Az elmúlt hónapban ismét jobbnál jobb borok kerültek poharunkba. Megforgattuk, megnéztük őket egy kicsit közelebbről, néhány információt a hátterükről, születésük körülményeiről is megtudtunk. Az alábbi tételek a közelmúltban kerültek az üzletek polcaira, mi pedig kiválogattuk a nekünk leginkább tetszőket. Bemutatjuk a tíz legjobb bort, amit márciusban kóstoltunk.

Nyári Ödön Szent György-hegyi Rajnai Rizling 2006

A Nyári pince körülbelül 7, 5 hektár szőlőterülettel rendelkező kézműves borászat a festői Szent György-hegyen. A Balaton-felvidék nyugati részén régi idők tanúja a 415 méter magas hegy. Vulkanikus talajába ősidők óta gyökeret ereszt szőlő, ember.

Idősebb Nyári Ödön is összenőtt a heggyel, és addig facsarta a szőlő levét, míg egy szép napon a fia folytatta a hagyományt. A Nyári-borok közös nevezője: letisztult, finoman minerális jegyek mellett virágos-gyümölcsös illatok és ízek. A Balaton-felvidékre jellemző fő fajták (olaszrizling, szürkebarát, chardonnay) mellett a birtok fajtaválasztékában előkelő helyet foglal el a rajnai rizling is.

A tavasz első befutói

Ez a rajnai nem a tipikus fajtára jellemző képletet mutatja. Annál sokkal virágosabb az arca, van benne valami kedves, feminin vonás. Vagy ha mindenképpen gyümölcsre szeretnénk asszociálni, legelőször a licsi jut eszünkbe. Savai bájosak, szerkezete sűrű, olajos, de nem feszes. Van az ízkép hátterében valami túlérett szőlő nyomait viselő, már-már botrytiszes jelleg. De tényleg szinte csak jelképes. Jelzésszerű. Gyömbéres-currys-mazsolás rizshez ittuk, tökéletes párost alkottak.

Nyári Ödön Szent György-hegyi Szürkebarát 2006

Hallatlanul tiszta illatában kavarognak a különböző aromák, nehéz szétszálazni őket. Első szippantásra leginkább a citrusfélék jutnak eszünkbe. Aztán fűszeresség, de lehetetlen megmondani az összetevőket. A mineralitás itt is diszkréten a háttérben marad. A virágok visszafogottabbak, de jelen vannak. Testes, olajos szerkezet. Nagyon itatja magát. A balatoni halak sülten is vígan lubickoltak benne.

St. Andrea Áldás (Egri Bikavér) 2006

A St. Andrea pincészetet nem kell bemutatni. Dr. Lőrincz György borászata az egyik legdinamikusabban fejlődő egri bormíves műhely. Boraiban sikeresen ötvözi a hagyományt és a modern technológiát. Stílusában a burgundi borok világával rokon. "Eger a mi Burgundiánk", szokta mondogatni, nem véletlenül.

Lőrincz György küldetésének tartja, hogy a múlt rendszerben lejáratott bikavért visszahelyezze az őt megillető polcra. Talán ezért is nevezte el Áldásnak, a név mágiája is segíthet.  Ebben a hálás, meleg, kiemelkedő évjáratban hat szőlőfajta (merlot, kékfrankos, blauburger, pinot noir, medoc, kadarka) cuvée-je alkotja a bika vérét. Valamivel több, mint egy évig fejlődött fahordóban. Feszesen telt, burgundis testfelépítésű bor. Hűvös elegancia, arisztokratikus tartás. Mögötte gyümölcsös közvetlenség. Van, aki sokallotta a fa jelenlétét, amely leheletnyi vanília formájában érhető tetten a borban.

St. Andrea Pinot Gris 2006

A pinot gris, magyarul szürkebarát a pinot noir rózsaszínben játszó, mutációval keletkezett változata, mely szegről-végről a chardonnay-nak is rokona. A fajta igazi otthona Elzász, ahol belőle szűrik a borvidék legerősebb borait. Magyarországra állítólag a Badacsonyban letelepedett pálos szerzetesek a csuhájuk alatt csempészték valamikor a 14. században.

Visszaállítani a bikavér régi hírét: Áldás

Mégsem az út porától szürke köpenyről kapta nevét. A gyümölcs színe lilásszürke, hamvas szilvakék, amikor már egészen megérett. Egerben a fajta a jelek szerint jól érzi magát. Különösen Lőrincz György keze alatt alakulnak szép, testes, ígéretes borokká. A virágos és a gyümölcsös jegyek fej-fej mellett érnek a célba. Virgonc savak, izgalmas, sokat sejtető zamatok. Tengeri halak és kagylók mellett egészen elbűvölő.

St. Andrea Pinot Noir 2006

Nem az a kérdés, hogyan lehet burgundi pinot noirt készíteni Egerben, hanem az, hogy van-e Egernek határozott pinot noir arca. A válasz születőfélben van. A St. Andrea birtok terebélyesedik, 18 hektárja tavaly majdnem megduplázódott. Lőrincz György eddig öt pinot noir-dűlő fölött diszponál.

Ez itt egy úgynevezett birtokbor, vagyis a Pados- és a Kétágú-dűlő termése. Nem volt derítve, nem tükrös. Ezt persze nem mindenki érti, esetleg hibának róhatja föl, pedig egyáltalán nem az.

Egyszerűen valahol a természetesség védjegye, nem nyúzzák, nem fényezik, nem glancolják. Nem kap semmiféle kezelést.

Illata lila virágok, ibolyás-földes, utóízében zöld fűszernövények. Meglepően nagy és koncentrált test, középen barátságos, édeskés érzet.

A végén növényi jelleg. Bárányborda mellé ittuk, de fehérpecsenyéhez is kipróbáltuk. Nehéz lenne megmondani, melyikhez illett jobban. Mindegyiket szerette.

 

 

 

Szóljon hozzá!