Közel 3000 látogató vett részt a Bor, Mámor, Bénye elnevezésű pincefesztiválon. Egyelőre a bor jelentette a legnagyobb vonzerőt, de a gasztroturizmus fellendítése sem csak egy vágyálom.

Tokaj-Hegyaljának sok arca van. A térség borait az egyszerűség kedvéért csak tokajiként emlegetjük, hogy a nagyvilágnak ne törjön bele a nyelve. A hazai borrajongók azonban remélhetőleg tudják, hogy a mágikus nevek és nagy borok egy-egy faluhoz köthetők: Szepsy István Mád, a Királyudvar Tarcal, az Oremus Tolcsva minőségjelzője.


Erdőbénye nevét a bortörténelemben jártasak eddig azzal a történelmi ténnyel kapcsolták össze, hogy itt született meg az aszú. Bényén működött a híres prédikátor, Szepsi Laczkó Máté, aki az aszúbor készítésének technológiáját a XVII. század elején úgymond "feltalálta".

A falu ma is szimbiózisban él a szőlővel, noha nem mentes mindazoktól az anomáliáktól, melyek egész Tokaj-Hegyalja tudathasadt állapotát jellemzik. Az egyik oldalon a tokaji terroirt közvetítő minőségi, a másik oldalon a tokajit továbbra is lejárató minősíthetetlen pincészetek.

Nagy körvonalakban így foglalgatnánk össze a problémát. A múlt rendszer borkombinátjaiban tömegtermelés folyt, gyenge vagy közepes alapanyagból készítették a tokaji borokat, többek között a világhírűnek tartott aszút. Egyetlen kritériumnak kellett megfelelnie: minél édesebb legyen. Ma már tudjuk, nem volt több karikatúránál az a borostyánbarna, oxidált, ázott kenyérhéjillatú "különleges" ital, amely határainkon túl a minőségi borok legalját képviselte.


A rendszerváltás után megjelentek a külföldi befektetők, a korszerű technológia, és a nagy formátumú személyiségek, akik az elmúlt húsz év alatt bebizonyították, hogy Tokajban világviszonylatban is egyedülálló borminőséget lehet felmutatni.

Erre az új szellemben fogant tiszta, gyümölcsös, vibráló savú aszúra a világ minden szegletében felkapták a fejüket a borrajongók, a piac pedig mára tulajdonképpen eldöntötte, melyik a hiteles aszúkép. Tokaj-Hegyalja legnagyobb problémája, hogy a termelők nagy többsége ennek ellenére ma is a régi úton jár: agyonterhelt ültetvényeken, rossz beidegződések és technológiák alapján készítik avítt boraikat, amelyeket műanyag palackban, folyóborként értékesítenek. 


Amikor Szepsy István 2000-ben elkészítette az első száraz furmintot, még senki sem tudta, hogy az édes borra predesztinált termőtájnak ez a borkategória jelentheti majd a jövőképet.

Hiába készülnek ugyanis világklasszis aszúk és kései szüretelésű borok, ha egyszer az édes bor fogyasztása világviszonylatban csökkenő tendenciát mutat.

Mára azonban kiderült, Tokaj kiválóan alkalmas a nagy fehér száraz borok előállítására. Az aszú is képes valamit megmutatni a terroirból, de ott a természetes cukortartalom elfedi a rengeteg színt, árnyalatot. A száraz bor azonban soha nem látott intenzitással közvetíti az ásványiságot, a borvidék változatos talajösszetételének legfinomabb árnyalatait képes kifejezésre juttatni.

 

 

 

1 komment