A watsu nem hasonlít a hagyományos masszázshoz. Ennek során ugyanis nem egy ágyon fekve próbálunk ellazulni, hanem a meleg vízben lebegtet a terapeuta, akire teljesen rá kell bíznunk magunkat. A különféle mozdulatsorok célja a súlytalanság, gondtalanság állapota. Kíváncsiak voltunk, hogyan is zajlik a watsu, ezért ellátogattunk egy terapeutához.

Kevesen ismerik a watsu jelentését, de aki hallott róla vagy része volt már benne, furcsa, soha nem tapasztalt élményekről számolhat be. Néhány emberből komoly érzelmi megnyilvánulásokat képes kiváltani a kezelés, de vannak, akik csupán a teljes ellazulás és megkönnyebbülés állapota miatt szeretik.

Magyarországon mindössze 10-12 éve van jelen ez a fajta vízi terápia, amelyet évekig, sőt évtizedekig kell gyakorolni, hogy teljes biztonsággal közvetítse a szabadság felfedezését.


Magát a kezelést Harold Dull fejlesztette ki az 1980-as évek elején. A mester Japánban sajátította el a zen shiatsu masszázst, amit később a kaliforniai Harbin Hot Springsbe érkezve oktatni kezdett. Hosszas gyakorlás után jött rá, hogy a zen shiatsuban alkalmazott nyújtások erősebb és mélyebb hatást képesek elérni, ha meleg vízben végzik azokat.

Hozzáértők szerint a watsuval az ember a létezés egy olyan szintjére jut el, ahol mély boldogság, béke és teljesség vár, ahol a feszültségek és traumák okai már nem uralkodhatnak. Ezekkel a mondatokkal indultam útnak a Dagály fürdőbe, hogy kipróbáljam a sokat dicsért kezelést, ugyanis itt már megszokták a medencékben "lassúzó" furcsa embereket.

Délelőtt tíz óra körül kezdődött a terápia, a közönség főleg nyugdíjasokból állt, akiknek a kezelés közben láthatóan a lélegzetük is elállt a csodálkozástól. Persze leskelődnöm nem szabad, mivel az ellazulás állapota akkor jön el, ha becsukom a szememet, és rábízom magamat a watsu végzőjének gondos kezeire.

Terapeutám, Noll A. Nandu igazán megértőnek bizonyult, amikor a "bemelegítésénél" tartottunk, vagyis lelkesen kérdeztem és hallgattam a feleleteket. Amikor már megtörtént az összehangolódás, egymással szemben, kézen fogva, hajlított lábbal kerestük meg azt a pozíciót, amikor "ülni" lehetett a vízben. Hosszas légzési gyakorlatok után valamilyen módon jelezni kellett, ha úgy éreztem, igen, kezdődhet a "produkció".

Nandu a karjára vett és lassan, de biztosan lebegtetni, mozgatni kezdett a víz felett, amelyből csupán az arcom emelkedett ki. Bár tartottam attól, hogy akár meg is fulladhatok a fürdő vízében, a terapeuta biztosított arról, hogy tartja a fejemet, és esély sincs arra, hogy éppen a medencében érjen a vég. Vannak emberek, akik kifejezetten kérik azt a lehetőséget, hogy egész testük a víz alá kerüljön, és úgy tapasztalják meg a watsu örömeit. Persze ők nem a kezdők közül kerülnek ki, és orrcsipeszt is kapnak a nagyobb trauma elkerülése érdekében.


Mivel elhatároztam, hogy akkor is jól fogom érezni magamat, ha kíváncsi szemek merednek ránk, ellazultam. Ahogy lebegtem, el tudtam képzelni, hogy ilyen lehetett egykor az anyaméhben, hiszen a fülem is a vízben volt, amitől csak nagyon nagyon megszűrve hallottam a hangokat. Cserébe valami kellemes védettséget éreztem, és csobogásféle járta át a testemet.  

Igaz, voltak pillanatok, amikor örültem, hogy nem egy férfi karjai között lebegek, mivel a kezelés nagy része elég közeli testkontaktust igényel, ez pedig igencsak zavart volna.  

Érdekes volt az is, ahogyan a kíváncsibb, közelben "cirkáló" nyugdíjasok nem tudták eldönteni: a két nő közül vajon az egyik transzba ejtette-e a másikat vagy éppen egy meleg szerelmi légyottba botlottak bele. Pedig erről szó sem volt.

A váll-, gerinc és lábérintést kisebb masszírozás követte, ami kiválóan lazított, és még nem beszéltünk azokról a mozgatásokról, amelyek nyújtották a lábamat, karomat, sőt a derekam is mérhetetlenül hálás volt érte.

A lazítás végén Nandu kirakott a medence szélére, ahol kellett néhány perc, hogy magamhoz térjek. A terapeuta szerint vannak emberek, akiknek 15-20 perc is kell, hogy visszatérjenek a "valóságba" a watsu után. Sokan úgy jönnek ki a medencéből, hogy azt mondják, életükben nem lazultak el még ennyire.

 

 

 

Szóljon hozzá!