Az Adria horvátországi része az utóbbi időben igen felkapott turisztikai célponttá vált, a mediterrán világ kultúrájának szerves része a bor. Az ember azt gondolná, a fehér sziklákról visszaverődő napfürdőben a fröccsnek való könnyű fehérborok a legnépszerűbbek. Ilyenek azonban nem teremnek errefelé, a vörösborok sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek. Megkóstoltuk őket, a legjobbakból ajánlunk egy csokorra valót.

Korculát, a Peljesac-félszigetet, majd Hvar szigetét barangoltuk be. A térségről útikönyvek garmada állítja egybehangzóan, hogy a nap itt egy évben háromezer órán át szórja sugarát. Mi magunk is meggyőződhettünk ennek az állításnak az igazságáról. Egy évben mindössze három hónap akad, amikor nagyobb mennyiségű csapadék szakad le az égből, tavasszal.

Korcula

A korculai száraz fehérbor a napsugarak egyenes meghosszabbítása. Neves szőlőfajtájukat hogy is hívhatnák másképp, mint grk, vagyis görög. Nem véletlen, hiszen az időszámításunk előtti 4. században a napfény vonzotta ide Knidosz-sziget görögjeit, akik csakhamar felvirágoztatták a borkultúrát.

A tenger mellett szőlőtőkék fürdőznek a napfényben

A grk önálló műfaj, de küvében is találkozunk vele, ahol olyankor a rukataccal osztozik. A posip még a grknél is jóval nagyobb önállóságra tett szert. Furák ezek a fehérek, égetnek mint a tűz, nincs bennük semmi kedvesség, kevés emléket hagynak bennünk.

Pedig minden négyzetmétert szőlő borít, göcsörtös ágú, ikebanákra emlékeztető tőkék legelik a napfényt a kövekből épített mikroteraszokon.

Peljesac-félsziget

A dalmát vörösöket azonban már komolyan kell venni. Első nap ugyanúgy nem értettük őket, mint a korculai fehéreket. De ahogy a Peljesac-félszigetre léptünk, és a meredek sziklafalakkal és tátongó szakadékokkal tarkított utakon szlalomoztunk, már kezdtük kapiskálni, miről is van szó.

Egyszer csak utunkat állja egy hegy. A hegyet Dingacnak hívják, és Potomje faluban nőtt nagyra. Szégyen-gyalázat, de csak ezekben a pillanatokban tudatosodik, hogy a Dingac és a tőle pár kilométernyire található Postup nem szőlőfajták, hanem helyek. Terroirok, ha úgy tetszik.

Fajta csak egy van, a plavac mali. Kis, kék szőlő, azt mondják, ez a jelentése. A plavac maliról egykor az a hír járta, hogy a zinfandel édes testvére, de mára úgy tűnik, az állítás nem nyert megerősítést, mint ahogy az sem, hogy a posipnak bármi köze lenne a furminthoz.

Dingac

A Vinaria Dingac szövetkezeti alapon működik, a nagy organizátor szerepét tölti be. Ő az, aki az irányadó stílust megszabja, a szőlőtermelőktől pedig felvásárolja a szőlőt.

Kis falu, híres borok

Évente kétmillió liter bort állítanak elő, Potomjében végzik a munka oroszlánrészét, majd a hegy levét Zágrábba viszik, ott még csinosítanak rajta, aztán palackba vele. A csúcsborból, a Dingacból és Postupból mindössze 200 ezer palack készül, pedig ennél jóval többet is el lehetne adni belőle, állítja a szövetkezet vezetője.

Gigantikus alkoholok, óriás extraktok, alacsony savak, némi maradékcukor, irányítatlan almasavbontás, de irányított körfejtés, majd 8 napos áztatás. Papíron ezekből áll össze valahogy - kicsit ziláltan - a kép. De a pohárban más van. A pohárban nagymama lekvárja van, cigánymeggy, mediterrán fűszerek. Az útszéli rozmaringbokrok is benne vannak, és nap, nap, nap.

Ahány palackkal találkozunk, szinte mindegyik címkén találkozunk egy csacsival.

A kedves és bátor csacsik fáradtságot nem ismerve hordták egykor a szőlőt a meredek hegyen át.

Ma már nincs szükség a munkájukra, a hegybe ugyanis alagutat fúrtak, azon keresztül szállítják a frissen szüretelt szőlőt.

 

 

 

Szóljon hozzá!