Ezen a héten olasz bort töltünk poharunkba, nem is akármilyet. A poétikus hangzású, észak-olasz Friuli-Venezia Giulia tartomány egyik vezető pincészetének, a Borgo Conventinek 2006-os Refoscójával kényeztetjük ínyünket.

	Borgo Conventi Refosco 2006

Friuli a legrégebbi időktől fogva büszkélkedhet szőlőültetvényekkel, melyeket először a i.e. XIII. században telepítettek a vidéken. A rómaiak számára különösen nagy jelentőséggel bírt a tartomány szőlője, Livia Drusilla állítólag az itt termelt bor érdemének tulajdonította hosszú életének titkát. A rómaiak amúgy sokat tettek a régió felvirágoztatásáért, úthálózatuknak köszönhetően akárhová eljutottak, ott rövid idő leforgása alatt szőlőültetvények díszítették a vidék lankáit. A szőlő kétezer éve nélkülözhetetlen eleme Friuli kultúrájának.

A Szlovéniával határos tartomány alapvetően négy völgységi borvidékből áll, Grave dei Friuli, Aquileia, Latisana, Isonzo, ezek a területek alkotják az úgynevezett friuli alföldet. Kavics, agyagos márga, iszap és homok elegyébe mélyesztik itt gyökerüket a szőlőtőkék.

Választott borunk gyümölcsét az Isonzó partján érlelte a napsütés. A pincészet 42 hektár ültetvényt tudhat magáénak, melyek az eredetvédettséggel (Denominazione di Origine Controllata, rövidítve: DOC) rendelkező két legfontosabb zónában, a Goriziai-hegység lábánál és az Isonzó partján fekszenek.

A Borgo Conventi évi 350 ezer palackot készít és forgalmaz. Boraik két sorozatra oszlanak. A Borgo Conventi zászló, illetve márkajel alatt jelennek meg a hosszabb ideig fahordóban érlelt, testes, nagy, hosszú érlelési potenciállal rendelkező nedűk. Az I Fiori del Borgo (magyarul a Borgo virágai) sorozatba a könnyen iható, friss, üde borok tartoznak.

Választott Refoscónk is ennek a sorozatnak a tagja. Kézzel, gondosan szüretelték a szőlőt kis méretű, műanyag ládákban, nehogy a fürtök agyonnyomják egymást és idő előtt elkezdjenek erjedni. Az alapanyagot aztán kettéosztották, egyik felét saválló acéltartályokban, másik felét fakádakban erjesztették 10-12 napon keresztül. Ez az időszak, amikor a kékszőlő szín- és cserzőanyagai kiválnak és megszületik a bor teste. Erjedés után tavaszig maradt acéltartályokban, majd lepalackozták.

Miután a palackot kidugózzuk, hihetetlen tömény gyümölcsillat tör elő belőle. Az acéltartály tulajdonképpen reduktív, vagyis levegőtől elzárt körülmények között képes megőrizni a gyümölcs összes aromáját, amely fahordóban sokkal inkább ki van téve a levegővel való érintkezésnek. Ennél a bornál azonban épp az volt a cél, hogy ennek a rendkívül zamatos, ősi olasz szőlőfajtának minden lehetséges aromáját egy az egyben lehessen a palackba zárni.

Színe egészes sötét, mélybordó. Illata a pohárban még jobban kinyílik, piros és fekete bogyós, részben erdei gyümölcsök kavalkádja: főleg áfonya, szeder, feketeribizli.
Ízében is a gyümölcsös aromák tengenek túl. Csupa könnyen érthető, szeretni való zamat. A frissesség mögött meglepő módon nagy borokra jellemző vastagságot és nagyon kicsit reszelős, de egyáltalán nem bántó tanninokat találunk.

Így nyár vége felé még mindig érdemes fogyasztás előtt egy fél órára betenni a hűtőbe, hogy a gyümölcsös frissesség még jobban érvényesülhessen. Ideális fogyasztási hőmérséklete 17-18 °C. Profi kísérője lehet rostonsült húsoknak, főleg a bárány mellett mutat. Mi pestós pennéhez kóstoltuk, ott sem vallott szégyent.

Deluxe Magazin

 

 

 

Szóljon hozzá!