 9 százalékát. Vagyis: csupán minden 11. megvásárolt palack származik az Újvilág valamelyik borvidékéről.

 

 

 

Szóljon hozzá!