A Márton és Lányai az egyik legizgalmasabb színfolt a hazai pálinkafőzdék világában. Egyediség, stílus és karakter jellemzi. Bemutatjuk a pálinkafőzdét, illetve kóstolnivalót is ajánlunk párlataik közül.

Márton Jánosnak óriási szerepe van abban, hogy a pálinka világára egyre többen csodálkoznak rá. E sorok írójára és a szerkesztőség nem egy tagjára volt sokkoló hatással a Márton-féle málna és irsai olivér. Addig azt hittük, a pálinka az a fajta tömény ital, amit az ember kizárólag téli hidegben, disznóöléskor, síelés vagy kiadós hógolyózás után egy hajtásra legurít, hogy egy kicsit felmelegedjen.

Szép lassan kiderül, hogy nem kell se hó, se tél, se síelés. Disznótor se kell hozzá. Csak egy megfelelő, tulipán alakú párlatos pohárka, amelyben kinyílhat a pálinka sokszínű világa. Nem hogy egy hajtásra, hanem bizony kortyonként ízlelgetjük ma már e nemes italt. Megtanultuk egy életre. Mert nemes a javából, hiszen válogatott, egészséges gyümölcsből készül.

A pálinkakultúra szinte észrevétlenül zárkózott fel a borkultúra mögé. Manapság jó néhány főzde nevét olyan áhítattal emlegetjük, mint a nagy pincészetekét vagy borokét.

A Márton és Lányai pár év leforgása alatt meghatározó márkává nőtte ki magát, bár a történet kicsit messzebbről indul. Márton János nem valamiféle családi hagyományt folytatott, noha felmenői a nyírségben almatermesztéssel foglalkoztak, itteni pálinkaélményei nemigen motiválhatták arra, hogy az ország egyik legjobb főzőmestere váljon belőle.

Az a pálinka ugyanis, amit ősei a lehullott gyümölcsből főztek, csak kármentésre volt jó, de gasztroesztétikai szempontból igen sok kívánnivalót hagyott maga után. A gyümölcs maga ugyan ízletes volt, de a belőle készült párlatról ezt nem lehetett elmondani.

Kisüsti eljárással ugyanis az almából nem lehet olyan jó pálinkát készíteni, mint a barackból vagy a szilvából, és akkor a gyümölcs állapotáról még nem is beszéltünk. Lehullott alma ugyanis a minőségi pálinkák világában nem játszik.

Márton János azonban a fejébe vette, hogy csak azért is kiókumlálja, miként lehet jóízű, tiszta, gyümölcsös almapálinkát készíteni. Addig keresett-kutatott, míg egyszer csak a tolna megyei Györkönyben találta magát, ahol meg is telepedett.

Itt született meg az első Márton-féle almapálinka. A Bardin névre hallgató, érlelt almapálinka a francia calvadoshoz hasonlít. A franciák a kipréselt alma mustját borrá erjesztik, majd kétszeres lepárlással készítik el a calvadost. Aztán jöhet az érleléshez szükséges, megfelelő hordó. Márton János lépésről lépésre tanulta meg a "magyar calvados" készítésének titkait.

Márton János magyar almából készíti az érlelt almapálinkát, melyet aztán 3-6 évig tölgyfahordóban érlel. A végeredmény ízvilága hasonlít a brandyére, ám itt megmarad a alma karakteres zamata.

Egyre szélesedik a szortiment

A megszállottság meghozta jutalmát, díjeső formájában: a Magyar Szeszipari Szövetség által rendezett versenyeken mindig díjazott, 2003-ban aranyérmet nyert. 2005-ben a HUNDESZT pálinkaversenyen ezüstéremmel díjazták, a 2007. évi osztrák DESTILLATA verseny pedig bronzérmet adott neki.

A díjak szinte minden Márton és Lányai termékre bőven hullanak. Nem kivétel az érlelt almapálinka mellett a "magyar konyak", amely szintén Márton János keze alatt született. A Bardin brandyt homoki fehérborból készíti olyan eljárással, amely megegyezik a francia konyak desztillálási technológiájával.

A tízéves tölgyfahordós érlelés következtében alakul ki a szép, mélybordó szín és a bársonyos íz. Magában hordozza a tölgyfától kapott jellegzetes, érett karaktert, utóíze vaníliás aromákban gazdag. Aki megkóstolja, nem egykönnyen felejti el.

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által rendezett Bor-Pezsgő-Párlat versenyen 2003-, 2004-, 2005-ben egymás után aranyérmet kapott. A 2007-es Etyeki Pincefesztiválon pedig a "Fesztivál érlelt párlata" címet nyerte el.

A szortiment egyre szélesedett. Az 1993-as első próbálkozások sikere után kezdett el gyümölcspálinkákat készíteni. Illetve itt kerültek a képbe Márton úr lányai. Ők kezdeményezték, hogy készítsenek bűbájos illatú, finom, a fiatalokat megszólító pálinkákat.

Az Agárdi Pálinkafőzde sikeres nyomdokain haladva, tanácsaikat kikérve Márton úr beszerzett egy ún. tornyos (oszlopos) főzőberendezést, amelynek egyik nagy képessége, hogy a kisüsti technológiával szemben képes megőrizni a gyümölcsök direkt illatait.

Persze a technológiától még nem lesz egyénisége és stílusa egy pálinkának.

Ahhoz kell a főzőmester és a lányai, plusz kifinomult ízlésvilág. A szortiment egykettőre kibővült a gyümölcspálinkákkal, melyek azonnal az érdeklődés homlokterébe kerültek.

A tiszta, parfümös illatok a nőnemű közönséget is hamar elcsábították.

 

 

 

Szóljon hozzá!