A dinnyeszezon leáldozóban van, viszont egyre több helyen megkezdődik a szüret. A szőlőből nyert nedűk különféle áldásos hatásait mindenki ismeri, ezért most inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy milyen rendhagyó fogásokat készíthetünk csemegeszőlőből. Tippek szőlőleveshez, főételhez és desszerthez, profi séfek útmutatása alapján.

A szőlő termesztése és fogyasztása az ősidőkig nyúlik vissza. A régészeti leletek, a különféle edények, oszlopfők is tanúskodnak a szőlőtermesztés és a történelem elválaszthatatlan kapcsolatáról. Erről a viszonyról az Odüsszeia, a Gilgames-eposz és a Biblia is megemlékezik.

A modern szőlőtermesztés alapjait az ókori görögök fektették le, és mindent megtettek azért, hogy a lehető legfinomabb bor kerüljön a poharakba Dionüszosz féktelen ünnepein. A tapasztalt termelők mirhát, sáfrányt, rózsát adtak hozzá, hogy egyedi ízeket kapjanak.

Ahány szőlő, annyi íz

A szőlőtermesztés tudományát a rómaiak fejlesztették tökélyre, egy Columella nevű író 12 kötetet szentelt a szőlőtermesztés munkálatainak ismertetésére a De Rustica című művében. Komoly ismeretekkel rendelkeztek a szőlő- és borkultúra területén az arabok is. A muszlim vallás térhódítása miatt azonban a bortermelés helyett inkább a csemegeszőlők termesztésére koncentráltak.

A Magyarország területén élt kelta népek már termesztettek szőlőt, de a borkultúra igazán a római hódítás idején virágzott fel. A császárok igencsak kedvelték Pannónia borait, ezért elősegítették, hogy minél magasabb színvonalon történjen a szőlő termesztése.

Honfoglaló őseinket már kialakult szőlő-és borkultúra fogadta.  A magyarok számára a szőlőművelés egyáltalán nem volt idegen: vándorlásaik során szőlőtermesztéssel foglakozó népekkel találkoztak a kazárok földjén, bár keleten a tőkék helyett fákra futtatták fel a szőlőket, a szőlőlugasokat főleg folyóvölgyekben telepítették. A keresztény egyház idején a szőlőművelés és a borfogyasztás egyre népszerűbb lett.

Zöldek, vörösek, feketék

A szőlőben rengeteg ásványi anyag és vitamin van: vasat, szelént, cinket, magnéziumot, káliumot is tartalmaz, C- és B-vitamin tartalma is igen jelentős. Aki nem cukorbeteg, és nem küzd epe- vagy veseproblémákkal, nyugodtan beiktathat egy-egy szőlőnapot. Cukorbetegeknek ez nem ajánlott a a szőlő magas glikémiás indexe miatt.
Az egészség szempontjából a vörösszőlő értékesebb. Magjai flavonidot tartalmaznak, amelyekből számos gyógyhatású készítmény és kozmetikum készül. Vértisztító hatású, és hatékony a bélbetegségekkel szemben. 

Hagyományosan csemegeszőlőket és borszőlőket különböztetünk meg, a határt azonban nem mindig húzhatjuk meg egyértelműen. Természetesen a borszőlőt is meg lehet enni, és a csemegeszőlőből is készülhet bor, csak nem biztos, hogy megfelel az elvárásainknak.

Száraz helyen tárolva a szőlő körülbelül egy hétig őrzi meg a zamatát. Az egészséges csemegéről télen sem kell lemondanunk, ha megfelelően hideg helyen, például pincében tároljuk, még a karácsonyi asztalra is kerülhet belőle. 

Variációk szőlőre

A szőlőből nyert különféle nedűk hatásait senkinek nem kell bemutatni, inkább koncentráljunk arra, hogy milyen formában találkozhatunk a lédús gyümölccsel a tányéron. A fekete vagy kék színű szőlőből lekvár is készül, amivel réteseket, fánkokat ízesítenek.

A szőlőlevél vagy kacs, ami tulajdonképpen a szőlő másodtermése, savanyúságok tartósításához is használatos. A szőlőbajusz névvel is illetett növényi részbe húsgombócokat is töltenek. Értékes a magokból kinyert szőlőmagolaj, amely koleszterinmentes, sütésre és főzésre egyaránt alkalmas, főleg salátákhoz használják.

A mazsola, az aszalt, szárított édes szőlő cukortartalma csaknem 60 százalékos. A világ különböző részein készítik, különféle szárítási eljárásokkal.

 

 

 

Szóljon hozzá!