A világ legjobb profi golfozói közé csak úgy kerülhet be valaki, ha már gyerekkora óta tudatosan készül a karrierre, és télen-nyáron minden nap hosszú órákat tölt edzéssel a gyakorlópályán. A versenyzők tudása és felkészültsége lenyűgöző, ám ebben a sportban a mentális állapotnak kiemelkedő szerepe van, ami sok emlékezetes összeomláshoz vezetett már. Most ezeket gyűjtöttük össze, bizonyítván, hogy a nagy sztárok is képesek hihetetlen hibákat elkövetni.

Bár az igaz, hogy a golf fejben dől el, és a nagy bajnokok ebben a legjobbak, óriási klasszisokkal is előfordult már, hogy vesztettek el major bajnokságokat behozhatatlannak tűnő előnyből az utolsó napon. Például Sam Snead az 1935-ös US Open utolsó szakaszán a győzelmet jelentő bogey helyett nyolcat ütött, egy másik legenda, Arnold Palmer pedig az 1966-os US Openen veszített el hét ütés előnyt az utolsó kilenc lyukon.


99 British Open

A sztárok között olyanok is vannak, akiknek egész karrierjüket végigkísérték a kudarcok. Az ausztrál Greg Norman annak ellenére ismert nagy bukásairól, hogy hosszú ideig volt világelső, és rengeteg tornát nyert, ennek oka, hogy hét major bajnokság is az utolsó napon csúszott ki a kezéből.

1986-ban példátlan módon mind a négy kiemelt bajnokságon ő állt az élen három forduló után - ezt ironikusan csak Saturday Slamként emlegetik, míg a legemlékezetesebb bukása talán az 1996-os Masters, ahol Nick Faldo ellen hat ütés előnyt vesztett el az utolsó napon.

Napjaink egyik legnagyszerűbb golfozója, Phil Mickelson is legalább annyira ismert a rossz döntései, mint nagy sikerei miatt. Mickelson azzal vívta ki a közönség szeretetét, hogy szinte minden helyzetben megalkuvás nélkül vállalja a kockázatot, ám ez a stílus magában hordozza a sok hiba lehetőségét is.

Sokáig ezzel magyarázták a szakértők, miért nem tud major bajnokságon győzni a kiváló játékos, ám 2004-ben a Masters megnyerésével rácáfolt a kétkedőkre, később pedig még két majort is bezsebelt.

A 2006-os US Openre nagy esélyesként érkezett, és óriási önbizalommal is játszott a legendásan nehéz Winged Foot-i pályán. A verseny utolsó szakaszán egy par is elég lett volna a győzelemhez, de ő nem a biztonsági játékot választotta, és ezért súlyos árat fizetett.


06 US Open

Driverrel a fák közé ütött, ahonnan megpróbálta támadni a greent, de labdája elakadt az ágak között. Harmadik ütését is rontotta, a green melletti bunkerben landolt a labdája, ahonnan lehetetlen volt jól megjátszani azt, és így ötödikre már egy bravúros chipre lett volna szüksége a playoffhoz is, ami ugyancsak kimaradt.

Mickelson karrierjének meghatározó momentuma volt ez a bukás, amiről maga csak ennyit mondott: "Nem tudom elhinni, hogy ezt tettem, nem vagyok normális." Azóta újra visszaesett a játéka a major bajnokságokon, ráadásul az idei US Openen újabb "baleset" történt vele: egy dombon lévő greenről háromszor is visszagurult a labdája az ütései nyomán, ráadásul még három puttra is kényszerült, így egyetlen lyuknál négy ütést veszítve elszálltak az esélyei.

A legnagyobb fejreállás azonban egy francia golfozó nevéhez fűződik. Nincs olyan, híres veszteseket taglaló, sportos témájú felsorolás, amelyből Jean Van de Velde kimaradhatna, hiszen minden idők egyik legnagyobb összeomlását produkálta az 1999-es British Open utolsó fordulójának utolsó szakaszán. Az akkor 33 éves játékos élete formájában játszott az egyik legnehezebb skót pályán, Carnoustie-ban, és az utolsó 18 lyuk előtt öt ütéssel vezetett a legközelebbi üldözői előtt.

Noha a vasárnapi záró fordulóban folyamatosan csökkent az előnye, az utolsó lyuk előtt még mindig kényelmes helyzetben volt, hiszen egy dupla bogey is elég lett volna számára a sikerhez. Ennek ellenére nem törekedett a biztonsági játékra, driverrel ütött elsőre, és bár a fairway-t nem találta el, mégis megpróbálta támadni a greent, ami körül azonban sok veszélyes akadály leselkedett rá.


08 US Open

A nehéz ütést el is hibázta Van de Velde, ráadásul óriási balszerencsével a lelátóról messzire visszapattant a labdája a térdig érő magas fűbe - ekkor már tudni lehetett, hogy ez nem lesz egy sima befejezés, de a gyötrelmeknek még távolról sem volt vége.

Harmadik ütését se tudta kontrollálni a francia, a pályát átszelő érbe ütött, itt néhány percig azon is gondolkodott, hogy a vízből játszik tovább, le is mászott a mederbe, végül büntetőütés terhe mellett droppolt egy labdát, és úgy folytatta a kálváriáját.

Ötödikre is csak a green melletti bunkerbe talált be, ahonnan egyből lyukba kellett volna ütnie a győzelemért, ez azonban megviselt lelki állapotban természetesen nem sikerülhetett, és bár egy szép gurítással kiharcolta a playoffba jutást, azt végül Paul Lawrie nyerte meg, aki az utolsó napon tíz ütést hozott Van de Veldén.

Ez a tíz perc meghatározta a francia játékos egész karrierjét, golfozó berkekben neve összefonódott az elszalasztott lehetőségekkel.



Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!