A különböző dinasztiák évezredeken keresztül tartó harca, a kínaiak kitartó támadása, az indokínai háborúban átélt elnyomás ellenére a vietnámi emberek folyamatosan mosolyognak, bizakodnak, és mindenkivel kedvesek.

A legendák szerint Lac Long Quân és Âu Co száz gyermeket hozott a világra, ötven anyjukkal a hegyekbe, ötven pedig apjukkal a tengerhez ment. A legidősebb fiú lett Vietnám első királya, ő alkotta meg a Hung Vuong vagy Hong Bang dinasztiát. Egész addig békességben éltek, míg nem érkezett egy kínai hadvezér, aki csellel győzte le az akkori királyt.

A kínai uralom korszaka megkezdődött, a Han-dinasztia csapatai bevonultak, bár a helyi uralkodócsalád ezt nem akarta elfogadni. Nemcsak a férfiak, de a nők is lázongtak, a Trung királynőket a mai napig a vietnámi nők nemzeti szimbólumának tartják. Lady Trieu felkelését sem sikerült leverni, csak húsz év alatt.

938-ban a Déli Han Birodalom hódítását kellett visszaverni, ez Ngo királynak sikerült, innen jegyzik a független Vietnám korát. A korai halála miatt kialakult trónviszályt csak polgárháborúval sikerült megoldani. A háborúból a Dinh-dinasztia került ki győztesen, bár a Song-dinasztia soha nem ismerte el őket.

Mikor a császárt meggyilkolták, azonnal támadtak, a trónra a Tíz Hadsereg udvarának parancsnoka került, Le Hoan, így a Song-dinasztia megint kivonulásra kényszerült. Bár a királyság uralma alá tartoztak, Le Hoant, aki a Champa Királyság elleni is hadjáratot indított, nem ismerte el. 

Halála után fiai egymással vívtak harcot a trónért, Le Long Dinh, a legnagyobb zsarnok került ki győztesen. Az elítélteket szadista módon kínozta, de megbánta bűneit, és különféle szexuális tevékenységekkel kívánta ezeket jóvátenni. Nem sikerült neki, 24 évesen halt meg.

Khai Dinh Tomb

A dinasztiák viszálykodásai évszázadokon keresztül kitartottak, a 11. századtól Vietnám teljesen autonóm volt, egészen a 19. század közepéig, amikor megérkeztek a francia gyarmatosítók. A második világháborúban Japán került hatalomra, de őket nem is Vietnám, hanem a franciák próbálták elűzni, hogy visszaállíthassák ellenőrzésüket, de nem jártak sikerrel.

A genfi egyezmény azt ígérte, demokratikus választás lesz, de csupán az országot osztották ketté Észak-és Dél-Vietnámra. A polgárháború kitört, Észak-Vietnamot Kína és a Szovjetunió, Dél-Vietnámot az Egyesült Államok támogatta. A vietnámi háború, vagyis az indokínai háború 1957-től 1975-ig tartott.

A szárazföldi hadműveleteket leginkább Dél-Vietnámban, Kambodzsa és Laosz határán folytatták, de Észak-Vietnámban sem volt jobb a helyzet, fölöttük légiháború dúlt. A televízió elterjedésének köszönhetően az egész világ nézhette, mi történik Vietnámban.

Amerikában hamarosan az egyik béketüntetés érte a másikat, ráadásul a folyamatos katonai kudarcok, a hatalmas költségvetés sem engedte, hogy az Egyesült Államok tovább vívja érthetetlen harcát. 1973-ban kivonultak, Dél-Vietnám az amerikai katonák nélkül megtört, 1975-ben az északiak bevonultak, és egy évvel később Vietnámi Szocialista Köztársaság  néven egyesítették az országot. 3,2 millió vietnami - katonák, civilek, nők, gyerekek - és több mint 58 ezer amerikai vesztette életét.

A nyugalom ideje még ekkor sem érkezett el, ’79-ben a vietnámiak megszállták Kambodzsát, tíz év múlva vonultak ki. Közben Kínával is meg kellett harcolniuk, ami egy sziget miatt kialakult vita okán akarta megszállni őket, de nem jártak sikerrel.

A hidegháború hatását sokáig lehetett még érezni az országban, nemzetközileg elszigetelten éltek egészen ’86-ig, amikor a Vietnámi Kommunista Párt gazdaságpolitikájának köszönhetően valamiféle fejlődés indult meg.

A politikai elnyomás, illetve a korrupció enyhülésével az ország szépen lassan talpra áll, és az évtizedekig tartó leigázás ellenére az embere mosolygósak és rendkívül kedvesek.




Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!