Annak ellenére, hogy a gyöngy nagy népszerűségnek örvend, ma is sokan vélekednek úgy, hogy a kagylóba jutott homokszemcséből keletkezik, és az igazgyöngyhöz viszonyítva "hamis" a tenyésztett változat.

Hírnév és tévhit

Az emberiség legkedveltebb drágaköve - a gyémánt mellett - a gyöngy, amely négyezer éve ragyog a világ legszebb uralkodói koronáin, illetőleg az egyszerű utazóknak készített, turistaparadicsomban árult láncokban. A néha gömbölyű, néha teljesen szabálytalan alakú tárggyal kapcsolatban néhány tévhit is lábra kelt az utóbbi időben, ugyanakkor egy hír annál kevésbé terjedt el Magyarországon, mégpedig az, hogy a gyöngyfelhasználó hazai ékszerészszakma nemzetközi szinten is a legjobbak között van.

Tekintse meg galériánkat!

A gyöngyökkel kapcsolatos, talán legelterjedtebb tévhit a keletkezéshez fűződik. Sokan úgy gondolják, hogy az értékes drágakő egy kagylóba bekerült "homokszem" testszövetet irritáló hatására alakult ki, hiszen így védekezik az állat az idegen anyag ellen.

Ebből mindössze a kvarchomok nem igaz, attól ugyanis még sohasem keletkezett gyöngy - mondta magazinunknak Bielek Elemér gyöngyszakértő. A Perles de Tahiti G.I.E. magyarországi képviselője szerint ugyanis a gyöngyképződéshez más szükséges, például egy parányi élősködő vagy az úgynevezett nukleusz, amelyet a tenyésztésnél alkalmaznak. A (mag jelentésű) nukleusz a mesterségesen beültetendő szennyezőanyag, amely többnyire egy amerikai kagylófajta héjának gömbölyűre csiszolt darabja.

Szintén igen elterjedt hiedelem, hogy a tenyészett gyöngy jóval értéktelenebb, mint az igazgyöngy. Ez annyiban igaz, méghozzá szó szerint, hogy a természetes úton keletkezett igazgyöngyök ritkábbak, viszont nem elhanyagolható szempont az sem, hogy milyen áron és mekkora energia-befektetéssel hozzák felszínre az értékes drágaköveket.

A gyöngytermelésre képes kagylók természetes módszerrel ugyanis csak a legritkább esetekben szolgálnak a búvároknak a remélt kinccsel. A középkorban a világ minden jelentős halászrégiójában - Japánban, Kínában, a Perzsa-öbölben (az 1950-es évek olajbányászatáig) és a karibi térségben - hagyományos búvármódszerrel hozták felszínre a kagylókat, mégpedig hihetetlen mennyiségben: mintegy 50 ezer darabból ugyanis mindössze egy rejt igazgyöngyöt.

Monroe nyakláncát a világhírű Mikimotó cégnél vette

Szintén tévhit, hogy a gyöngyhalászok csak az értékes kagylókat hozzák felszínre, és az is, hogy még a vízben ellenőrzik, érdemes-e feláldozni az állatot. Sőt, a valóságban gyöngyhalászat mint olyan nem is létezik - teszi hozzá Bielek Elemér -, ez leginkább a kagylók feldolgozóiparának egyik mellékága.

A páncélos állatok vázának újrahasznosításánál az első szempont ugyanis az, hogy a héjból milyen használati tárgyat készítenek, a gyöngy az említett ritkaság révén csak a természet ajándéka, amelynek a feldolgozóipar a hagyományos búvármódszerek mellett legfeljebb örülhet. Később azonban forradalmasították a technikákat, és a különböző merülőkészülékekkel még tovább maradhattak lent a búvárok. Ez azt eredményezte, hogy majdnem kipusztultak egyes kagylófajták.

Az igazgyöngy varázsa az, hogy egyedül a kiszámíthatatlan természet hozta létre, azonban éppen ez a tulajdonsága szorította háttérbe a gyöngyhalászatot a tenyésztés megjelenésekor. A farmokon ellenőrzötten nevelt kagylók leegyszerűsítették a gyöngyök kinyerését, amihez nem kellett már fölöslegesen megölni több millió állatot - mindössze annyit, amennyiben garantáltan ott rejtőzik a drágakő.

Az 1950-es évek második felében a távol-keleti gyöngyhalászok elhatározták, hogy véget vetnek a tenger további pusztításának, és saját farmokat hoznak létre a mindenki által óhajtott drágakő minél "állatbarátabb" és költséghatékonyabb kinyerésére. Ugyan a korábbi századokban is voltak már kezdeményezések, a szakszerű implantációt csak a 20. században fejlesztették tökélyre a sebészeti ismeretekkel is rendelkező beültető szakemberek.

A gyöngy a gyémánt mellett a legkedveltebb drágakő

Hamis és imitált

A gyöngyöket szinte a kezdetektől kezdve imitálják és hamisítják. A kettő nem ugyanaz - hívja fel a figyelmet Bielek Elemér -, ugyanis a hamisított esetében egy értékes drágakövet igyekeznek a csalók utánozni több-kevesebb sikerrel, míg az imitációk esetében egy gyöngyhöz hasonló termékcsoportnak próbálnak piacot teremteni az ügyeskedők.

A legolcsóbb "hamisítványokat" műanyagból készítik különböző lakkok, halcsontoldatok és festékek alkalmazásával,  ezeknek azonban olyannyira nincs közük az eredetikhez, hogy szinte nem is lehet őket azokkal egy lapon említeni. Hamisításnak azért nem minősül, mert a műanyag golyók árusítása önmagában véve engedélyezett, mindössze az lehet etikátlan egyes üzletek részéről, hogy nem írják ki a kirakatban egy táblára, hogy "ember által gyártott gyöngy" - pedig ez a CIBJO (Ékszerek, ezüsttárgyak, gyémánt, gyöngyök és drágakövek nemzetközi konföderációja) előírása szerint kötelező lenne.

Szintén megtévesztők lehetnek az édesvízi gyöngyök, amelyeket az avatatlan vásárló nem ritkán áron felül vesz meg. A gyöngyök legolcsóbb fajtája a kínai édesvízi, nem kerek gyöngy, amelynek termelői ára 2-4 dollár lehet gyöngysoronként, nagykereskedői ára körülbelül 10 dollár lesz, kiskereskedői ára pedig ennek sokszorosa is lehet. Ebben az esetben szintén nem hazudik a kereskedő, aki pearl néven forgalmazza a legértéktelenebb gyöngyöt, mindössze a sok százezer forintos fantáziaárral téveszti meg vásárlóit.

Bielek Elemér szerint ugyanakkor Hawaii az a hely, ahol a turisták megtévesztése már-már ipari méreteket ölt. Az üzlethelyiség nélkül, utcán áruló egyénekről pedig elég annyit tudni, hogy nem szabad tőlük vásárolni.

 

 

 

Szóljon hozzá!