Csípős, fűszeres, émelyítően édes - a szélsőséges ízek jellemezik Bolívia konyháját. Aki meglátogatja Dél-Amerika közepét, mindenképpen találkozni fog hússal, és ha nem vigyáz eléggé, még egy tengerimalac is az asztalára kerülhet.

Hús burgonyával, így lehetne talán a legrövidebben, de annál velősebben jellemezni Bolívia konyháját. Az inkák ebben a térségben fogyasztották először a krumplit, amit a helyiek papasnak hívnak, innen terjedt szét a világba.

A leggyakoribb húsfajta a marha, de kedvelik a csirkét és a lámát is, sertést viszont keveset esznek. Előszeretettel sütik az ételeiket, ezt az eljárást chicharronnak hívják, a sült csirke az egyik legnépszerűbb ételük. Vidéken szeretik a nyulat, azaz a conejót, sőt a tengeri malackákat is, ezeket cuynak nevezik.

A turisták elvárásait kielégítendő ezeket néha már városi éttermekben is kínálják. Szinte minden mellé adnak ilajhuát, ami paradicsomból és erős paprikából készült fűszeres mártás, olyasmi, mint Mexikóban a salsa.

Az alábbi kis szótár segítségével talán könnyebben eligazodik az, aki Bolíviában ételt rendel. A charque kan láma, a pique a lo macho - grillezett hús paradicsommal, hagymával és burgonyával. Akinek hiányzik a jól megszokott rántott hús, kérjen silpanchót, ez valami olyasmi rizzsel, krumplival és tojással. 

Az utcán találkozhatnak anticuchóval, ami nyársra húzott, grillezett marhaszív, természetesen burgonyával és fűszeres kukoricamártással. A salchipapa kolbász, persze krumplival, a choripan pedig szintén az, csak ezt szendvicsként adják grillezett hagymával és jó sok szósszal. 

Desayunóra, azaz reggelire kérhet salteñát, ami egy hússal és burgonyával töltött péksütemény. Ebbe csak óvatosan szabad beleharapni, mert jó adag szószt is mellékelnek, ami szétfröccsen, ha nem vigyázunk. A tucumana szintén hasonló, akárcsak az empanada, de ebben sajt is van a hús mellett. A cuñape egy sajtos roládféleség, a brazilok pão de queijóához hasonlít.

Sült tengeri malac, azaz cuy

Szeretik a gyümölcsből készült turmixokat is, ilyen az ensalada de frutas, amibe joghurtot is tesznek. Ha szerencsénk van, még mézet vagy valamilyen csonthéjast is kaphatunk a tetejére.

A helyiek szeretik a vitaminicót, amiben tojás van (akár a héjával együtt), gyümölcs, sör és cukor. A vitima ennek az italnak a továbbfejlesztett változata, ebbe kokalevelet is tesznek. A licuado vízzel vagy tejjel kevert gyümölcs, jó sok cukorral.

A hagyományos alkohol a chicha, ami egy erjesztett kukoricából készülő, fehéres főzet. Ebből egy keveset gyakran kilöttyintenek a földre, így tisztelegnek Pachamama, az inka isten előtt.

A singani egy szőlőlikőr, ebből készítik a chuflay koktélt Sprite-tal vagy gyömbérrel. Finomak a bolíviai sörök, a leghíresebb a Paceña és a Huari. Az El Inca édes, és nagyon alacsony az alkoholtartalma.

A helyi finomságokon kívül egy rakás szuvenírrel lephetjük meg az otthoniakat, hiszen szinte minden városban vannak vásárok.

A legtöbb nő egy kendővel átkötve közlekedik, ha nem egy gyereket cipel, akkor a portékáit árulja az arra járóknak.

Érdemes hazahozni láma- és alpakkagyapjúból készült pulóvereket, ponchókat, kesztyűket, sapkákat. A helyiek a bőrkikészítés mesterei, így válogathatunk a színes pénzövek és a fényképezőgépnek szánt tokok közül. A kézműves termékek is csábítóak erre, így biztosan találunk kedvünkre való kerámiákat, fafaragásokat.


Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!