Márai Sándor szerint olaszrizlinggel volt teli az a bizonyos pohár bor, melyet Magyarországon a régi szép időkben kéretlenül odaállítottak az ember elé a vendéglőben. Erre a hétre a fajta egyik etalonját választottuk Györgykovács Imre somlói pincéjéből.

Az olaszrizling általában mindenhol jól érzi magát, a Balaton-felvidéken, Csopakon, no meg Badacsonyban. A magyar tenger déli részén is kedveli a meleg fekvésű területeket.

A legérzékibb és egyben legéteribb zamatokat mégis Somlón, a bazalton izzadja ki magából. Olyan izgató minerális elemekkel gazdagodik, mint sehol másutt. Somlón az olaszrizling egyik legavatottabb mestere a szerénységéről és kézművességéről híres Györgykovács Imre.

Noha nagy hagyományai vannak családjában a borászkodásnak (dédapja a zirci apátság vincelléreként dolgozott, édesapja pedig az ő nyomdokaiba lépve Budafokon végzett borászként 1940-ben), Györgykovács Imre mégis egy kis kerülővel jutott el a pince bejáratáig.

Először kertésztechnikusként dolgozott, majd a Videotonnál műszerészkedett. 1979-ben csapott le rá derült égből a hagyománytisztelet. Ha ő nem folytatta volna, kihal a Györgykovácsokból a szőlőművelés iránti fogékonyság.

Így hát szőlőt vett Somlón és belevágott. 1993-ban egy svájci borversenyen aranyéremmel jutalmazták a traminijét. Ugyanabban az évben a szakma is befogadta a budapesti borfesztiválon.

Azóta Györgykovács a legnagyobb tiszteletnek örvendő borászok egyike, aki csöppnyi, alig 1 hektáros birtokán (plusz egy kis felvásárolt alapanyag) évről évre fantasztikus, férfias, nemes borokat varázsol elő "agyonszeretett" szőlőjéből.

Mindig mindent a megfelelő időben tesz, senki se tudja nála jobban, mikor kell metszeni, zöldmunkázni, permetezni. A szőlő érettsége nála elsődleges szempont, senki sem választja meg olyan körültekintően a szüreti időpontot, mint ő. Györgykovács egy vérbeli műszerész precizitásával végzi a munkát, nincs olyan fizikai vagy szellemi áldozat, amit meg ne hozna a minőség érdekében.

Titka nincs, ami van, az meg egyszerűen hangzik: a szőlő zamatát szeretné visszaadni a borban. Ezt leginkább úgy tudja elérni, hogy csak a legszükségesebb pontokon avatkozik bele a növény életébe. Egyébként hagyja, hogy a must természetes módon borrá alakuljon. Számára ez az egyik legnagyobb csoda a világon.

2005 nem mondható kiemelkedően jó évjáratnak, Györgykovács bora mégis a legnagyobbak között foglal helyet. Illatában szőlő, hársfavirág, narancsvirág, lime, kamilla, méz.

A Somló vulkánja még mindig aktívan dolgozik ebben a borban. Ízében ásványiság és tűz, az intelligens somlói savak segítenek megszabadulni attól a tévképzettől, hogy a fajta számít. Már rég túl vagyunk azon, hogy a poharunkban olaszrizlinget forgatunk. A fajta túlmutat önmagán. Itt kezdődik a bor.

Gasztronómiai párját a nyúlban találtuk meg. A nyúlnak méltatlanul kevés figyelmet szentel a hazai gasztronómia, pedig semleges, alkalmazkodó húsával tág teret enged a kulináris fantáziának.

Ez esetben köretként rózsaborsos bulgurt és vízitormás kelkáposztát is elbírt. A nyúl két formában volt jelen a tányéron: konfitált comb és frissen sütött gerinc. A harmónia mennyei. Tessék csak kipróbálni!




Deluxe Magazin

 

 

 

 

Szóljon hozzá!