Egyre több veteránautóval találkozhatunk a hazai utakon is, pedig egyáltalán nem olcsó mulatság, mire egy kiszemelt régiségből hitelesített, teljes értékű jármű lesz. Sokan máris befektetési lehetőségként tekintenek erre a területre. Utánajártunk, mit nevezhetünk veteránautónak, illetve mennyibe kerül a kialakítása és fenntartása.

Noha az autógyártók egymást túllicitálva, hónapról hónapra jelentik be újdonságaikat, egyre többen vannak azok, akik ezekre egyáltalán nem kíváncsiak. Őket inkább a múlt érdekli, hogy ugyanezek a gyártók évtizedekkel ezelőtt milyen modellekkel léptek a piacra, pénzt, időt és energiát nem kímélve ők ilyenekkel szeretnék róni az utakat.

Milyen érdekes az élet: amikor a mai veteránautók újak voltak, szinte senki nem foglalkozott velük, néhány hónapig jelentettek újdonságot, aztán máris jött a friss modell. Onnantól az volt az érdeklődés középpontjában egy ideig, és így tovább, egészen a 21. századig. Aztán hirtelen beköszöntött a retrókorszak, és ahogy az élet annyi más területén, az autózásban is újra képbe kerültek a letűnt korok csaknem elfeledett modelljei.

A "Nosztalgia III." kategória a legnépszerűbb

Pontos időpontot lehetetlen lenne mondani arra vonatkozóan, hogy mikor is kezdődött a veteránautós korszak, egyszer csak kialakult. A világ legnagyobb autópiacán, az Egyesült Államokban mozdult meg először valami (nem csoda, volt miből meríteni), aztán az új irányzat szép lassan megérkezett Európába is. Ma már Magyarországon is népes tábora van a veteránautósoknak, de azért egyértelmű, hogy jelen pillanatban még lemaradásban vagyunk a nyugatiakhoz képest.

Kemény fába vágja a fejszéjét, aki feltétlenül veteránautóval szeretne járni, az OT-s, vagyis a veteránrendszám megszerzéséhez kemény feltételeknek kell megfelelni. A veterán elnevezés egyébként kicsit csalóka, a hivatalos minősítési listán ugyanis az 1905 és 1919 között gyártott járműveket illetik ezzel a jelzővel, az ilyen, működőképes autók az egész világon ritkaságnak számítanak.

Tény viszont, hogy a muzeális jellegű járműveket a gyártási évük alapján lehet besorolni, még az 1905 előtt készülteknek is van saját kategóriája (antik). A többlépcsős rendszerben az utolsó fok a "Nosztalgia III.", ide az 1971 után, legalább 30 éve gyártott autók tartoznak. Magyarországon ez a kategória a legnépszerűbb, a legtöbb tulajdonos ilyen minősítést kérvényez autójának.

A muzeális minősítéshez tökéletes állapot szükséges

A jármű muzeális jellegét a tulajdonos kérelmére, az általa biztosított műszaki dokumentáció figyelembevételével a Muzeális Minősítő Bizottság állapítja meg. A jármű akkor minősíthető muzeális jellegűnek, ha a legalább harmincéves életkor mellett műszaki kivitele megegyezik a gyártásakor meghatározott jellemzőivel, tehát a karbantartáson kívül nem történt rajta olyan beavatkozás, mely az eredeti gyári jellegét megváltoztatta volna.

A veterán minősítésű autónak csaknem teljes egészében eredeti alkatrészekből kell állnia, további kitétel, hogy műszaki és esztétikai állapota alapján alkalmas legyen típusának muzeális szempontú bemutatására. A Muzeális Minősítő Bizottság tagjai a Közlekedési Főfelügyelet, a Közlekedési Múzeum, a Történelmi Járművek Nemzetközi Szövetsége (F.I.V.A.) nemzeti képviselő szervezete és a Magyar Autóklub által kijelölt személyek. A minősítési eljárást forgalomban lévő autóknál öt-, leállítottaknál tízévente kell megismételni.

Ha eldöntöttük, hogy mindenképp veteránautót szeretnénk, két út áll előttünk. Vagy vásárolunk egy muzeális minősítésre már előkészített autót, vagy keresünk egy roncsot, és saját erőből restauráltatjuk. Lehetetlen azonban megmondani, hogy melyik lehetőséggel járunk jobban: nem ritka, hogy a minden porcikájában tökéletes, tökéletesen felkészített veteránautóért milliókat kérnek, roncs vásárlása esetén viszont mi kerülünk olyan helyzetbe, hogy a szigorú követelmények miatt a restaurálás több millió forintunkat viszi el.

 

 

 

Szóljon hozzá!