A Texas hold'em póker népszerűségének egyik oka, hogy már előre lehet tudni, hogy mennyi pénzt hagyunk ott másoknál, ha nem jönnek a lapok. Ez akkor igaz, ha torna rendszerben bonyolítjuk a játékot. Ha készpénzes játékot játszunk, akkor a bukásunk nagyságának csak a pénztárcánk szab határt. Ésszerű keretek között mindkettőben örömünket lelhetjük.

Ha a barátaink társaságában ülünk le pókert játszani, kétféle lehetőség közül választhatunk, már ami a játék lebonyolítását illeti. Indíthatunk tornát (angolul: tournament), vagy játszhatunk készpénzes asztalt is (cash game).

Csak vigyázzunk a tétekkel

Az előbbi lényege, hogy a pókerre szánt pénz mennyisége előre meghatározható. A tornák esetében ugyanis kieséses rendszer működik. Ez azt jelenti, hogy miután eldöntöttük, hogy mennyi pénzzel lehet beszállni, azután mindenki azonos értékű zsetonokat kap. Ha ezeket egy játékos elveszti, akkor kiesett a további küzdelmekből.

A tornák sajátja, hogy a kötelezően berakott kis és nagy vak mértéke (a kis, illetve a nagy vak az osztó utáni két játékos, nekik a kezdéskor mindenképpen kell tétet tenniük, nem dobhatják be rögtön a lapot) a játék során folyamatosan nő. Az emelkedést köthetjük időhöz vagy a leosztások számához.

Egy három órára tervezett torna esetében a húsz percenkénti vagy tíz leosztás utáni tétemelkedés az ajánlott. Ezt viszont nem érdemes mindig duplázni, mert gyorsan magas lesz a kötelezően berakandó vak licit. Ha például 3000 forint értékű zsetont kap minden játékos, és 25-50-es kis vak-nagy vakkal indulunk, akkor az első emelés lehet 50-ről100-ra, majd 75-ről 150-re, 100-ról 200-ra, 150-ről 300-ra, 200-ról 400-ra, 300-ról 600-ra, 400-ról 800-ra, majd a végén 500-ról1000-re.

Ennél tovább már nem érdemes emelni, ha csak egy asztalnál játszunk, hogy a végén is legyen lehetősége a tudásnak kibontakozni, és ne a vakszerencse döntsön. A fent leírt szisztémával három-három és fél óra alatt fejeződik be a játék.

Természetesen a pontos szabályokat még a kezdés előtt tisztázni kell, hogy az a későbbiekben ne adjon okot vitára. A torna rendszerben azok járnak rosszul, akik már az első órában kiesnek, hiszen nekik sokat kell várniuk, míg a következő játék elindul. A várakozás elkerülhető, ha készpénzes játékot játszunk, amelyből nem lehet kiesni.

Ebben az esetben a játékosok maguk döntik el, hogy az előre meghatározott beszállót (az indulás előtt el kell dönteni, hogy mekkora maximális összeggel lehet leülni az asztalhoz, és mindenki csak annyira töltheti fel később a saját bankját) hányszor fizetik meg, hogy tovább játszhassanak, ha valaki elnyerte a pénzüket.

Ennél a változatnál a későn jövők sincsenek kizárva, hiszen pénzt rakva az asztalra bármikor be lehet szállni, mert a kis és nagy vak mértéke az egész játék során állandó. A hátránya az elbukható pénz nagysága.

A tornán előre meghatározott, hogy ha nem vagyunk formában, mennyit bukhatunk. A készpénzes játékban viszont akárhányszor "újra tölthetünk", így a játék végére igen sok pénzt ott hagyhatunk másoknál. Viszont egy este folyamán bátran várhatjuk a jó lapokat, hiszen nem emelkedik a licit mértéke, amely a gyöngébb lapokkal is játékra "kényszeríthet" bennünket.

Azért a kettőt lehet ötvözni is. Vannak tornák, ahol egy ideig lehetősége van a kiesett játékosoknak, hogy visszavásárolják magukat (rebuy). Asztala válogatja, hogy ezt mennyi ideig, illetve hány alkalommal engedélyezik. Ha többen vagyunk, mint tíz, akkor érdemes tornát játszani.

Ilyenkor két, esetleg három asztalhoz ültessük a játékosokat, és a kiesők függvényében alakítsunk az asztalok számát. Ha például 14 játékos jön össze, akkor két hétfős asztalt érdemes elindítani.

Amint négyen kiesnek (bármelyik asztaltól), már össze is lehet ülni, és egy asztalnál folytatni a játékot. Ha nem egész éjszakás játékot tervezünk, és mondjuk egy buli előtt ülünk össze iszogatni, akkor is érdemes tornát rendezni, a hangulata miatt. Azután a győztes fizetheti az első kört...

Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!