A mínuszok elől sokan szívesen menekülnek hangulatos teaházakba, amelyekből szerencsére egyre többet találhatunk a fővárosban és vidéken is. A gombamódra szaporodó teaházak egy része azonban csak a külsőségeket és a hangulatot veszi át, a hozzáértés és a megfelelő tálalás terén komoly hiányosságok mutatkoznak. Teaházakat teszteltünk.

Ma már egyre több helyen kóstolhatunk eredeti, a világ különböző részéről származó teákat , nemcsak Budapesten, hanem az ország számos városában is. A teaházakat nem a teaszakértő szemével teszteltük, inkább a hangulatot, a kiszolgálást és a hozzáértést vizsgáltuk. Természetesen azok a teaházak számítottak befutónak, ahol a teaértők sem találnának kivetnivalót.

A tálalás is szempont volt

Darjeeling - csak hobbiteázóknak

Az Erzsébet körúttól néhány lépésre fekvő teaház éppen úgy fest belülről, ahogy egy indiai teaházat elképzelünk:  félhomály, perzsaszőnyegek, rattan bútorok. A galérián párnás kuckók, alacsony asztalok is vannak, a piros és kék falakat pedig a tea szedését és feldolgozását ábrázoló fotók díszítik.

A bollywoodi filmekre emlékeztető aláfestő zenét egy indiai rádió sugározza, tudtuk meg a felszolgálótól, aki kedvesen és kényelmesen dolgozott. Ami egy teaházban természetesen egyáltalán nem zavaró, ide nem akkor jön az ember, ha siet.

Az első csalódás akkor következett, amikor tanulmányozni kezdtük az itallapot. A kínai fekete teákhoz került a külön kategóriát képező oolong és puerh, a fehér teák alcím alatt pedig egy sárga tea is szerepelt. Kritikus tesztelőkhöz illően feltettünk néhány kérdést a felszolgálónak, abban reménykedve, hogy ha az itallapon nem is, az ő fejében talán összeállt a kép a teák csoportosítását illetően, de sajnos itt is akadtak fehér foltok.

A tálalás sajnos a maradék illúziónkat is összezúzta: sima fehér kistányért és bögrét kaptunk egy absztrakt mintás papírszalvétával, és a helyzeten az sem segített, hogy a készlet hollóházi porcelánból készült. Látszólag ez nem zavarta a főleg diákokból és fiatalokból álló közönséget, a teák pedig finomak voltak.

A kínálatban egyébként bio zöldtea, vaníliás-levendulás fehér tea és aloe verás fekete tea is szerepel, aki pedig a fűszerek segítségével szeretné egy kicsit felfűteni a szervezetét, érdemes megkóstolnia az Ayurveda keverékeket, amelyek nem tartoznak a tea kategóriájába.

A fekete és a zöld teák 660-990 forintba, a gyümölcsteák 560-660 forintba kerülnek, és többször tudunk tölteni a még most is rossz emléket idéző bögrékből. A rooibos teákért 430-660 forintot kérnek, a hamarosan megszűnő Ayurveda-keverékekért pedig 760 forintot, a méz ingyen van.

A teaházakban már kötelező jellegű kávén és forró csokoládén kívül turmixokat és eperszódát is fogyaszthatunk, és vízipipázni is lehet a dohányzó részben. A melegszendvics annyira jó volt, hogy dupláztunk. Este 9 után pedig mindenre 30 százalék kedvezményt kapunk.

A Darjeelingben bögrét adnak, és lefelejtették a g-t a cégérről

A hely nagyon kellemes és hangulatos, ha egy füstmentes, beszélgetős helyet keresünk a belvárosban. Ez persze nem jelenti azt, hogy az elszántabb tearajongók nem fognak sikítva kirohanni, ha meglátják az itallapot és azt a bizonyos bögrét.

Vörös Oroszlán - teát a népnek

A Vörös Oroszlán neve egy évtizede "a teaházat" jelenti, egyfajta mérce az egyre szaporodó teaházak útvesztőjében. A jól ismert Jókai téri zarándokhely helyett a Villányi úti teaházba látogattunk el, hogy kipróbáljuk, a lánc tagjai is a megszokott minőséget és színvonalat képviselik-e.

A jól ismert illatok, kellemes pasztellszínek, modern chill out zene és nyüzsgés fogadtak minket, a hely a késő esti órákban is csaknem tele volt. Asztalfoglalás nincs, így kell egy kis szerencse is a szabad asztalokhoz. A falakon körben nagy méretű tarot kártyalapokat helyeztek el, ami egy kicsit nyomasztó is lehet, főleg, ha a Halál alatti asztalnál találunk csak üres helyet. Érthetó okokból nem ajánljuk a galéria alatti cipőtartó melletti asztalt sem.

A cipőmentes, babzsákos övezetet választottunk, és munkához láttunk. A felszolgálóra kicsit sokat kellett várni, de az időnek nincs jelentősége a teaház-lánc nevét adó Szepes Mária-könyv szerint.

Az itallap itt is tartogatott kellemetlen meglepetéseket: a puerh az ízesített fekete teáknál szerepelt, a fehér tea pedig valamiért a zöldeknél vendégeskedett.

Bár a teaház-látogatóknál egyértelmű, azért jelezhették volna, hogy a gyümölcstea nem tea, és rooibost sem kellett volna a koffeinmentes teákhoz sorolni. A felszolgálótól a puerh tea fogalmáról érdeklődtünk, de jobb lett volna, ha nem feszegetjük a dolgot.

 

 

 

Szóljon hozzá!