Az utóbbi időben napvilágot látott hírek alapján úgy tűnik, hogy a szeszfőzők összefogásának eredményeképpen e hungarikum ügye jó úton jár. Utánanéztünk, miről szól majd a pálinkatörvény, illetve kik ülnek a Pálinka Tanácsban.

A nemzet itala

Számos példa mutatja a világban, hogy nemzeti itallá, ha tetszik országimázs itallá a rövidek válhatnak. Gondoljunk csak a Becherovkára vagy a Finlandiára; ahhoz, hogy a pálinka valami hasonlót jelentsen Magyarországon és a világban, a pálinkás társadalom szerint Nemzeti Pálinka Programra van szükség.

Úgy tűnik, ebben jelenleg egyetértenek a kormánnyal, mely számára a közelmúltban nyújtották át a leendő pálinkatörvény alapját biztosító törvényjavaslatukat.

Háttérben a 100 tonna gyümölcs egy része

Tanácsról, törvényről, programról kérdeztük a szeszfőzők és forgalmazók képviselőt, akik optimisták, és szeretnének összefogással, sikerekkel példát mutatni más szakmáknak is.

Valójában a külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a 30-35 nagy gyártó olyannyira összetartó, hogy már a szervezetalapításban is példát szeretne mutatni: van céhük, lovegrendjük, szövetségük és érdekképviseletük egyaránt. Ezek célja az, hogy ahogy a pálinkáról Magyarország, úgy Magyarországról a pálinka jusson eszébe a külföldieknek.

Egy városi legenda szerint akkor nyerte el a pálinka szó kizárólagos használatának jogát Magyarország Romániával szemben, amikor delegációnk bemutatta a román értelmező kéziszótárat, melyben a palinka magyar eredetű szeszesitalként szerepel. Valójában Mátyás korában még crematura volt a gabonából készült párlatok neve, és a XVII. században a szlovák nyelvből vettük át a pálinka kifejezést.

Az ital gazdasági jelentősége nem újkeletű, főzése sokáig földesúri előjog volt, később állami monopólium lett. A háztáji, otthoni előállítás szokása azonban sem a távoli múltban, sem a jelenben nem szűnt meg, a lehullott gyümölcsnek nincs praktikusabb hasznosítási módja. Főleg, mert a gazdálkodók körében a legnépszerűbb gyógyszer, energiaital és frissítő nem más volt évszázadokon keresztül, mint a pálinka.

Népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint a rengeteg, már valóban magyar eredetű elnevezése. Égettbornak, kugyinak, szemvíznek és nerángassnak egyaránt hívták, de aki igazán sokra tartotta, az anyatej elnevezéssel illette.

Az ital jelenkori sikertörténete mérföldkövének szánják azt a programot, mely üzletág-fejlesztésről, marketingről, valamint szabályozásról egyaránt szól Piros László, a Magyar Pálinka Lovagrend nagymestere szerint.

A miniszterelnök és az agrárminiszter számára a nagymester által napokban átnyújtott törvényjavaslat leginkább az utóbbival foglalkozik. Később visszatérünk majd rá, miért fontos ilyen szinten szabályozni például azt, hogy mit nevezhetünk egyáltalán pálinkának.

Piros szerint az, hogy a pálinka hungarikum lett, illetve hogy az EU-s szabályozás csak a Magyarországon, valamint négy szomszédos osztrák tartományban készített termékek esetén engedi meg a pálinka név használatát, elindított egy kedvező folyamatot.

Ennek következménye, hogy egyre több minőségi kerítésszaggató fogy, és ennek következő állomása az, ami most történik.

 

 

 

Szóljon hozzá!