Tradicionális provence-i ételek, amelyek a csúcsgasztronómia által használt modern technikákkal készülnek - ez várja az ínyenc utazót, ha betér a Michelin-csillagos Bastide de Moustiers-be. Mi sem hagyhattuk ki a kecskesajtos jégcsapretek-krémlevest és a roséra sütött borjúhátszínt.

Nizzát elhagyva Provence lélegzetelállító szépségét csodálva jutottunk el Moustiers-Sainte-Marie-ba. Ez a táj Van Gogh-ot és Cézanne-t is megihlette. A sűrű, lila levendulamezők, az olajfák, a fűszerek illata és látványa magával ragadó.

Úti célunk, a hegyoldalban megbújó piciny falu máig megőrizte középkori hangulatát. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Moustiers-Sainte-Marie-t beválasztották a száz legszebb francia falu közé.

Ha ezt a táblát látják, jó helyen járnak

Itt már a reggeli piacozás is egyedülálló élmény volt. Kolbászok, sajtok, mézek és borok kerültek a kosarunkba, hogy a környéken tett kirándulás alatt se maradjunk kalóriák nélkül.

Látnivalóban nem volt hiány, de gasztronómiai kirándulás lévén, délután már nagyon vártuk esti célpontunk, a Michelin-csillaggal díjazott, Alain Ducasse mesterszakács nevével fémjelzett Bastide de Moustiers étterem nyújtotta gasztronómiaia örömöket.

A kovácsoltvas kapus bejáraton kaputelefon segítségével engedtek be minket. A kúriaszerű épületig a kandeláberekkel határolt út egy gyönyörű kerten vezetett keresztül. Az épület Szerelmesek szobájának keresztelt részében aztán kerek asztal, koptatott, fotelszerű székek vártak bennünket. A szép kilátást engedő zsalugáteres ablakon elénk táruló táj lenyűgöző volt, a képeslapokról ismert Provence tárult ott elénk.

A dél-francia táj örömei az asztalon

Az étterem többek között azzal szerzett hírnevet (és csillagot) magának, hogy tradicionális provence-i ételeket készítenek, a csúcsgasztronómia által használt modern technológiákkal.

A menü nyitánya mi más is lehetett volna, mint pezsgő. Az étterem pincéjében 1998-as Dom Perignon, 1990-es Billecart Salmon - Grande Cuvée és Roederer pezsgőt is tartanak az ínyencek kedvéért.

Az aperitif kortyolgatása után pár falat deszkán tálalt, kaviáros pástétommal megkent, pirított bagettet kóstolhattunk. Ezt jégcsapretek falatkák követték helyben sült grissinivel kiegészítve, amelyet bretagne-i vajjal ízesíthettünk. Érdemes megjegyezni, hogy az egyes alapanyagokat a séf lehetőleg mindig ugyanazon termelőtől szerzi be.

A jégcsapretket krémlevesnek elkészítve is feltálalták, és egy darab kecskefetával toldották meg. Érdekes volt tapasztalni az idényjellegű zöldség dominanciáját. Itt mindig azt a zöldséget használják fel a menüsorban, amelynek éppen szezonja van. Esetünkben a jégcsapretket.

Az étterem ezen szárnya egyébként világoskék színekben pompázik, amelyet rusztikus textíliák díszítenek. Könnyed színvilág a könnyed ételekhez, mint amilyen a menüsorban következő fogás:  rizottó csirkeosztrigával és zöldborsóval, melyet parmezán csipsszel egészítenek ki.

A rizottó után következő bresse-i csirke püspökfalatjából készült húst roséra sütve tálalták, majd a borjúhátszínt is hasonló formában fogyasztottuk, amely mellé bébirépát, mogyoróhagymát, zellerszárat falatozhattunk.

A sajtokról komplett előadást rögtönöztek

A vacsora legfinomabb fogása volt ez, igaz, ekkor már azt éreztük, hogy egy kicsivel több a kelleténél. De hol volt még a feltálalt ételek vége! Ezután hatalmas ezüsttálcán a sajtok következtek, friss zöldsalátával.

Ekkor a hasunk mellett az agyunkat is igénybe kellett venni, hiszen egy pincér hölgy érkezett, aki részletesen beszélt mindegyik sajtról, amelyekből vagy húszfélét hoztak elénk. A kockacukor és gyufásdoboz méretű csemegék lágyak voltak, kecske- vagy tehéntejből készültek. Volt közöttük igen érlelt, vastag penészréteggel borított és fűszerben forgatott is.

Sajtonként legalább tíz mondatot hallottunk, melynek során kiderült, honnan származik, ki a termelő, milyen érleléssel készítette, és milyen idős a sajt. Nem várt élményt jelentett a prezentáció.

A sajtokat az édességek követték, élükön az epertiramisuval. Az emberes adagot fagyi, eperdarabok, tojásfehérjéből készült mini habcsók, tejszínhab és pisztáciadarabok gazdagították. Ezt meggyes pite követte.

Zárásként kávé és teasütemények kerültek az asztalra. Utóbbiak közül a legjobb a marcipánból készült falatka volt. A három órán át folytatott étkezésért végül 240 eurót, azaz 56 ezer forintot fizettünk, de azt kell mondjuk, mindenképpen megérte!



Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!