Thaiföld egészen addig erős ország volt, amíg a királyok uralkodtak – ez az egyetlen olyan délkelet-ázsiai ország, amely nem vált nyugat-európai gyarmattá. A sorozatos katonai puccsok meggyengítették a gazdaságot, demokráciájuk a mai napig sem teljesen stabil.

A mai Thaiföld területén eredetileg mon-khmer népcsoport élt, őket igázták le a Dél-Kínából és a Manam-völgyből érkező thai törzsek még időszámításunk után 800 körül. Ők alapították meg a Szukhothai királyságot, az ország történelmét a mai napig erre vezetik vissza.

Ez a birodalom nem bizonyult hosszú életűnek, valamivel több mint száz év múlva máris az Ajutthaja királyság következett, amit I. Ráma Thiboldi alapított. Némi terjeszkedés után létrejött Sziám, melynek határai szinte ugyanazok voltak, mint a mai Thaiföldnek. Az ország egészen 1939-ig a Sziám nevet viselte. Bár nem zárkóztak el Európától, főleg a kínai és indiai hatások alakították a történetüket.

Az 1500-as évektől kezdve több évszázadon keresztül harcoltak a burmaiakkal, míg végül 1767-ben feladták, a város elesett, a királyi család pedig elmenekült. Takszin tábornok került hatalomra, aki miután királlyá koronáztatta magát, újraegyesítette a feldarabolt országot, és a burmaiakat is legyőzte.

Őt követte 1782-ben I. Ráma, a Csakkri-dinasztia első királya - a mai napig ez a család uralkodik az országban. Ekkor lett Sziám fővárosa Bangkok, azaz Krung Thep. Bár Európa fente a fogát erre a területre is, az uralkodóknak sikerült megtartani az ország függetlenségét, ez az egyetlen olyan délkelet-ázsiai állam, ami soha nem lett egy európai nagyhatalom gyarmata.

IV. Ráma király rendkívüli kereskedelmi érzékének köszönhetően üzletelni kezdtek Nagy-Britanniával, az Egyesült Államokkal, Franciaországgal, Hollandiával és Poroszországgal, ezeknek a szerződéseknek, illetve Nagy-Britannia és Franciaország örökös konfliktusának köszönhető, hogy nem kellett behódolniuk.

Ez a király és az őt követő V. Ráma nem csak kereskedelmi téren formálta az országot, hanem az államigazgatást és a társadalmat is felvilágosult eszmék alapján változtatta meg: véget vetettek a rabszolgaságnak és a robotnak, európai mintára megalkották oktatási-, adó- és jogrendszerüket.

Bár a gyarmatosítást elkerülték, szuverenitásuk nem maradhatott érintetlen. Nyugati műveltségű tisztek és értelmiségiek békés úton alkotmányos monarchiát hoztak létre, de a következő hatvan évben puccsok követték egymást, a demokráciát nem sikerült megszokniuk, főként katonai diktátorok kerültek hatalomra. 1939-ben Sziám nevét megváltoztatták Thaiföldre.

Buddha közelsége kézzel fogható

A második világháborúban Thaiföld a japán csapatok uralma alá került, és később sem nyugodhatott meg. Több mint húsz puccs és ellenpuccs után sikerült - nem túl stabil - demokráciát kialakítani. 1979-től gazdasági fellendülés következett, majd 1991-ben egy újabb puccs, ami után polgári kormány irányított néhány évig.

Nehéz évek után 1998-tól már nem kellett tartani a hanyatlástól, de a demokratikusan választott kormányok nem tudtak kitartani. Takszin Szinavatra miniszterelnöknek tavaly ősszel kellett távoznia Szonti Bunjaratglin tábornok katonai puccsa miatt. Királyuk most Bhumibol Aduljadezs, kormányfőjük pedig Szurajut Csulanon.

Thaiföld kultúráját nem a politika, inkább a vallás határozta meg. Bár sok külső hatás érte, ezek szellemileg a buddhizmus tanait követik. Az építészetre jellemző a tégla és a stukkó, a szobrászatra a bronz, de felfedezhetők benne az indiai hatások is. Sokszor ábrázolták Buddhát, az elmélkedőt vagy a tanítót.

A könnyed járású Buddhák csak a 13. században jelentek meg. Ayutthayában a korábbi stílusokat ötvözték, de az 1767-es pusztításnak köszönhetően csak romok maradtak belőle.

A királyi székhely azután Bangkokban épült fel, az építményeken európai, a festészeten pedig kínai hatás érezhető.

A nagy királyi palotának a szakértők szerint vegyes európai-thaiföldi stílusa van.

A színművészetben udvari és népi drámát különböztetnek meg, klasszikusan a dialógust, a zenét, a táncot és pantomimot ötvözik, de híres az árnyjátékuk is.

Zenéjük - amit a 20. századig le sem kottáztak - célja, hogy meghatározott érzelmekre hangolja hallgatóit, ezt főleg xilofonnal, gonggal és különleges fafúvós és húros hangszereikkel érik el.


Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!