Az ínyencek számára a tavasz nemcsak a természet megújulását jelenti, hanem a hónapokon keresztül nélkülözött, friss hozzávalók visszatérését is. A spárga és a saláták mellett az évszak egyik legízletesebb ajándéka az eper, amit a kreatív séfek szerint nemcsak desszertként és krémlevesként fogyaszthatunk.

Először is tisztázzuk, hogy az eper valójában az eperfa (Morus) termése. Az a gyümölcs, amit epernek hívunk, az a szamóca. Az eredetileg vadon termő gyümölcs nemesített változata a földieper, ami jóval nagyobb méretű, mint erdei elődje. A faeper egyébként fehér vagy sötétlila színű gyümölcs, amellyel annak idején vándorok csillapították éhségüket. A súlyos botanikai pontatlanság ellenére továbbra is maradunk az eper szónál.

Eper vagy szamóca?

Az ókori történetíróknál egyáltalán nem találunk arra utaló megjegyzéseket, hogy eperrel fűszerezték volna a fényűző vacsorákat, amelyeken egyáltalán nem vetették meg a kulináris élvezeteket (sem). Apulius ugyan megemlítette az epret, de a gyógynövények közé sorolta a nemes gyümölcsöt.

A középkorban a kertek dísznövénye volt, és fenséges íze helyett inkább a virága miatt méltatták, a növény a díszkertekbe és díszítő motívumként a kódexek lapjaira került. A gyümölcsöt csak a 13. század után fedezték fel, népszerűsége viszont igen hamar az egekbe szökött. Orosz cárok, angol királyok kastélyaiban szolgálták fel, tejszínnel vagy borral.

Magyarországon a 16. században kezdték meg az eper termesztését. Először csak az arisztokrácia fényűző asztalaira jutott el, csak a 19. században vált általánossá a fogyasztása.

Vágykeltő vitaminbomba

Amikor epret vásárolunk, tartsuk szem előtt, hogy nem feltétlenül a legnagyobb és legpirosabb gyümölcs a legízletesebb. Ha biztosra akarunk menni, az eper illatára kell bíznunk magunkat. Az ideális eper nemcsak ínycsiklandóan illatos, hanem fényes, levelei pedig élénk zöldek. Az epret fogyasztás előtt folyó vízben kell átmosni, soha ne áztassuk vízbe, így ugyanis megszívja magát, és könnyen megposhad.

A téli évszakok vitaminhiányos időszaka után az eper valóságos felüdülés a szervezetnek. 100 grammnyi eperben 60 milligramm C-vitamin van, és mindössze 35 kalóriát tartalmaz. Az eper ásványi anyagokban is gazdag, magas a vas-, magnézium- és kalciumtartalma.

Vágykeltés: eper és csokoládé

Jó hír azok számára, akik az eperszezon ideje alatt szánják el magukat a fogyókúrára, nem kell lemondaniuk a rendhagyó ízekről. Ha eperkúrát tartunk, lelkiismeret-furdalás nélkül is el lehet fogyasztani belőle akár másfél kilogrammot. Csökkenti a koleszterinszintet, máj- és veseproblémákra is ajánlott.

Tejszínnel és cukorral fogyasztva azonban megfosztjuk magunkat attól az élménytől, amit az eper fanyar-édes aromája jelent, ráadásul jelentősen megnöveljük a kalóriák számát. Cukor nélkül is igen ízletes fogásokat lehet készíteni belőle. Joghurttal együtt fogyasztva különösen egészséges.

Az eper az egyik legismertebb afrodiziákum, pezsgővel legendás hatása fokozható, nem hiányozhat egyetlen Valentin-napi vacsoráról sem. Igazán stílusos, vágykeltő desszert az eper és az étcsokoládé párosítása, ennek a klasszikus csábító fogásnak igen nehéz ellenállni. Ha már a romantikus vacsoráknál tartunk, biztos lesz a hatás, ha eperbort kínálunk az elcsábítani kívánt személynek. 1 kilogramm érett epret össze kell törni villával, majd ehhez 20 dkg cukrot és 2,5 liter félszáraz bort kell adni. Miután összeráztuk, egy napig állni hagyjuk, majd leszűrjük.

 

 

 

Szóljon hozzá!