A Szepsy-család az egyik legrégebbi borkészítő família Tokaj-Hegyalján, a 16. századig nyúlik vissza a családfa gyökere. A szőlőtermesztés és a borkészítés szenvedélyes szeretete generációról generációra öröklődött, az egyik leghíresebb Szepsy azonban minden bizonnyal a tokaji borok egyik mai úttörője, István lett, aki minél közelebb szeretne jutni Tokaj lényegéhez. Egy palack Szepsy-bor minden borszeretőnek hatalmas kincs, megmutatjuk, melyekre érdemes mindenképpen vadászni.

Szepsy István az 1970-es évek közepén, az egyetem elvégzése után a mádi termelőszövetkezet agronómusaként folytatta a családi hagyományt. A '80-as évek végére munkája mellett sikerült ismét egy kis méretű birtokot (4,2 hektár) létrehoznia, amely az idők során a sokszorosára (62 hektár) nőtt.

Szepsy az első pillanatban kilógott a sorból, szembe ment a trendekkel. Miközben mindenki azon fáradozott, hogy életre kalapálja a vállalkozását, és kitermelje magának az induláshoz szükséges tőkét, Szepsy 1992-ben az addig soha nem látott, drasztikus hozamkorlátozással indított. Sikerült bebizonyítania, hogy a szőlő mennyiségének okos, minden egyes tőkénél személyre szabott csökkentésével a minőséget soha nem látott módon lehet növelni.

Szepsy István drasztikus hozamkorlátozással indított

1996-ban csak murciban és csak saját élesztővel, kizárólag hordós erjesztéssel hozta felszínre a mély tárnák igazságait. Három évvel később "sámáni" képességeire hallgatva, szisztematikusan elkezdte felvásárolni azokat a területeket, amelyekben meglátta önmagát.

Az egykori vulkáni tevékenység az agyagtartalmak széles szőnyegét terítette szét a Tokaj-Hegyalján. Szepsy felismerte, hogy a korábbi klasszifikációs rendszert felül kell írni, hiszen sokkal többről van szó, mint arról, hogy hol milyen jól aszúsodnak a szőlőszemek.

A borász így összegezte az elmúlt évtized tanulságait: "Többszörösen átrendeződtünk. Először felfedeztük az aszút, aztán jöttek a kései szüretek. 2000-ben pedig a legújabb felfedezés: a nagy testű, száraz fehér borok. Megállás nélkül folyt a termékfejlesztés, annak feltérképezése, mit is remélhetünk egyáltalán a termőhelyeken. Mostanra körvonalazódott a kép. A legtöbb birtok megtalálta a helyét és az arculatát. Évről évre újabb és újabb lehetőségek, kapuk tárultak fel előttünk, ennek a folyamatos fejlődésnek az állomásait jelentik a boraink."

A Szepsy-birtok tavasszal

Szepsy azt mondja, kezdetben csak sejtései, megérzései voltak, és nem tudta pontosan, mit is keres. Szerinte egyértelmű, hogy a mostani állapot még mindig nem a végleges. Az első keresések az aszúkra vonatkoztak, nem tudta elválasztani a kései szürettől, a szárazról nem is beszélve.

"Azt hittem, hogy mindezt egy termőhelyen belül lehet megtalálni. Valószínű azonban, hogy nem így van. Az aszúk és a szamorodnik birtokborok lesznek, nem dűlőszelektáltak. A dűlő egyediségének kifejezése a száraz borokra, illetve a kései szüretelésű borokra hárul."

Korábban szóba sem jöhetett olyan, a 17. században másodosztályúnak tartott terület, mint például az Úrágya-, az Urbán-, a Sarkad-dűlő, amelyekről aztán kiderült, hogy a legerősebb karakterrel rendelkeznek. Mivel magas fekvésűek, kövesek és huzatosak, kicsi a valószínűsége az aszúsodásnak, viszont nagyon nagy a túlérésnek, ráadásul úgy, hogy a savak és az aromák elevenek maradnak.

"Ezek a területek olyasmit tudnak, amit melegebb, párásabb dűlőink nem. A továbblépés lehetősége ezekben az erősebb karakterű, rendkívül egyedi, agyagos területekben rejlik" - vallja a borász.

Szepsy bármihez nyúl, abban mindig mértékadóvá válik. Aszúival újraértelmezte a legendás borkategóriát, ismét fölfedezte az édes szamorodnit, és 2000-es Úrágya Furmintjával megteremtette a nagy tokaji szárazbor etalonját.

Bármihez nyúl, mértékadóvává válik

Az édes szamorodniról például így nyilatkozott: "Rájöttem, hogy nem lehet megkerülni ezt a történelmi kategóriát, amely egykor Tokaj hírnevét megalapozta. Tokajt valóban a szamorodni tette ismertté, nem az aszú. Az aszú "csak" a jéghegy csúcsa.

A tokaji alatt mindig a szamorodnit értették. Sajnos aztán lejáratták ezt a bortípust - a tokajinak - még több árnyalata, arca, formája van. A szamorodni olyan bor, amelyben másféle egyensúlyok jöhetnek létre, melyek még inkább kifejezik a tokaji egyedi, megismételhetetlen vonásait.

Szamorodnira nem csak az én személyes repertoáromban, hanem az egész tokaji szortimentben szükség van. "

Szepsy szerint a szamorodnin keresztül egyre közelebb kerülhetünk a hagyományos borkészítéshez. "Ez pedig azt jelenti, hogy az évjáratot hagyjuk érvényesülni, nem pedig a technológiát" - mondja. Kár lenne lemondani erről, hiszen a végeredmény egy botrytiszes, nagy édes bor, amelyből akár egy kancsóval is meg lehet inni. Ráadásul még abban is különbözik a kései szürettől, hogy hiányzik belőle a muskotály, kizárólag furmintból és hárslevelűből készül.

 

 

 

Szóljon hozzá!