A törekvés, hogy minőségorientált pálinkafogyasztókká váljunk, sajnos a mai helyzetben ritkán egyeztethető össze a pénztárcánkkal. Mert manapság már nem az a legnagyobb gondunk, hogy nem tudjuk, milyen a jó pálinka, hanem az, hogy nem értjük, miért kerül a kedvenc szilvapálinkánkból egy üveg 5-6000 forintba.

A legnagyobb hibát ott követjük el, amikor az olcsó, "valamilyen ízű szeszesitalokból", indulunk ki, amelyek csupán másodrangú italnak minősülnek az eredeti gyümölcspálinkák mellett, és az alapjuk az olcsó ipari szesz, illetve a különböző aromák.

Vagy éppen a házi pálinkák literenkénti 1200-1300 forintos bérfőzési díja a viszonyítási alap, és mély csodálkozással konstatáljuk, hogy bizony az a pálinka, amit mi szeretnénk megvenni, mindössze fél literes, ráadásul "csak" 40-45 százalékos alkoholtartalmú.

A bérfőzdék és kereskedelmi főzdék közti alapvető különbség az, hogy míg a bérfőzdék az általunk hozott anyagból dolgoznak, azaz olyan pálinkánk lesz, amilyen gyümölcsöt beviszünk,  addig a kereskedelmi főzdék csak és kizárólag fogyasztásra szánt, érett gyümölcsből főzik pálinkájukat, magyarul abból, amit mi magunk is megeszünk.

Nem a lehullott, poshadt, már rothadó gyümölcsöt használják fel, hiszen annak már nincsenek olyan belső értékei, amiből élvezhető ízű, illatú, zamatos pálinkát lehetne főzni. Valószínűleg akkor tudunk a legjobban rávilágítani a lényegre, ha számokat is mondunk.

Van a szeszgyártásban egy olyan fogalom, hogy kihozatali arány. Ez azt határozza meg, hogy 100 kilogramm alapanyagból hány liter 100 százalékos alkoholtartalmú párlatot lehet előállítani, azaz abszolút hektoliterfokot.

A viszonyítási alapunk legyen a gabonaszesz, mert mindig a whiskyt és társait hozzuk fel ellenpéldaként. Itt a kihozatal hozzávetőlegesen 30 liter/100 kg, hangsúlyozzuk, 100 százalékos alkoholtartalomra vetítve. Ez - ha most csak a gabona értékét nézzük - ma körülbelül 5800 forintunkba kerül. Mármint 30 liter gabonaszesz.

Mi kerül benne ilyen sokba?

A gyümölcspálinkánál egy kicsit bonyolultabb a helyzet, mert ahány gyümölcs, annyi az arány, de egy-két példával itt is tudunk szolgálni. Száz kilogramm szilvából körülbelül 6 liter 100 százalékos alkoholtartalmú pálinka főzhető, a szilva kilónkénti ára pedig 100-120 forint között mozog. Nos, míg a gabonánál 30 litert megkaptunk 5800 forintért, a szilvánál a 7 liter kerül 10-12 ezer forintba. És még semmi mást nem számoltunk, csak az alapanyag árát.

Egy kicsit pénztárca-rombolóbb példa a málnapálinka esete. A málna irtózatosan drága, kilogrammja meghaladhatja a 400-500 forintot is, ráadásul alacsony a kihozatala, csupán 2-2,5 liter. Ez a fő oka annak, hogy bármennyire is divatos, úgymond trendi a málnapálinka, sajnos 5-600 palacknál többet nehezen állít elő egy főzde évente. És nem a szándék hiánya miatt, hanem a drága alapanyag és a drága végtermék okán.

Itt persze még nincs vége - ahhoz, hogy egy pálinka a boltok polcaira kerülhessen, szükség van palackra, dugóra, címkére, marketingre, "energiára", és ne feledkezzünk meg az adókról, termékdíjakról sem.

Ha egy nagyon jó pálinkának tetszetős, letisztult csomagolást szeretnénk kölcsönözni, igen mélyre kell nyúlnunk a zsebünkben.

Egy szép, esztétikus formájú üveg 250-300 forint, a hozzá illő dugó, címke és egyéb kiegészítő összesen elérheti a palackonkénti 200-250 forintot is.

Mindezeket megfűszerezzük egy körülbelül 2600 forint/hektoliterfokos jövedéki adóval, ami palackonként legalább 700 forint. Végül vegyük figyelembe az általános kereskedelmi normákat, amikkel naponta találkozunk. Lássuk be, mint mindenhol, itt is a minőségért kell többet fizetnünk, és meg kell tanulnunk azt is, hogy pálinka és pálinka között is van különbség.



Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!