Schrammel Imre a magyar és nemzetközi kerámiaművészet egyik legismertebb mestere, megújítója az ezredvég magyar kerámiaművészetének. A Kossuth-díjas művész munkát hazai és külföldi múzeumok őrzik. Épületplasztikáit középületeken is meg lehet csodálni, de készített velencei karneváli öltözékbe bújtatott figurákat a Herendi Porcelángyárnak is.

Schrammel Imre 1933. október 29-én született Szombathelyen. 1952-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, mesterei Borsos Miklós és Gádor István voltak. 1969-ben szervezte meg az első siklósi kerámia szimpóziumot, ezzel megalapította a magyar szimpózium mozgalmat, amely a nemzetközi művészcsere révén a korszerű művészeti áramlatok megismerésének hosszú ideig egyedüli színtere volt.

A hatvanas években a dísztárgyak megújítására törekedve különböző természeti formákból - csepp, lopótök - tervezett porcelánedényeket. A hatvanas évek végétől fémmel keverte a samottos agyagot, majd 1200-1400 fok fölött égette ki őket. A kiolvadó fémek szürkére, barnára színezték a mázatlan felületeket.  Egymásra torlódó földrétegek mozgását idéző kerámiaplasztikáiért 1971-ben a faenzai Kerámiabiennálé nagydíját kapta. Ennek a korszakának fő műve a váci Művelődési Ház 1976-os hatalmas samottreliefje.

Később porcelánnal kísérletezett: a porcelánhasábokat égetés előtt fémszállal hasította meg vagy lövéssel deformálta, a még puha porcelánba vágó fémszál, csapódó lövedék, szétnyíló, kibomló formákat produkált. A hetvenes évek végén madárlenyomatokat készített: samottos agyagban halott madarakat égetett ki, az égetés után az anyagban csak a madár testének nyomata maradt meg. A nyolcvanas évek elején groteszk, esendő agyagfigurákat hozott létre úgy, hogy az üreges figurákat még puha állapotukban ütéssel, hajlítással, összenyomással deformálta. 

1995 és 1998 között - egy velencei karnevál élményéből - megszületett a Herendi Porcelángyárban a szürreális Karnevál-sorozat. A színorgia, melyet a maszkok és a kosztümök keltenek életre, arra ösztökélte, hogy kitágítsa a porcelánban rejlő ehetőségek korlátait. Egy speciális technológia által a porcelánok textilszerű megjelenést nyertek. A karneváli szériában megtalálható a bűvös csákós varázslótól és az arany álarcos lánytól kezdve a bohócon keresztül a festett testű Minotauruszig.

Schrammel Imre, a magyar kerámiaművészet megújítója

Schrammel egyik megújítója az ezredvég magyar kerámiaművészetének. Az újításról és a művészetben is felbukkanó állandóságról így írt naplójában: "Kerámiáról beszélni érdemesebb, ha a művészetet mellékesnek tekintjük, vagy egy külső nézőpontból szemléljük. A választ arra kell keresni, hogy valaki a tevékenységén belül merre vágja saját ösvényét a bőségesen burjánzó dzsungelben. (...) Vannak azonban olyan ősi tapasztalatok, amelyeket szinte örökségként sejtjeinkben őrzünk, amelyek kísértetiesen azonosak a távoli népek kultúráiban is, sőt amelyeket a gyermekek újra alkotnak. Gyanítom, hogy az anyagok bizonyos megformálása is ezért lesz néha távoli földrészeken, egymástól függetlenül oly rokon. Ezekre az 'alapesetekre' lehetne építeni, ha a szintézis felé keresünk kiutat a jelenlegi zavarodottságunkból."

1966-ban Munkácsy-díjat kapott, 1974-ben aranyérmet nyert a Faenzai Kerámiabiennálén. 1991-ben megkapta a Kossuth-díjat. 1970-től a Nemzetközi Kerámia Akadémia tagja, majd vezetőségi tagja. 1981-től a Nemzetközi Kerámia Akadémia vezetőségi tagja, 1986-ban alelnöke. 1990 óta egyetemi tanár. Részt vett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Képzőművészeti Mesterképző Intézetének a létrehozásában.

1993 és 1999 között a Magyar Iparművészeti Főiskola rektora volt. 1996 óta a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. művészeti tanácsadója. Jelenleg is megtekinthető "Kerámiáim" című kiállítása a budapesti Körmendi Galériában.

Tagja az Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítvány kuratóriumának, ez az alapítvány adja az úgynevezett alternatív Kossuth-díjat. Az alapítványt 1996-ban hozta létre két magánember, mert úgy látták, hogy a balliberális kormány elfogult a Kossuth-díj odaítélésekor.

Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!