Borkurzusunk most következő fejezetében megpróbáljuk felvázolni, milyen borhoz milyen pohár illik. Már rég nem számít sznobizmusnak, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a bort talpas pohárból kortyoljuk, és jól megforgatjuk, mielőtt a szánkhoz emeljük. Ha azt is tudjuk, hogy milyen fajtához milyen kehely dukál, arra mondják, hogy értünk hozzá.

Pohártörténelem

Számtalan talpas kehely létezik, és első pillantásra nem feltétlenül ugrik be, melyikből ihatunk chardonnay-t vagy történetesen sauvignon blanc-t. Alapvető különbség van a bordeaux-i cuvée és a burgundiai pinot noirnak otthont adó üvegpalota között.

Ma már szinte értethetetlen, hogy tudott meglenni az emberiség hosszú évezredeken keresztül ilyen hasznos tudás nélkül. Itták a bort anélkül, hogy valakinek hiányérzete támadt volna az élvezetek teljességét illetően.

Sokáig nem tudták, nem mindegy, mibe töltjük

Mígnem egy szép napon, a XX. század hatvanas éveiben megjelent a színen Claus Riedel, aki felismerte, hogy a pohár alakja jelentősen befolyásolja az alkoholos italok fogyasztásának élvezetét, vagyis ugyanaz a bor különböző alakú pohárból kóstolva más és más arcát mutatja.

Addig soha senkinek nem jutott eszébe, hogy az illatot és az ízt koncentrálja, vagyis tudatosan irányítva juttassa kifejezésre a bor üzenetét.

Claus Riedel nem tett mást, csak éppen feje tetejére állította az addig ismert, kvázi tölcsér alakú (alul keskeny, felül öblös) pohárformát. Az alul öblös, felfelé keskenyedő alakzat, a tölcsérforma tulajdonképpeni fordítottja bizonyult legalkalmasabbnak az élvezetek kiteljesítésére.

Georg Riedel apja nyomdokaiba lépve tovább finomította a korszakalkotó elgondolást. Rájött, hogy minden bortípushoz egyedi, a bor tulajdonságait maximálisan kifejező poharat lehet és kell alkotni.

Az első lépést a borkóstolás jelentette. Ugyanazt a bort még a tapasztalt borászok és borszakértők is különbözőképpen értelmezték a más és más formájú poharakban.

A feladat tehát adott volt: olyan formát kell találniuk, amelyben a bor gyümölcs-, sav-, tannin- és alkoholtartalma megfelelő arányban, harmonikusan jelenik meg a pohárban.

Mivel a bor alkotórészei a nedű sűrűségétől és fajsúlyától függően különböző rétegekben jelennek meg a pohárban, ebből adódóan annak alakját, akár egy hangszert, a szőlőfajtához lehet hangolni. Ennek szellemében készítették el Riedelék a világ első kóstolópohár-készletét, amelyet 1973-ban, Orvietóban tártak a nagyérdemű publikum szeme és szája elé.

Azóta egymást követik a különböző pohárkollekciók, a Sommelier, a Vinum, kézi és gépi sorozatok. Ma már nem csak bordeaux-i és burgundi alaptípusokat különböztetnek meg, hanem szinte minden szőlőfajta saját, testre szabott kehelyformát kapott.

Riedelék mögé más cégek is felsorakoztak, a Schott Zwiesel például, amelynek kézi készítésű Enoteca sorozata igényes válasz a Riedel Sommelier sorozatára. Tény, hogy a Riedel a poharak Rolls-Royce-a, ami a Sommelier-sorozat árában is megmutatkozik. A csak "gyönyörű óriásként" aposztrofált, formatervezett burgundi kehely például 18 ezer forintot kóstál. Vajon akad önként vállalkozó, aki elmosogatja?

Ne essünk kétségbe, ennek az árnak tizedéért is profi burgundi kelyhet kínál a Schott Zwiesel, melyek titánkristály ötvözetüknek köszönhetően lényegesen jobban bírják a hétköznapi gyűrődést, ugyanakkor elegánsak, formatervezettek és a célnak tökéletesen megfelelnek.

 

 

 

Szóljon hozzá!