Mióta az emberi kreativitás az üveget a bor szolgálatába állította, palackba zárják a szellemet. Bor és üveg azonban csak lassan talált egymásra. Utánajártunk, miként született meg a borospalack, ami nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a szőlő erjesztett leve. Eláruljuk azt is, melyik palack neve mit takar.

Az üveg feltalálása viszonylag könnyű esetnek tűnt, a föníciaiak bizonyultak a legrátermettebbeknek a feladatra. Idősebb Pliniusnál azt olvashatjuk, hogy a föníciai kereskedők, akik egyébként borral és olajjal kereskedtek a görög partok mentén, egy alkalommal éppen olyan helyen kötöttek ki éjszakára, ahol nem találtak megfelelő követ a tűzhely építéséhez.

Régen amforákban tartották a bort

Rakományuk között salétromtégla is akadt szép számmal, abból rögtönöztek tűzhelyet, majd tüzet raktak, rátették a kondérokat, aztán csak tátották a szájukat nagy ámulatukban, még a vacsoráról is megfeledkeztek.

Az történt ugyanis, hogy a homokban lévő kovaföld és a salétromban található szóda reakcióba lépett egymással, a kondérok alól kifolyt valami, ami azon nyomban megszilárdult, és - láss csodát - átlátszó maradt. A föníciaiak kézről kézre adogatták azt az izét, amire akkor még szavuk se volt. Így született meg az üveg.

Az egyiptomiak már ismerték az üveget. Textíliába bugyolált homokot mártottak a felhevített, folyékony üvegbe. Az eredmény szabálytalan formájú, primitív képződmény lett, néhány esetlen edény, nem véletlen, hogy nem ezek az alkotások jelentik az egyiptomi művészet csúcsát. A Nílus gyermekei érzéketlenek voltak az üveg iránt, helyette inkább monumentális piramisokat építettek.

Az üveg történetének következő állomása Szíria. Az arabok fedezték fel az üvegfúvás mesterségét. A szíriaiak igen büszkék voltak az új technológiára, amelynek produktumai jól jövedelmező üzletet biztosítottak számukra - borospalack azonban ebből még nem lett, már csak azért sem, mert az arabok vallása, mint tudjuk, tiltja az alkohol fogyasztását.

Velencében született meg a forma

Üvegedényeket ugyan szép számmal használtak a Római Birodalom legtávolabbi zugában is, de még a jó öreg Plinius sem jegyzett fel semmit arra vonatkozóan, hogy a palack gondolata akárcsak egyetlen római fejében is megfordult volna.

Pedig a bor oxidálódásáról már volt fogalmuk, hiszen a szabin kancsó vagy amfora már parafa dugóval óvta a bort a levegővel történő érintkezéstől. Borszellem számára a kelták jelentették a fő ellenséget. Ök találták fel ugyanis a hordót, amely hosszú évszázadokra meghatározta a bor tárolását és szállítását.

Velence, a lagúnák városa az idők során kedvező fekvésének köszönhetően kereskedelmi és ipari nagyhatalommá fejlődött. Keletről érkezett mesteremberek a 16. századra az üveg városává varázsolták. Itt született meg a palack, törékeny volt és hagyma alakú, ezért leginkább szalmával fonták be, egészen úgy nézett ki, mint manapság azok az olcsó chiantis butéliák, amelyek a hipermarketek polcain díszelegnek többnyire ihatatlan tartalmukkal.

 

 

 

Szóljon hozzá!