A legtöbb családban a karácsony elképzelhetetlen szaloncukor nélkül, és mivel az ünnepek előtt mindig ránk tör a nagy segíteni akarás és a tesztelhetnék, egybekötöttük a kettőt, és megkóstoltunk egy halom szaloncukrot. Mint kiderült, ez a mennyiség valóban betudható az idei karitatív cselekedetünknek, de így legalább kiderítettük, mely dobozokat érdemes megvenni, illetve melyek azok, amelyeket nagy ívben kerüljünk el.

A teszt menete alapvetően igen egyszerű volt: bementünk egy hipermarketbe, és igyekeztünk minél többféle szaloncukrot begyűjteni. Összesen tizenhatfélét sikerült, ezt a számot lehetett volna még fokozni, de egyrészt elegendő mintának gondoltuk, másrészt úgy ítéltük meg, meglehetősen drága dolog manapság a szaloncukor-vásárlás. Reprezentatívnak persze nem mondható tapasztalatunk szerint 500 forint alatt csak úgy úszhatjuk meg, ha kimért édességet veszünk, egy jobb csokoládémárka terméke már nagy eséllyel 1500-2000 forintba kerül.

Tizenhatféle szaloncukrot kóstoltunk

A vakkóstolás ezúttal annyiban merült ki, hogy a gyártót, illetve a konkrét ízesítést nem árultuk el a tesztelőknek, viszont mindegyik termékből tettünk egy-egy becsomagolt darabot is a tányérra, hogy a kóstolók meg tudják mondani, fellógatnák-e karácsonyfájukra az adott szaloncukrot.

Büntető nassolás

Jégkrémeket, bonbonokat és virsliket érintő teszteléseink során sosem tapasztalt konszenzus született abban, hogy melyek a szerintünk legrosszabb szaloncukrok.

A felhozatal abszolút vesztese a Disney epres-joghurtos terméke volt, amiért valószínűleg nem kevés kislány verné magát a földhöz a szupermarket közepén: a rózsaszín csomagoláson ugyanis a Disney-hercegnők képei láthatóak. Így aki szeretné émelyítően giccsesre és hamupipőkésre a fát, feltétlenül vegyen a 400 grammos, több mint 750 forintos szaloncukorból.

Aki viszont ép ízlelőbimbókkal élné túl a karácsonyt, messziről kerülje el, mert a legenyhébb vélemény a "totál műillatú- és ízű" volt róla, de akadt, aki csak annyit írt, némi képzavarral, "mintha Barbie-t ledarálták volna". A borzalmas íz viszont tartós, konkrétan csak szénsavas ásványvízzel tudtuk leszedni a fogainkról a rátapadt kakaós bevonómasszát, azt ajánljuk tehát, óvjuk a gyereket már attól is, hogy meglássa a terméket, mert akkor nyilván kelleni fog neki, mi pedig borzalmas szaloncukrok társaságában karácsonyozhatunk.

A gyerekeken kívül Schobert Norbi hívei vannak még veszélyben, a másik nagy vesztes ugyanis az Update1 zselés szaloncukor lett -persze édesítőszerrel, csökkentett energiatartalommal. Egy 300 grammos doboz több mint 800 forintba került, de mi lelkesen megvettük, bár már "Az élvezhető fogyás" szlogen is keltett bennünk egy hangyányi kételyt.

A felhozatal

A Norbi-termék csomagolása egyébként teljesen átlagos, mondhatni dögunalmas - furcsa módon a piros alapon ezüst masni teljesen ugyanolyan volt, mint a Spar lédig kapható zselés szaloncukráé. Oknyomozó énünk már elkezdett kombinálni, de amatőr kóstolási tapasztalatunk azt mutatta, a termék nem ugyanaz, bár persze azóta se bírtuk kideríteni, honnan származnak a dekára mért szaloncukrok.

Annyi viszont biztos, hogy a karcsúsító darabok büntettek, bár félbevágva illatuk még egészen kellemes élményeket ígért. A szánkban aztán roszogni kezdett a többek által émelyítőnek és szintetikusnak titulált massza, ízét néhányan alig érezték, a "kifinomultabbak" szerint viszont vallatni lehetne vele.

A mezőny legalján végzett még a családi csomagolású Bonbonetti marcipános és zselés darabja is, itt jegyezzük meg, hogy a családi csomagolás megnevezés kiagyalói még soha nem ettek egyszerre kettőnél több szaloncukrot, hiszen a 400 grammos (760 forintért) zacskó nagy jóindulattal is csak apának meg anyának elég.

Plusz észrevételünk, hogy bár marcipános, kókusz és zselés darabok vannak benne, az arányuk elég vicces: körülbelül tizenöt zselésre jut öt marcipános és hét kókuszos.

A csillagos csomagolással se erőltették magukat halálra a tervezők, így legtöbben nem akasztanánk fel a fára, inkább eldugnánk egy tálban az ajándékok mögé.

A marcipános és zselés darabok senkinek nem nyerték el a tetszését, előbbit gumi-, illetve fáradt olaj-ízűnek titulálták a kóstolók, de utóbbiról is ipari termékek, közelebbről ragasztó jutott az eszünkbe. A zselés utóíze is nagyon rossz volt, lehet, hogy ezért elég ez a kis zacskó egy családnak, mert másodikat senki se akar venni.

 

 

 

Szóljon hozzá!