Ha növekszik a harmónia a szőlőben, az kihat a borok minőségére is, vallja Gernot Heinrich biodinamikus borász Burgenlandban. Borai már idehaza is elérhetők, a szortimentből megkóstoltunk néhány palackot. Annyit máris leszögezhetünk, az ízek tiszták, a struktúrák elegánsak.

Aki Bécs felől közelít délkeleti irányba, jól megfigyelheti a táj átváltozását. A vidék síksággá lapul, és az Alföldre emlékezteti az embert. Neusiedl-től kezdve a Fertő-tó keleti partja szinte teljes egészében szőlővel van beültetve.

Csaknem 9000 hektár löszös, kavicsos és homokos talajon osztoznak a fő fajták, a Welschriesling (olaszrizling) és a Weißburgunder (pinot blanc), valamint a "spécibb" fehérszőlők: bouvier, muskat ottonel, tramini és chardonnay, illetve a kékszőlők: zweigelt, blaufränkisch, St.Laurent, cabernet sauvignon és pinot noir. Ezek az össztermés 45 százalékát teszik ki, igaz, ez a szám napról napra növekszik.

A szőlőt kézzel szüretelik

Fiatal borászok sora vált az utóbbi időben egyre sikeresebbé ezen a vidéken. Ők már nem csak édes boraikkal hallatnak magukról, hanem száraz, gyümölcsös fehér- és testes vörösboraikkal is bizonyítják, mit tud errefelé a terroir.

Egyre többen folytatnak "zöld" borászkodást, kemikáliáktól és vegyszerektől mentes ültetvényeiken igyekeznek visszaállítani az ökológiai egyensúlyt, amelyben a katicabogaraknak, a méheknek vagy történetesen a csalánfőzetnek nagyobb szerep jut, mint a permetező gépeknek. Ehhez a fiatal generációhoz tartozik a Heinrich házaspár.

A Heinrich házaspár Burgenland legjobb fekvésű dűlőiben (Gabarinza, Salzberg, Altenberg, Goldberg) neveli szőlőit. Legfőbb célkitűzésük: természetes, kifinomult, harmonikus és összetett borok készítése. Azt vallják, hogy a bor sorsa a talajban dől el. Ezért nagyon fontosnak tartják a talaj táplálását komposztálással, növények betelepítésével, revitalizálással. Ha növekszik a harmónia a szőlőben, az kihat a borok, sőt az emberi élet minőségére is.

A cseresznyepiros Pinot noir

Gernot Heinrich borászkarrierje 1989-ben kezdődött, bár már jóval korábban eldőlt, hogy életét a borkészítésnek fogja szentelni. Borászcsaládban nőtt fel, a szőlő és a bor meghatározta az egész gyerekkorát. Furcsa módon azonban a szülei nem a családi hagyomány továbbvitelére ösztönözték, hanem éppen ellenkezőleg: arra biztatták, válasszon magának valami komolyabb, nagyobb megbecsülésnek örvendő foglalkozást. A szülői ráhatás, mint oly gyakran, Heinrichéknél is a visszájára fordult. Csak azért is borásznak készült Gernot, és még motiválta is a szülői tiltakozás.

A helyzet persze nem volt annyira drámai, a Heinrich-szülők nem álltak fiuk útjába, sőt egy pici, de nagyon jó fekvésű szőlőterülettel is megajándékozták indulásképpen. Az időzítés egyébként kedvező volt, az osztrák borászat éppen akkoriban, a kilencvenes évek elején kezdett kilábalni a válságból, amelynek mélypontja az úgynevezett glikol-botrány volt.

1985-ben derült fény arra, hogy néhány osztrák borász dietilén-glikollal (az egészségre igencsak káros és veszélyes anyaggal) javította fel borainak extrakt tartalmát.

Az osztrák állam a botrány után felocsúdva igyekezett olyan törvényeket alkotni és olyan lehetőségeket teremteni, amelyek elősegíthetik az ágazat fellendülését.

Gernot Heinrich tehát éppen akkor kezdte meg borászpályafutását a szüleitől kapott aprócska birtokkal, amikor a szakmában valami jófajta pezsgés kezdődött. Az ambiciózus fiatalembernek határozott elképzelései voltak, és hamarosan kitűnt önálló stílusával és egyedi ízvilágú boraival.

 

 

 

Szóljon hozzá!