Philippe, a belga étterme Újlipótvárosban, a Hollán Ernő és a Balzac utca sarkán vidám kék portáljával kirí az általános szürkeségből. Korábban is hallottunk már róla, évekig Esztergomban üzemeltette konyháját, most azonban Budapesten teszteljük.

A belső tér nagyon igényes és fantáziadús, valószínűleg profi belsőépítész munkája. Egyetlen nagy helyiségből áll. Egyszerre vidám és elegáns, a bordó, acélszürke, arany és fekete szín jól eltalált aránya dominál.

A kényelmes és modern polgári otthon érzetet a nyitott, a vendégtértől csupán egy pulttal elválasztott látványkonyha kék-fehér plafonig futó csempéje játékosan ellensúlyozza. Ettől olyan meleg és otthonos az enteriőr, hogy cseppet sem érzi magát feszélyezve az ember, amiért esetleg nem kötött nyakkendőt.

A belső tér rendkívül világos és otthonos

Saroképületről van szó, az óriási ablakok bőkezűen ontják a fényt mindkét oldalról. A belső párkányok tele vannak cserepes növényekkel és frissen vágott virággal. A fogadtatás bensőséges, welcome drinknek egy pohár fehérbort kapunk.

Az étlap a csúcsgasztronómiában immár megszokott módon mindössze két (lepedőnyi) oldal, amelyeken elfér egy egész konyhafilozófia. Hogy a belga konyha tulajdonképpen a francia egy változata, arról mi is megbizonyosodhattunk, miután kielemeztük a kínálatot.

Alapvetően a halak és a tenger gyümölcsei kettősére épül a választék, de a húsevők is találnak maguknak megfelelő fogásokat: a békacombtól a borjúmirigyen át a szarvasraguig akad figyelemre méltó étel.

Tradicionális belga menüt rendelünk, minden fogáshoz külön bort ajánl a felszolgáló, mi pedig élünk a lehetőséggel. Pincérünk a borokról és a fogásokról naprakész információval rendelkezik, és ezeket anélkül osztja meg velünk, hogy fontoskodóvá vagy tolakodóvá válna.

Könnyed falatok a várakozás közben

Míg az első fogásra várunk, Philippe üdvözlő falatkával teszi még kellemesebbé a várakozás perceit. A minimalista kompozíció három részből áll: talpas pohárkában mindenféle csírák, gyufaszálvékonyra metélt sárgarépa és zöldségek között belga hurkakarika, aztán gyűszűnyi csészében sárgarépa krémleves, mellette tejszínes mártásban csiga.

Ez utóbbinál egy pillanatra elbizonytalanodunk, de ha a tradicionális menü mellett döntöttünk, akkor nem vallhatunk szégyent már az előétel előtt. A csigának egyébként meglepő módon csirkemájra emlékeztető íze van.

Az első fogás ardeneki erdei pástétom galagonyacseppekkel. A húspástétom közepén egy csík libamáj. Pirítóst is kapunk hozzá, noha a pástétom nem annyira kenhető, mint inkább vágható. A galagonyacseppek édes-savanyú íze izgalmas hatást kelt a pástétom visszafogott zamataival.

 

 

 

Szóljon hozzá!