Bojtár B. Endrét, a Magyar Narancs főszerkesztőjét Cselényi Lászlóval, a Duna Televízió elnökével és Szegő András újságíróval együtt jelölték az idei Prima Primissima-díj magyar sajtó kategóriájában. A príma, aki elégedett a hazai újságíró-utánpótlással, egyelőre igyekszik hűteni magában a Prima Primissima-díj elnyerésével kapcsolatos reményeket.

Bojtár B. Endre sorsának a sajtóval való összefonódása saját bevallása szerint az 1990-es évek táján kezdődött, amikor is a jugoszláviai háború kezdett kontúrokat ölteni. 

"Én nem sokkal azelőtt végeztem az egyetemen, ismertem a nyelvet, és mivel mindenkit érdekelt, hogy mi és miért történik ott, volt egy kereslet a magyarázatokra, így interjúkra, cikkekre, riportokra" - meséli a főszerkesztő. Ekkoriban szabadult fel a magyar sajtó is, ez tovább növelte a munkaerőpiaci keresletet a szakmában, amihez hozzájött még Bojtár B. Endre személyes érdeklődése is.

"Az ember igyekezett minél mélyebbre ásni, amikor az okokat kereste. Itt többek között Jugoszlávia szétesésére, a brutalitásra és a szörnyűségekre gondolok, és arra, hogy a politikai, emberi, történelmi mozgatórugókat szerettem volna feltérképezni" - meséli a príma, aki különösen büszke arra, hogy az erről szóló véleményeit, cikkeit az elmúlt húsz évben nem kellett revideálnia.

Az idei Prima Primissima-díj esélyese az egyik leginkább emberpróbálóbb sikerének a Magyar Narancs helyzetének konszolidálását tartja.

"1998 végén a Narancs nagyon nehéz helyzetbe került, mert kitették a Postabank médiaportfóliójából, de nem szűnt meg az újság, és a tűzoltás után néhány éven belül egyenesbe kellett hozni úgy, hogy közben megőrizze politikai és üzleti önállóságát" - számolt be a nehéz időszakról Bojtár B. Endre. A főszerkesztő azt is hozzátette, hogy mivel az ember általában arra a legbüszkébb, amihez nem ért igazán, megemlítené még négy kisebb filmszerepét is (A kis utazás, Feri és az édes élet, Országalma, Sztornó).

Már Pulitzer-díjat is kapott

A príma az angol, francia és német mellett köztudottan több szláv nyelvet is ismer.  "Az egyetemen (ELTE BTK) tanultam, a lengyel iránti érdeklődés családi örökség. Szerinte ha az ember egy szláv nyelvet tud, akkor már kevés energiabefektetésel tanul meg még egyet.

Kedvenc írói, költői között Danilo Kist, Naipault, Joseph Conradot és Mikszáthot említi, bár inkább regényeket emelne ki, mint komplett életműveket.  A hazai újságírói-utánpótlást jónak tartja, a kortárs irodalom szereplői közül is sokat ismer, néhányukkal együtt is dolgozik. Azt egyelőre még nem tudja, mire fordítaná a díjjal járó összeget.

"Péntek estig ugye nem tudjuk, hogy mekkora összegről beszélünk. Az ember igyekszik hűteni magában a reményeket, és ez nekem sikerül is. Szerintem valamilyen formában a családtagjaimra költeném, de gyanítom, hogy nekik már kialakult elképzeléseik vannak erről" - tette hozzá a Magyar Narancs főszerkesztője, aki szabadidejében legszívesebben olvas és emberekkel beszélget, bár úgy véli, hogy egy lapszerkesztő esetében a szabadidő fogalma problematikus.

"Egyrészt amikor lapot szerkeszt, tehát úgymond dolgozik az ember, akkor is  jórészt olvas és emberekkel beszélget, ami akár a szórakozás egy formájaként is felfogható, én legalábbis annak érzem.

Másrészt meg amikor nem dolgozik, tehát a szabadidejét tölti, akkor is szívesen olvas és beszélget emberekkel, amint azt az imént említettem" - mondta Bojtár B. Endre, aki szerint ezt viszont felfoghatjuk a munka egy formájának. 





Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!