A dalai láma, Tendzin Gjaco a mai napig országa függetlenségéért, népe elnyomása ellen küzd a diplomácia eszközeivel. Ma már több kínai él az ország területén, mint tibeti, de a módszeres rombolás ellenére a helyi kultúra továbbra is kihagyhatatlan élményeket ígér az ide utazóknak.

A helyi mitológia szerint három isten szállt le a Földre, ők voltak Mandzsusri, Avalokitesvara és Vadzsrapáni. Úgy határoztak, benépesítik a lakatlan, de gyönyörű területet. Tibet védőszentje, Avalokitesvara majommá alakult, és elvette a hegyi démont, akitől született három lánya és három fia. A monda szerint az ő leszármazottaik a tibetiek ősei.

A tibetiek őseiről a legtöbb forrás azt tartja, Belső-Ázsiából vándoroltak ide népcsoportok, akik le is telepedtek. A kínai elképzelés szerint azonban a régi San Miao nép utódai az itt élő emberek, akik i. e. 2200 körül érkeztek a tibeti fennsíkra.

Bár már i. e. 300 körüli írásos emlékeket is találtak, az első hiteles történeti leírást Szongcen Gampo nevéhez kötik, aki a VII. században alapította meg királyságát. Tibet ekkor még próbált terjeszkedni, és vallásuk, a buddhizmus is ekkor kezdett elterjedni. Lhásza lett a központ, az uralkodó törekedett a Kínával való jó kapcsolatra, gazdálkodási, kulturális, politikai kérdésekben is elfogadta a kínai módszereket.

A XIII. században újra Kína irányítása alá került, de 1644-től, a Qing-dinasztiának köszönhetően még szigorúbb ellenőrzést kapott, még mandarint, azaz minisztert is küldtek Tibetbe, hogy ellenőrizze az adminisztrációt. 1912-től - bár továbbra is Kínához tartozott - az ország viszonylagos függetlenséget élvezhetett, de ez nem tartott sokáig.

1949-ben megalkult a Kínai Népköztársaság, két év múlva pedig hatalomra került a Kommunista Párt, akik Tibetben is átvették a hatalmat. A következő években több felkelés is kitört, az '56-ost véres megtorlás követte. Ebben az időben 50-60 ezer tibeti menekült el, köztük a dalai láma is, helyét a pancsen láma vette át. A legtöbb kivándorló Indiában telepedett le.

Látnivaló akad bőven Tibetben

A nyolcvanas évek közepén a dalai láma a világ összes nagyhatalmához elment, hogy támogatókat szerezzen országa felszabadításához. A kínai kormány eleinte hajlandóságot is mutatott, felajánlotta a dalai lámának, hogy térjen vissza Tibetbe. Ő maga azt szerette volna, ha országa dönthet a külpolitikai és hadászati ügyeken kívül mindenben.

Tervét az 1989-es kínai hatalomváltás hiúsította meg, Kína továbbra is elnyomó, asszimiláló politikát folytat Tibetben, kínai lakosokat telepítenek be, politikai foglyokat tartanak. A tizenegyedik pancsen láma családjával egyesek szerint eltűnt, mások szerint házi őrizetben él. Helyére egy Peking által jóváhagyott pancsen láma került.

A negyvenhét év alatt 1,2 millió ember vesztette életét, összesen 135 ezren menekültek el, akik pedig tiltakozni mertek, börtönben végezték. A tibeti kultúrát megpróbálták eltörölni a föld színéről, több mint hatezer kolostort romboltak le, beszélni is csak kínaiul lehet. Hogy lehetőleg a népesség se nőjön, az asszonyokat vagy sterilizálják, vagy megszakítják terhességeiket. Már több kínai él az országban, mint tibeti.

Kína atomhulladékot raktározott Tibetben, de nukleáris erőműveket üzemeltettek, kísérleti robbantásokat végeztek, atomfegyvereket is gyártottak itt. Az ország határai 1984-ben nyíltak meg, de három év múlva egy felkelés miatt csak szervezett utazással lehetetett kijutni. 1992 óta bárki meglátogathatja Tibetet, igaz, nincs könnyű dolga, ha maga intézi az ügyeit. A kínai kormány engedélyeit kell beszerezni, ami nem csak lassú és idegtépő, de költséges is lehet. 


Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!