Magyarországon nemesi címet és hangzatos neveket nemcsak örökléssel, hanem különböző érdemekkel, szolgálatokkal, illetve kellően sok pénzzel is lehetett szerezni. Utánajártunk néhány kék vérrel kapcsolatos mítosznak, és annak is, hogy mit jelent ma kiváltságosnak lenni.

Nemesnek a középkori társadalmak születési előjogokon nyugvó politikai, gazdasági és jogi privilégiumokkal rendelkező társadalmi rétegét nevezzük, mondta Hangodi László történész-muzeológus. A legmagasabb presztízsű arisztokraták, a főnemesek, illetve a "bocskoros" nemesek, akik gyakorlatilag paraszti életkörülmények között éltek, egyaránt ide tartoztak.

Kastélyokat is kaptak

A kiváltságos réteg gyökerei a kora középkori Európában alakultak ki, országonként azonos és eltérő jellegzetességekkel. Nemesnek nemcsak születni lehetett, hanem bizonyos érdemek és szolgálatok alapján az uralkodók nemesi címeket adományoztak. Hadi érdemekkel, vitézséggel, békeidőkben pedig egyéb gazdasági vagy diplomáciai szolgálatokkal lehetett kivívni ezt az uralkodói kegyet.

A 16-17. század a nagy számú nemesítések időszaka volt. A legenda szerint  XIV. Lajos kertésze azért kapott nemesi címet és birtokot, mert nemcsak a tavaszi spárgaszezonban, hanem egész évben gondoskodott arról, hogy mindig jusson a király asztalára a vágyfokozó ételből. A 17. századi Erdélyben például a fejedelem ménesének "lóherélő mesterei" is kaptak nemesi címet, a címereken pedig azok a bizonyos lószerszámok láthatók, amelyekkel a köztiszteletben álló munkát végezték. Nemesi címet csak a király (fejedelem) adományozhatott.

A 16-17. században a nemesek aránya igen magas volt Magyarországon, a teljes lakossághoz viszonyítva 4-5 százalék. Akkoriban csak Lengyelország előzött meg minket.

A nemesi cím az előjogokat biztosította ugyan, de nem kísérte a nemesítést minden esetben birtokadományozás. Címekhez és előjogokhoz ilyenkor igen, de konkrét gazdasági előnyökhöz az adományozott nem jutott, míg mások egész falvakat vagy várakat is a magukénak mondhattak.

A nemesi címet a 17.századtól jó pénzért meg is lehetett vásárolni, így alakult ki a taláros (talléros) nemesség, mondta a történész. A feltörekvő polgárság a politikai életben is rész akart venni, ám Európában ekkor még a feudális előjogok voltak a meghatározóak. Így elengedhetetlen volt, hogy a gazdasági befolyás mellé olyan jogokat és jogosítványokat is szerezzenek, amellyel a nemesség együtt járt.

Pénzért is hozzá lehetett jutni

Mindez igen jövedelmező volt a királyi kincstárak számára. Aki nemesi címet akart szerezni, egyszerűen bement, fizett, és elkészítették a az általa igényelt oklevelet és címert, és megtörtént a szertartásos átvétel is. Magyarországon a 19. század második felében az ipari vállalkozók és a pénzügyi befektetési területen dolgozó nagypolgárok nem kis része vásárolt nemesi címet.

Nem mindenki élt az első éjszaka jogával

A számos nemesi előjog közül Magyarországon az egyik  legfontosabb a politikai jogok gyakorlása volt. Csak a nemesek voltak választók és választhatók (ez alól az 1848-49-es szabadságharc időszaka volt a kivétel.) A másik fontos előjog az adómentesség volt, a magyar nemes "az vérével" adózott: ha az uralkodó úgy kívánta, a magyar nemes kötelessége volt a király táborába vonulni.

A számos előjog (vámmentesség, ingyenmunka igénybevétele, kilenced stb.) mellett az első éjszaka joga minden olyan nemest megilletett, aki birtokán és a tulajdonába tartozó falvakban joghatóságot gyakorolt.

Franciaországgal ellentétben Magyarországon ez soha nem vált tömeges gyakorlattá.

A nemesi jogokat egy kormányrendelet szüntette meg 1948-ban.

 

 

 

Szóljon hozzá!