Ismét összegyűjtöttünk egy csokorra valót az elmúlt hónapban kóstolt borok közül. Az érzékszervi élmények mellett igyekeztünk némi háttérinformációval is szolgálni. Az alábbi tételek valamilyen kellemes tulajdonságuk, a bennük lévő potenciál vagy egyszerűen az élmény miatt emelkedtek ki a bortengerből. A hazai szortimentek mellett számos külföldi borélménnyel is találkoztunk. A szerintünk tíz legjobbat ajánljuk.

Konyári Jánoshegyi Kékfrankos 2006

Konyáriék kezdettől fogva katalizátor szerepet játszottak a hazai borélet feltámasztásában, a dél-balatoni borvilág pezsgésének újraélesztésében. Szinte minden műfajban otthonosan mozognak, a legtöbb bortípusban letették már a névjegyüket.

Érdemes pár hónapra elfektetni

A kékfrankos nem könnyű műfaj. Nagyjából két iskolája van. Az egyik újfában nevelgeti a fajtát, vagy a bikavérképet alapozza vele. A másik iskola hívei semmi pénzért nem tennék barrikba, szerintük az ászokhordó az igazi. Ha jó a bor, akkor persze mindkettőnek igaza van.

Konyáriék inkább az utóbbi szellemiségét képviselik, ennek megfelelően szőlőskislaki, jánoshegyi kékfrankosukat egy éven keresztül érlelték tizenhárom hektoliteres ászokhordóban.

Első szippantásra fűszeres illatjegyek tolonganak, utána nyílnak ki a gyümölcsök, leginkább a málna és a szeder dominál. Karakán savak és rakoncátlan tanninok, melyek további palackos érleléssel belátható időn belül megszelídülnek.  Már most is élmény, de pár hónapra szerintünk érdemes elfektetni egy jó pincében vagy borhűtőben.

Konyári Cabernet Sauvignon-Syrah 2006

A Púpos-dűlő bejáratott cabernet-je mellett tökéletes házastárs a szűztermésű syrah.  Tizenkét hónapig érlelődött első töltésű, öt hl-es és használt 225 literes hordóban. Színe olyan szép mélysötét, hogy minden bizonnyal felül is múlja a vörösborrajongók várakozását.

Illatában most még kicsit túlteng a fa, mögötte fűszerek, keleti csemege, erdei gyümölcsök. A tanninok már összesimultak. Intenzív, zamatgazdag, erőteljes bor. Erdei gombával és szalonnával tűzdelt vaddisznósült mellett különösen nagy élmény.

Légli "333" 2007

A dél-balatoni borok másik nagy mestere Légli Ottó. Légli a Landorddal bebizonyította, hogy a magyar tenger déli partján is lehet nagy fehérbort készíteni. A fahordós érlelés professzora reduktív téren sem okoz csalódást.

A korai érésű, muskotályos aromákkal rendelkező fajták házasításából megteremtette ezt a teljesen gyümölcsös újbort. Nevét annak köszönheti, hogy minden alkalommal az év 333. napján kerül palackba. Ebben a borban a legforróbb nyárban is tavasz van. Egészen addig, míg el nem fogy. Fröccsnek sem utolsó.

Heimann Merlot 2006

A szekszárdi Heimann Pince 2006-os Merlot-ja pazar bor. Óriási beltartalmi értékekkel bír. Gyümölcsösségben verhetetlen, tanninja selymes, puha és lágy, savai szelídek. Ár-érték aránya párját ritkítja. Az ilyen vörösborok hiányoznak borvilágunkból.

Könnyű, de tartalmas bor

Könnyű, de tartalmas, nincs hiányérzetünk. Mangalicalapockából készült raguhoz ittuk. A hús mellett csak vöröshagyma volt, olívaolaj, fehérbors és egy kevés paradicsom. Pirospaprika egy gramm sem. Nem is hiányzott. Étel és bor régen egyesült ekkora harmóniában.

Konyári Chardonnay 2007

Konyáriék fehérborban is bizonyítottak. Könnyű reduktív téren ugyanolyan jók, mint a fahordós érlelésű formában.

Ez a habkönnyű chardonnay, akárhányszor kóstoljuk, mindig kellemes meglepetés, a könnyedség szinonimája. Gyümölcslésen üde, friss, virágos aromák, őszibarackos illat.

Az alapanyag a lellei Péntekhelyi- és Jánoshegyi-dűlők termése. Jól behűtve ideális szomjoltó, fröccsnek azonban nem ajánlott. Inkább tisztán, aperitifnek vagy könnyű olasz tészták, halak, fehér húsok mellé. Utóízében egy kis édeskés jelleg üti fel a fejét. Sokak kedvence.

 

 

 

Szóljon hozzá!