Bár vallásuk nem engedi semmiféle élet elvételét, a tibetiek mégis fogyasztanak húst - a magas területen, a hideg éghajlaton nem vészelnék át anélkül. Kis testű állatot azonban nem ölnek meg, mert túl kevés táplálékért lennének kénytelenek vért ontani. Leghíresebb ételük a pak, a teába öntött árpaőrlemény.

India, Nepál, Kína és Tibet konyhája sok mindenben hasonlít egymásra, mégis mindegyiknek megvan a saját jellemzője.

A kínai megszállás óta a tibeti konyha természetesen sok változáson ment keresztül, de a helyiek igyekeznek megtartani hagyományaikat az étkezés terén is. Hogy melyik családnál mi kerül az asztalra, az elsősorban anyagi helyzetüktől függ, valamint attól, hogy az ország melyik területén élnek.

Dél-keleten a természetes vízellátásnak köszönhetően sokféle növény megterem, míg Közép-Tibetben, Lhásza környékén csak néhány fajta zöldség és gyümölcs él meg. Az északi területeken azonban még ennél is gyengébb a termés, pedig a hideg miatt itt különösen szükség lenne az energiára. A helyiek szárított húst, campát és cshathangot, azaz vajas, sós teát esznek, amire állítólag nem annyira szörnyű, mint amilyennek hangzik. Cserébe remekül felmelegít. 

A campa a tibeti árpa őrleménye, ezt pirítva eszik. A rizs itt nem terem meg, Kínából érkezik. A Magyarországon is hagyományos zöldségeket - répa, burgonya, retek, hagyma, spárga - eszik, de sok gyógynövényt is használnak. A körte, barack, dió, alma, eper náluk is megterem. Szeretik a tejet, a vajat, sajtot, tejszínt.

Húsok közül a jakot, marhát, birkát vagy disznót fogyasztanak, halat és csirkét csak ritkán. Ennek a magyarázata a vallásban rejlik, bűn ugyanis megölni bármilyen állatot, de ami kis testű, azt nem is érdemes, hisz kevés ételért vennének el egy életet. A nagytestűeket bizonyos rituálék közben megölik, de csakis szükségből, hiszen a magas fekvésű területeken nem élhetnének hús nélkül.

Sok szójaszószt, hagymát, fokhagymát, gyömbért használnak

Marhát szabad enni, de bivalyt nem, mert ilyen alakban több istenség is reinkarnálódott. A maradék húst kiakasztják a levegőre, attól függően, hogy melyik oldalra, fagyasztott vagy szárított lesz belőle. Májusban, júniusban azonban egyáltalán nem esznek húst, mert ekkor van Buddha megvilágosodásának és nirvánába távozásának ünnepe.

A tibeti ételek erősen fűszeresek, nagyon hasonlítanak a kínaiakra. Sok szójaszószt, hagymát, fokhagymát, gyömbért használnak. A fűszerek, különösen a fokhagyma használatát azonban szintén befolyásolja a vallás.

A tibeti újévre, a Loszarra már napokkal előbb készülni kezdenek, ilyenkor búzalisztből készítenek tésztát, és az újév első vacsoráján ezt eszi kifőzve a család. Golyók is készülnek belőle, a közepébe kavicsot, szenet, pamutot, rizst tesznek, ezzel dörzsölik be magukat, hogy elűzzék a gonoszt. Étkezés után kinyitják a golyókat, amit benne találnak, jövőjükről mesél nekik.

A maradék egy nagy útkereszteződésbe kerül, ahol a szellemek összekavarodnak, és nem találnak vissza. Erre a napra készül a khapsze kenyér, a forralt sör, a cshang, illetve a deszi, a rizspuding is. Egy étkezés alkalmával kerül az asztalra leves, húsétel és zöldségétel, rizs vagy tészta. Italok közül rendkívül híres a tibeti tea, ezt a konyha közepén dupla falú, sárból készült tűzhelyen főzik. Fogyasztják magában, sóval, vajjal vagy campával, hidegen azonban sohasem. Ha a campa felszívta a teát, golyókat formálnak belőle, ez a pak, de ez már inkább étel.

Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!