Toszkána a borrajongók Mekkája. Nem véletlenül nevezik Olaszország szívét a borvilág epicentrumának. Ritka, hogy egy borvidék ilyen szép számban teremjen különleges minőségű borokat. Összegyűjtöttük a legfontosabb típusokat, melyek közül jó néhányat már itthon is beszerezhetünk. Cikkünk első részében a sangiovese szőlővel, a chiantival és a Brunello di Montalcinóval foglalkozunk.

Toszkána őshonos fajtája: a sangiovese

Toszkánában az etruszkok vetették meg a szőlőművelés alapjait, akik már jóval a Kr.e. 8. század előtt szőlő- és bortermelésre adták a fejüket. A rómaiaknak aztán már könnyű dolguk volt: folytatták és tökélyre fejlesztették a borkészítés nemes tudományát. A Dante korából származó dokumentumok már chiantiról, illetve montalcinóról is beszélnek.

A sangiovesét már az etruszkok is termesztették

Környezeti, földrajzi és klimatikus viszonyainak köszönhetően Toszkána alkalmas leginkább szőlőtermesztésre az itáliai tartományok közül. Ahogy a toszkán nyelvjárás Itália irodalmi nyelve, úgy a toszkán bor minden olasz bor etalonja lett.

Toszkána őshonos kékszőlőjét, a sangiovesét állítólag már az etruszkok is termesztették. Neve a latin sanguis Jovis, Juppiter vére kifejezésből származik. Közép-Itália szinte minden borvidékén megtalálható.

Számos bornak valamely helyi változatú klónja az alapja. Óriási erénye, hogy kiválóan alkalmazkodik a különböző művelésmódokhoz és klimatikus viszonyokhoz.

Ma már itthon is akad egy-két olyan borszaküzlet, amely kimondottan toszkán borokra specializálódott. Ilyen például az Enoteca Montalcino a Hold utcában, ahol könnyen beszerezhetjük az alább említett borokat.

Chianti Classico

Toszkána szíve, a Chianti Classico területe Firenze és Siena között található. Ez a fekete kakas birodalma, amely éberen őrködik a chianti classico minősége fölött. Szükség is van rá, hiszen a chiantit ősidők óta hamisítják.

Éppen ezért határozta el 1716-ban III. Cosimo, Toszkána nagyhercege, hogy a chianti határait szigorúan meg kell húzni. Hiába hoztak azonban szigorúbbnál szigorúbb határozatokat a márka védelmében, a chiantit továbbra is hamisították. Egészen 1924-ig, mikor a vidék néhány termelője megelégelte a dolgot, és konzorciumot alapított a fekete kakas zászlója alatt.

A chianti receptjét Ricasoli bárónak, Itália egykori miniszterelnökének tulajdonítják. Ekkoriban kétféle chiantiban gondolkodtak a termelők. Az egyik fiatalon fogyasztható, könnyű, szomjoltó itóka volt, a másik valamivel sűrűbb, hosszabb ászkolással, igényesebben elkészített nedűnek számított.

Szigorú intézkedések a márka védelmében

Komoly minőséget azonban egyik sem tudott felmutatni. De aztán történt valami. A história szerint az itáliai bortörténelem sötét középkorának számító 1960-70-es években az olasz borászok kevés gondot fordítottak a minőségi borkészítésre. Agyonterhelt ültetvényeiken szinte kivétel nélkül csak tömegborok kerültek ki kezeik alól, még arra sem vették a fáradtságot, hogy különválasszák a kékszőlőt a fehértől.

Sőt, a bortörvény egyenesen előírta, hogy a chiantinak meghatározott mennyiségű fehérszőlőt (minimum 10% maximum 30%) kell tartalmaznia.

Egy napon Piero Antinori megelégelte a dolgot, és elválasztotta a fehérszőlőt a kékszőlőtől, imígyen száműzve azt örökre a chiantiból. A sangiovesét pedig merészen összeházasította a cabernet-vel. Ebből a frigyből született meg az Antinori-borok messiása, a Tignanello.

És hogy manapság mi rejlik a chianticímkék mögött? Túlnyomó többségben finom illatok és gazdag gyümölcsízek. A Chianti Classico Riserva azonban magasabb minőségi követelményeknek tesz eleget. Ebben az esetben az alacsony hozamkorlátozás és a kiváló minőségű sangiovese szolgáltatja a megfelelő alapot, amelyet aztán a cabernet sauvignon, a merlot, esetleg a syrah tesz gazdagabbá és izgalmasabbá. Illatban és ízben egyaránt megjelennek a fűszerek, és mivel e borok már a hosszabb palackos érlelést is jól bírják, idővel animális jegyek is felbukkannak bennük.

Monte Maggio és Castello dei Rampolla Chianti Classico 2005

A Chianti Classicók megbízható minőségű, viszonylag jó ár-érték arányú borok. A Castello dei Rampolla vagy a Monte Maggio 2004-es classicója gyümölcsökben gazdag aromákat, közepes struktúrát és egy picit húzós tanninokat rejteget. Alapborok Toszkána megismerésében.

 

 

 

Szóljon hozzá!